"Dance can change things. One move can bring people together! One move can make you believe you're something more. One move can set a whole generation free! One move..."

"Belgiumban minden háziállat szürke... Vagy csak az az újság volt fekete-fehér..."

"Az angyal az általában női foglalkozás."

"A barátnőimmel mindenről lehet beszélni. A fiúkkal is, de az nehezebb, mert a szavak között annyi vihogás van."

"A fiúk nagyszájúbban születnek mint a lányok. A fiúk belsejében nagy ordítás lakik, aminek ki kell szabadulnia. A lányok belsejében kis dolgok vannak, nekik elég ha kicsit nevetnek és futkároznak."

"Abból, aki jó nevelést kap, jó gyerek lesz. Abból, aki rossz nevelést kap, jó fej."

"Manapság sokkal könnyebb nőnek lenni. Régen máglyán égették el őket."

"A testvérét az ember utálja is meg imádja is. A testvér, az egy olyan nagyon kedves seggfej."

"- Edward... Tudom mi vagy... Nem eszel, a bőröd jéghideg, és sosem láttalak még napon...
- Mondd ki! Hangosan! Mondd!

...

- Hóember."

"Filmcímek az iskolai életből:

Szülői értekezlet - Végső visszaszámlálás
Hétvége - Megint 48 óra
Tanár felgyógyul - Batman visszatér
Első nap az iskolában - Szerelem első látásra
Vizsga - Drágán add az életed
Pótvizsga - Még drágább az életed
Ideges tanár - Godzilla
Szóbeli feleltetés - A bárányok hallgatnak
Túljutni a vizsgán - Ölve vagy halva
Diáknak súgnak - Ryan közlegény megmentése
Közeleg az érettségi - Terminátor 2 Az ítélet napja
Érettségi után - Túl a csúcson
Ügyeletes tanár - Sentinel, az őrszem
Diák ötöst kap - Elemi ösztön
Tanár a tanárnővel - Irma, te édes
Tanár a tanárral - Van aki forrón szereti
Diák felel - Dől a lé
A magyar tanár félrebeszél - Szerelmes Shakespeare
A fizika tanár félrebeszél - I.Q. A szerelem relatív
Röpdolgozat - Megint dühbe jövünk
Iskola utáni bunyó - J.A.G. Becsületbeli ügyek
Fogorvosi vizsgálat - Sikoly
Tesi tanár - Kőagy Őrnagy
Lány öltöző - Női vonalak
Diák egyest kap - Ember aki túl keveset tudott
Tanár ajánlatot tesz - A 22-es csapdája
Fiú és lány szakítanak - Tudom mit tettél tavaly nyáron
Minden órán doga - Rémálom az Elm utcában
Szombat este - Mátrix újratöltve..."

"Névsorolvasásnál:
- Érzelmek?
- Hiányzik.
- Fájdalom?
- Jelen.
- Bánat?
- Most ő a hetes.
- Remény?
- Meghalt."

"Módosítani kéne az esküvői fogadalmakat: Vele leszel jóban, rosszban, MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT?"

"Szeretlek! Szeretlek? Így voltunk hát ketten. Én a felkiáltó, ő a kérdőjel."

"Tovább öleltem. Hagytam, hogy beszéljen, hallgattam, emlékeztem és sírtam, hogy újra nevethessen. Fekete fallá nőtt a múlt, amely közénk állt és amelytől nem láttuk egymást."

"Ha a hülyeség növény lenne, akkor te már botanikus kert lennél!"

"Nem tilthatom meg neked, hogy másképp szeress, mint ahogyan én, de ha éppen kedved van, hát csókolj meg az utca közepén..."

"A tanulás egy olyan folyamat, amiben a diákot az univerzumban fellelhető minden létező tárgy, fogalom és élőlény csak gátolni tudja."

"Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban. SŐT AZ IGAZI KÖNYV MAGA AZ ÉLETED."

"- Ne hidd, hogy utánad sír. Ugyan. Szíved mélyén te is tudod. Ha miattad sírna, nem tette volna ezt veled. Mondjuk az igaz, hogy az ember azt bántja, akit szeret. De akaratlanul! És nem így, pláne nem ennyiszer.
- És akkor vajon miért csinálja a műsort?
- Egyszerű. Ő egy nagyra nőtt gyerek.
- Miért?
- Mert zokog a játéka után..."

"Ha egy hupikék törpikét fojtogatok milyen színe lesz?"

"Kétféle pasi létezik. Az egyik, aki akarod, hogy felhívjon; a másik pedig nem akarod, mégis hív."

"Itt, most azonnal
talpra állok, és többé nem hátrálok.
Már tudom, miben hiszek itt belül,
Ébren és életben vagyok."

"Ne arra gondolj, hogy mi hiányzik, hanem annak örülj, ami megvan."

"Akár össze is dőlhet a világ körülöttünk, tudom, hogy ő akkor is vigyáz majd rám."

"Tiéd a szívem, mást nem tudok adni, és ha ez nem elég, akkor én sem vagyok elég neked."

"Minden lépésed tánc,
Minden hangod egy dallam.
Dolgozik bennem a hajlam,
Hogy mindig birtokoljam.
Azt, aki vagy,
Csak ilyen maradj..."

"A boldog emlékek a legrosszabbak."

"Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sosem válhatnak valóra."

"Mikor meglátod?!
- Még nem tudod mi az...
Mikor közelebb lépsz?!
- Még csak nézed...
Mikor felé nyúlsz?!
- Még kételkedsz...
Mikor megérinted?!
- Még csodálod...
Mikor már a tiéd?! - Büszkén mutogatod...

Mikor meglátod?!
- Már nem olyan csodálatos...
Mikor közelebb lépsz?!
- Szinte már nem is látod...
Mikor felé nyúlsz?!
- Már kételkedsz...
Mikor megérinted?!
- Már nem csodálod...
Mikor már nem a tiéd?!
- Már nézed..."

"Szórd féltett kincseid szét, hogy szíved lángja másnak is égjen..."

"- Örülök hogy te mindig ilyen vidám vagy.
- Így látod?
- Így.
- És azt szereted, ha ilyen vagyok?
- Azt.
- Akkor örülök, hogy nem ismersz teljesen."

"- Biztos, hogy a szívedre hallgattál?
- Nem, mert azt odaadtam neked..."

"Miért hívják Magyarországot állatkertnek?
Mert a Lánchídon oroszlánok vannak, az oroszlánok előtt egy zebra, a zebrán átmegy egy jaguár, később a jaguárból kiszáll egy ürge, aztán találkozik a cicájával és kezdődik a disznólkodás... és megjött a gólya."

"- Felejtsd el. El kell felejtened.
- De ha nem tudom, nem megy.
- Tanulhattál volna már az élettől.
- Mégis mit?
- Hogy úgysem fog összejönni!
- Megölöd a lelkem, ha még álmodni sem hagysz...
- Figyelj már ide! Éppen a szenvedéstől óvlak meg!
- De mégis hogy?
- Úgy, hogy elfelejted. El kell felejtened..."

"Egy kis éjjeli lepke, kinek az lett rendelve,
hogy aprócska testét a fénynek ajánlja,
hogy egy utcai lámpa fémszínû lángja
égesse egyszer halálra.
Egy fényes csillagot látott, és nagyobbra vágyott,
oly reszketve várta, hogy jöjjön az este,
hogy követve álmát, az éjszaka árnyát
hasítsa törékeny teste.
Olyan jó lenne hinni, hogy eléri majd
azt a szerelmes fényû csillagot,
és megpihen szépen, az aranyló égen,
és nem fáj neki, amit itt hagyott.
Olyan jó lenne hinni, magammal vinni
a reményt, hogy lepkeként szállhatok.
És az utcai lámpa fényes magánya
nem éget sosem halálra."

"Ha kérnél, de nem adnak,
teremts Világot magadnak,
és legyen ott egy város,
tengerrel határos..."

"És ha veszít, nevetni tessék
Mert ha sír, lefolyhat az arcáról a festék..."

"Taszít téged, ha tiszta a kép,
Dühít téged, minden ami ép.
Talán mert soha nem lesz a tiéd,
Talán mert nincsen elrontva még."

"A földön nincs mennyország, de vannak darabjai..."

“Never say goodbye, because saying goodbye means going away, and going away means forgetting.”

"Time is a circus, always packing up and moving away."

"Happiness is not something you get but something you do."

"I don’t hate people, I just feel better when they aren’t around."

"If you do not hope, you will not find what is beyond your hopes."

"What I want is so simple I almost can’t say it: elementary kindness."

"Tears are words the heart can’t express."

"It’s easy to be miserable. Being happy is tougher — and cooler."

"You come to love not by finding the perfect person, but by seeing an imperfect person perfectly."

"Life is the first gift, love is the second, and understanding the third."

"Happiness is not a possession to be prized, it is a quality of thought, a state of mind."

"Let no one who loves be unhappy, even love unreturned has its rainbow."

"Saying nothing... sometimes says the most."

"- Én csak jót akartam.
- Az ember mindig azt képzeli, hogy tudja, mivel tesz jót a másik embernek, pedig dehogyis tudja."

"Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál!"

"Az élet soha nem könnyű azoknak, akik álmodoznak."

"Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok."

"S a zongorán újra szól egy dal,
Hogy hangszerbe zárt szívem él!
De tartozom még egy álommal,
S hangom után talán megfordul a szél."

"Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez; a férfi pedig ugyanakkor színleli mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta."

"Csodák csak azokkal történnek, akik hisznek bennük."

"Különösebben nem izgat a halál. Az izgat, hogy éltem-e igazán előtte."

"Nagyon szerettem azt az embert. Ő volt az én szőke hercegem. A szél a szárnyaim alatt. Ő volt az ok, és az egyetlen ok, amiért fel akartam kelni reggelente."

"Milyen gyorsan elszáll az álmodozások kora, az élet egyetlen boldog korszaka! Akiben megvan az az isteni adottság, hogy mihelyt magára marad, belevesszen ábrándjaiba, az sohase magányos, sohase szomorú, sohase mogorva vagy levert."

"A fantázia nélküli lélek olyan, mint egy csillagvizsgáló távcső nélkül."

"A retorika az érthetetlen dolgok ünnepélyes előadásának olyan művészete, amikor minden hallgató azt gondolja, a szomszédja mindent ért, s csak ő buta, de hogy ezt a többiek ne vegyék észre, úgy tesz, mintha ő is mindent értene."

"Abból, hogy valami elvégezhető, még nem következik, hogy el is kell végezni."

"Ami (...) a tengert illeti, nincs helyszín, amely nála jobban őrizné titkait. A kellékek itt némán, mozdulatlanul pihennek a víz tükre alatt."

"Mindenkinek vannak titkai. Némelyek a lelkük legmélyebb, legsötétebb zugaiba dugják el őket, és nem engedik felszínre törni. De ezek a titkok ott vannak, türelmesen várnak, és ha egyszer kiszabadulnak, agyaraikkal széttépik annak a szívét, aki olyan sokáig fogva tartotta őket."

"Minden jó hazugságba beleszövődik az igazság, és minden elfogadott igazságból csöpög a hazugság."

"Nincs, aki megmondja neked, hogy ki vagy, és nincs is rá szükséged, hogy megmondják. Az vagy, aki vagy."

"- Jó dolgokra kell gondolni, azok a magasba emelnek.
- Én csak szörnyű dolgokra gondolok!
- Azok visszahúznak a földre!"

"Matektanár az osztálynak:
- A tudásotok kritikán aluli! Az osztály 80%-át meg fogom buktatni.
Egy hang a diákok soraiból:
- Haha! Nem is vagyunk annyian!"

"Egész nap senki észre sem vett. Amikor hazaérek, te ott vagy az asztalnál, és egy újságot markolsz. Közelebb lépek. Köszöntelek, nem felelsz. Ekkor látom meg, vállad remeg, arcod könnyben ázik. Mi baj? - kérdezem, de nem felelsz. Talán az a gond, hogy későn értem haza? A papírt a kezedből vehemensen felém dobod, és én ijedten ugrok félre. Mi lelt? Felállsz, egyre hangosabban sírsz, de még mindig nem felelsz. Befutsz a hálószobába, és előkapod a bőröndöt. Hová mész? Minden ruhád, személyes holmid beledobálod a táskába, majd lezárod. Mindig ezzel fenyegettél: ha összeveszünk, elköltözöl. Minden mást otthagyva távozol a lakásból, és nekem épphogy marad időm kijutni, mielőtt kulcsra zárnád az ajtót. Miért sírsz még mindig? A lépcső felé iramodsz, a harmadik emeletről ledobod a táskát a földszintre, majd utána szaladsz. Jól vagy? Alig bírom tartani a tempód, túl gyors vagy. Odalent beülsz egy taxiba, de túl hamar csukod be az ajtót, nem mehetek veled.
Üvöltve verem az ablakot, de mintha észre sem vennéd. Elhajtasz. Futok az autó után, de csak távolról tudom figyelni, még akkor is, amikor a piroson áthajtva karambolozik. Nem hiszem el, hogy bajod eshet, de amikor közelebb szaladok, látom, nem mozdulsz. Bánattól tébolyultan vergődök arrébb, és távolról figyelem az eseményeket. Hirtelen nagy lesz a tömeg, majd valami hatalmas csillogás tölti el az útkereszteződést. Egy alak sétál felém, te vagy az. Máskor oly szép hajad, arcod most gyönyörű, termeted sudár. Rám mosolyogsz, és mintha füst lenne, úgy kelsz át a tömegen. Mellém lépsz, kézen fogsz, és felmutatsz valamit. Az újság az, amit olvastál. A szalagcím a következő: Fiatal házasember halt meg autóbalesetben, özvegye maradt, gyerekek nélkül. Majd a képre mutatsz, az én arcképemre..."

"Amit érted teszek,
azt nem tenném senki másért.
Mindent feladok
a biztos csalódásért.
Amit érted megélek,
abba már belehaltam volna.
Ezerszer feladnám,
ha nem rólad szólna."

"A mesék annyira kimentek volna a divatból, hogy a hercegnőknek már mindent maguknak kell csinálniuk? Nevezz régimódinak, de néha a tündérmese végződéséhez az kell, hogy a herceg megemelje a seggét, és felnyergelje a paripáját."

"People are stupid. They will believe a lie because they want to believe it’s true, or because they are afraid it might be true."

"Happiness is a form of courage."

"Everything you can imagine is real."

"All endings are also beginnings. We just don’t know it at the time..."

"Music is the key to the female heart."

"Legtöbb bajunkat a nők okozzák – de ők is orvosolják."

"A legnagyobb ára annak van, ami sosem lehet a tiéd."

"Biztosan nem vagyok Romeo. (...) Nem bizony, ugyanis ha megtalálnám életem szerelmét, akkor nem állnék ott idiótán, sóhajtozva a kertben, hanem leszedném arról az erkélyről és magammal vinném!"

"Egész életemben azt akartam, hogy büszke legyél rám. Minden döntésemnél, minden sikeremnél, minden kudarcomnál az jutott eszembe: mit gondolhatsz rólam. És szerintem elég jól csináltam a dolgokat. Tudom, mi az élet. Tudom, mire voltunk képesek. Azt is tudom, milyen igazságosnak lenni, hogy mi a helyes, és mi a tiszteletreméltó. Hogy akarom-e, hogy elfogadd ezt, támogass és büszke légy rám emiatt? Igen, akarom. De ha nem akarsz az lenni, akkor engem most már nem érdekel. Talán most először. Tudd, hogy ma volt az utolsó alkalom, hogy hülyének neveztél, és úgy beszéltél velem, ahogy. Szeretlek..., de ha nem tudod ezt elfogadni, ha nem fogadod el a döntéseim, akkor többé nem látogatlak meg."

"Több van ebben a világban, mint amennyit látunk."

"Egy kapcsolat mindig két emberről szól. Ha csak magaddal foglalkozol, semmi értelme az egésznek."

"A nő szíve egy rész az égből."

"Az volna a legnagyobb üzlet, ha embereket vásárolnék annyiért, amennyit érnek, és eladhatnám őket annyiért, amennyire tartják magukat."

"Te itt lakozol az én szívemben. Gyakran tartozol a lakbérrel, de lehetetlen téged kilakoltatni."

"Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik."

"Tudod, én nem értek a szóból,
Tudod, én fejjel megyek a falnak,
Én akkor is ugrom, hogyha az előttem ugrók
Egymás után halnak."

"Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, sem a madaraknak,
Holdnak nem, talán a napnak,
De nem, ami elmúlt, csak a holnapnak."

"Csak akkor halsz meg, ha feladod. Ez a döntésed, nem a sorsod."

"Egy álmot mindig könnyebb összetörni, mint megálmodni; és sokkal nehezebb kötődni valakihez, mint elszakadni tőle."

"Akik várnak valamire, nem jól mérik az időt; minden perc ötnek érződik."

"Most múlik pontosan, engedem hadd menjen.
Szaladjon kifelé belőlem, gondoltam, egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem,
villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem."

"Ha valakit sehogy sem tudsz kiverni a fejedből... akkor talán ott kell lennie."

"Valahányszor közelítesz, elmenekülök... De visszanézek jössz-e utánam..."

‎"Néha a legváratlanabb dolgok csöppennek az életünkbe. Aztán rájövünk, hogy nem tudunk élni nélkülük.
Ilyen vagy te is."

"Álmomban játék voltál,
de nem egy megunt kacat,
veled játszva az élet
egy mágikus pillanat..."

"Arcodat még nem láttam, csak álmomban létezel..."

"Hamvadó cigaretta vég, ül a hamu tálcán és csendben végigég... Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el..."

"Olyan fajta lány vagyok, aki nevet a hibáin, szóval bocsáss meg, ha az arcodba nevetek."

"Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne (...). Még egy álló óra is pontos napjában kétszer."

"Egy optimista láthatja a fényt ott is, ahol nincs, de miért kell a pesszimistának mindig odafutnia, hogy eloltsa?"

"Játék volt az élet, amelyben nyertem, de tudtam, hogy bármikor veszíthetek is. Ismertem a kockázatokat, benne volt a pakliban, számoltam vele és felkészültem rá. Nyugodtan mondhattam tósztot a kudarcaimra is, hiszen tudtam, legközelebb valószínűleg a sikert köszönthetem."

"Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád."

"Lehetnének biztonságos választásaink, olyanok, amikben nem lehet túl nagyot bukni, mindig ugyanazt csinálni; de én nem erre vágyom. Nem szabad félelmet érezni, nem szabad félni a csalódástól. Én is sokszor hibáztam már, de talán éppen ez tesz sikeressé."

"Az ért el igazi sikereket, aki jól élt, gyakran nevetett, sokat szeretett, elnyerte az okos emberek tiszteletét, a szegények bizalmát és a gyerekek vonzódását, aki különb világot hagyott maga után, mint amilyet ő talált születésekor, aki mindenben a jobbat kereste, és ő is a legjobbat adta önmagából."

"Egy naiv kislány, ki mindig csak hibázik,
Szívének kertjében remény, többé nem virágzik.
Kergette az álmokat, az életet,
De a boldogság völgyébe, be nem léphetett.
Bízott, mindenkinek csupán a szívét adta,
Ám azt vissza mindig, törötten kapta.
Túl kevés volt, ehhez a kemény világhoz.
Próbált jót tenni, nem értett máshoz.
Ám rá kellett jönnie, minden hiába,
A világban csak gyűlölet, mi jár ma."

"Arcomon szűnni nem akaró fájdalom.
Szívemet remegő kezekkel átadom.
Dobog, dobog, csakis érted,
Noha Te, ezt sosem kérted.
Nem léteztem, soha nem is fogok,
Életem órája már rég nem forog.
Árnyékként jártam a világban,
A sötétség peremére kiálltam.
Lenéztem, nem volt bennem félelem,
Nem számít már sem szívem, sem életem."

"Mond ki amit érzel és csináld, amit szeretsz. Tökéletes nem, de igazi még lehetsz..."

"FIÚ: Lenne valami amit megszeretnél változtatni rajtam?
LÁNY: Nem, dehogyis! Én így szeretlek, ahogy vagy! És te szeretnél megváltoztatni valamit rajtam?
FIÚ: Hát... lenne valami...
LÁNY: (döbbenten) Na, és mi lenne az?
FIÚ: A vezetékneved..."

"Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember."

"Most hiányzik minden és te is hiányzol,
Egyedül fekszem, érzem, hogy vádolsz!
Csak szerelmünk éltet, vissza álmodom néha
Csókjaid emléke rám virrad újra!"

"Egy páratlan páros voltunk mi ketten,
Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
Egy páratlan páros két buta kis dallam, együtt egymás szívében!

Ha akarod még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel,
Ha akarod még ezerszer csak, hogy megértsd, a lelkemet eladnám egy csókodért!
Egy páratlan páros voltunk mi ketten két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
Egy páratlan páros két buta kis dallam együtt egymás szívében és örökös harcban!"

"Most szeretnék mindent semmissé tenni,
Kifogytam a szóból, és nem maradt semmi!
Csak szerelmünk éltet, vissza álmodom újra,
Csókjaid emléke rám virrad néha!"

"Bocs. Tényleg. Bocsáss meg hogy tökéletlen vagyok, hibákkal, na de nem lehet mindenki olyan perfekt mint te. Bocsáss meg hogy nem süt minden mondatomból az egoizmus, hogy már csak azért sem használom gyakran az "adom" szót, hogy nem vakuzzok bele a tükörbe csücsörítve, hogy nem írok mindent w-vel, és hogy túlélem ha nincs h minden szavam végén pont. Bocsáss meg de vannak rossz tulajdonságaim, bocsáss meg hogy nem követem vakon az ideált. Én csak azoknak modnom hogy szeretem őket, akiket tényleg szeretek. Én csak azokkal osztom meg az érzéseimet akikben megbízok. Én ettől érzem magam valakinek."

"Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok... a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosolygással; a távolba révedve lebénultan figyelek, és jöttödre porcelánszívem megremeg..."

"Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy."

"Remélem, emlékké válok majd idővel és a múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem..."

„Még itt vagyok veled,
Hát nem kell féltened.
De ha messze járok, a világ úgyis
forog majd veled.
Kár visszatartanod,
Csak bajt okozhatok,
Mert én szabad vagyok, bár te azt hiszed,
csak egy egyszerű bolond…

El kell hogy engedj, el kell hogy engedj…
El kell hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok!”

„Homokba írtuk azt a szót, és hittük, mindörökké tart.
De hullámokba fulladt már a régi tengerpart.
A tegnapoknak lábnyomát a szél söpörte szét,
ennyi volt, véget ért…”

"Hiszem a hangom a lelkedbe hazatalál, és ott majd továbbél"

"Csak az itt, csak a most,
A máskor, a máshol nincsen.
Milyen isten képes rá,
Hogy kétszer is elveszítsen.

Hagyjon el, hagyjon így,
Ne büntessen, hogy higgyem.
Tegye most, ha gondol rám,
De holnap már ne segítsen.

Hagyjon el, hagyjon így,
Ne áltasson, hogy szeret.
A kezem rég nem fogja már,
Panaszkodnom nincs kinek.

Nem érdekel mit ígér,
És nem érdekel a holnap.
Csak az itt, csak a most,
A harangok másért szólnak.

Most kell árts, vagy most kell érts,
Most kell gyûlölj, vagy most kell félts.
Figyelj rám itt és most, hogy el ne késs!

Most kell árts, vagy most kell érts,
Most kell gyûlölj, vagy most kell félts.
Törõdj velem, itt és most, hogy el ne késs!"

"Szeretnék álmodni egy szebb holnapot,
melyet szebbnek láthatok.
Óóó, szeretném, ha másképp élhetnénk,
Ha egymásra nyíltan nézhetnénk.

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék!
Erre vágyom rég,
Óóóóó....

Mondd hol van a szó,
ami elmondaná,
amit érzek belül,
miért hajt a vágy!

Mondd hol van a szó,
amit nem mondta el,
amit érzek belül,
egy egyszerű, tiszta, őszinte szó!

Szeretném, azt hinni, hogy csodák vannak még,
A szívekben felolvad a jég.
Óóó, szeretném, ha nem lenne hazugság,
ha egymáshoz nyíltan szólhatnánk!

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék!
Erre vágyom rég
Óóóóó....

Mondd hol van a szó,
ami elmondaná,
amit érzek belül,
miért hajt a vágy!

Mondd hol van a szó,
amit nem mondtam el,
amit érzek belül,
egy egyszerű, tiszta, őszinte szó!"

"Tedd a kezed
Homlokomra,
Mintha kezed
Kezem volna

Úgy õrizz, mint
Ki gyilkolna,
Mintha éltem
Élted volna

Úgy szeress, úgy szeress,
Mintha jó volna,
Mintha szívem
Szíved volna

Úgy szeress, mintha jó volna,
Úgy, mintha szívem szíved volna,
Úgy õrizz, mint ki gyilkolna,
Úgy, mintha éltem élted volna."

"Körbe zárnak rég a falak, kezeden a lánc, nem vagy szabad.
Nem figyel a föld, csak forog, nem érez a szív, csak dobog.

Monoton menetel a tömeg ahogy kell.
Öreg és fiatal míg meg nem hal,
Odakint nagy a rend, idebent néma csend.
Nem ereszt a kereszt mit hittél.

Idegen hatalom idegen földre nyom,
Körbe zár, megaláz, még meddig vársz?
Semmid sincs kezeden a bilincs
Hogyha fáj ne remélj kiabálj!"

"Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bte?k egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bte?k a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen."

‎"Ha legközelebb látlak, már nem figyelek rád. Nem fordulok utánad, megyek csak tovább."

"Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják."

"Sohasem hal meg az, aki az emlékeinkben él."

"Csak a félelem kézzel fogható, határozott és tagadhatatlan."

"Minden olyan, mintha az lenne ami, de mégsem...
Minden olyan, mintha mindenki utálna, közben mégsem..."

"Mondd Kedves, mondd, mi a titkod?
Hogyan csinálod,
hogy láttadra lábam remegni kezd,
s nem ereszt
az a láthatatlan kéz marka,
mely szívemet satuként szorítja?
Mondd, mit teszel velem,
hogy láttadra elhomályosul szemem,
torkomba gombóc kerül,
lelkem a fellegekbe repül?
Mi a titok? Mi az, amit csak Te tudsz?
Hogy amint eszembe jutsz,
tarkómon bizsergés rohan át,
s érzem a szerelem mámorát?
Hogy csinálod, hogy hangom elakad,
s nem bújnak elő a szavak,
miket suttognék neked?
Miért van az, hogy szemed
testemre lúdbőrt kényszerít,
szívemre örömfátylat terít?
Mondd Édes! Mi a titkod?
Azt hogyan csinálod,
hogy beleivódtál sejtjeimbe,
beégetődtél génjeimbe,
hogy lényed teljesen átitat?
Mondd Drága! Mi ez a varázslat?
Elég szemöldököd rándulása,
s ereimben vérem áramlása
egy irányba indul,
és . . . khmm . . . a . . . "az" megmozdul
Mi a titok? Mi ez a bűbáj?
Miért van, hogy hiányod úgy fáj,
mint még semmi sohasem?
Mondd, miért teszed ezt velem?
Mondd Szerelmem! Miért van az,
hogy minden veled töltött pillanat
több örömöt jelent nekem,
mint az eleddig leélt életem?
Mondd Édes! Nem vagy Te boszorkány?
Mondd, miért Te vagy az a lány,
ki az ujjai köré csavart,
lelkemben vad vihart kavart?
Miért van az, hogy újra megtanultam sírni?
Hogy megint képes lettem verseket írni?
Mondd Kicsim! Mondd, mi a titok?
Mondd! Hisz ezt csak Te tudhatod!"

"Egyszer, amikor már egy fiú és egy lány régóta jártak, a lány egyszer csak megszólallt egy kellemes délutánt követően: - Ha holnap eljössz hozzánk vacsorára, akkor oda adom neked a szüzességem még holnap este. A srác ennek megörül, és természetesen rábólint a dologra. Még aznap este, miutánt a lányt hazakísérte elmegy a patikába, vesz óvszert és elmondat a patikussal mindent amit tudni kell a szexről és egyebekről. Másnap amikor a fiú megérkezik és a lány behívja, a szülők már az asztalnál ülnek. Amikor a fiú leül és körülnéz, megszólal, hogy hadd mondja ő az asztali áldást, így is történik. A srác nagyon sokáig imádkozik lehajtott fejjel, majd amikor már 20 perce csönd van, a lány halkan odasúg valamit: 

- Nem is sejtettem, hogy ilyen vallásos vagy. 

Rögtön hangzik a válasz: 

- Én sem sejtettem, hogy az apád patikus..."

"Mikor találkozom Veled,
tőlem minden rosszat elveszel,
mint gyémánt csillog szemed,
és napról napra szebb leszel,

úgy érzem, hogy sosem
mondhatom elégszer,
igazgyöngy vagy, szívem,
egy drágakő, egy ékszer.

Szeretem gyönyörű szép
arcodat csak nézni,
fényes, tiszta álomkép -
emléket felidézni,

mikor csodálatos, szent
dolgokat úgy tettél,
nekem élményszámba ment,
amit Te rég elfelejtettél,

szeretem a tekinteted,
mikor valamin eltöprengsz,
érzéseim élteted,
mikor vágyaidnak engedsz,

szeretem ha szólsz hozzám,
angyali, édes hangodon,
egész nap csak hallgatnám,
ahogy énekeddel álmodom,

szeretem a mozdulatod,
minden apró lépésed,
mikor nekem megmutatod
kecses bájod szépséged,

szeretek Benned mindent,
mindent, ami Te vagy,
a vágy irántad itt bent
óriási nagy.

Elfogadom egészedet,
minden imádott részedet,
nem is kell érte tenned,
én mindent szeretek Benned..."

"A hosszú szerelem titka:
A friss házaspár két hete élt házasságban. A férj, bár nagyon szerelmes volt, alig várta, hogy elmenjen a haverjaival egy kicsit szórakozni. Így szólt a felségéhez:
- Édesem, mindjárt jövök!
- Hova mész, cuncimókus? - kérdezte a feleség.
- Lemegyek a bárba, drágám... Iszom egy sört.
- Egy sört szeretnél, szerelmem?
Kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját és 25 különféle sört mutatott a 12 különböző országból, mint Németország, Hollandia, Japán, India stb. A férj nem tudta, mit tegyen, az egyetlen, ami eszébe jutott, a következő volt:
- Igen szívem, de a bárban... tudod... hűtött poharat adnak.
Még be sem fejezte a mondatot, a feleség közbeszólt:
- Hűtött poharat szeretnél, angyalpofa?
Egy hatalmas söröskorsót vett elő a hűtőből, annyira hideget, hogy őt magát is kirázta a hideg. A férj, kissé sápadtan, ezt mondta:
- Igen drágám, de a bárban olyan finom előételek is vannak... Nem maradok sokáig, mindjárt jövök. Megígérem. Rendben?
- Előételt szeretnél, szívem csücske?
Azzal kinyitotta a konyhaszekrényt és 5 különböző előételt vett elő: csirke szárnyat, malac sültet, gombasalátát stb.
- De édes szívem... a bárban... tudod... jó mocskos kis dumákat is lehet hallani...
- Mocskos dumákat akarsz, életem? Na idefigyelj, te f*szfej! Idd meg azt a rohadt k**va sörödet abból a kib*szott hűtött korsóból, és zabáld meg a kib*szott sültjeidet, mert házas vagy, b**meg, nem mész sehova!! Megértetted, seggfej?!"

"A szex olyan, mint a NOKIA (összeköt bennünket), mint a NIKE (csak csináld), mint a PEPSI (kérj belőle), és mint a COCA-COLA (élvezd velem!!!)"

"Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott... Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket... Csak mi őket... Ördögi kör ez..."

"- Ez a mai fiatalság! Szörnyű hogyan öltözködik! Például ott, az a fiú!
- Az a fiú az én lányom.
- Elnézést, nem tudtam, hogy ön az anyja.
- Az apja vagyok."

"Hogy vannak angolul a napok? Monday, Tuesday, W., T., F..."

"Egy fiú és egy lány állandóan veszekedett a drogok miatt. A lány azt akarta, hogy a fiú hagyja abba, könyörgött neki sokáig, de végül beleunt. A fiú szerette a lányt, és bármit megtett volna érte, de nehéz volt, néha újra-újra csábításba esett. Ismét erről vitatkoztak, a fiú végre letette, kezdte belátni hogy igaza van a barátnőjének. Leírta neki vagy 20 sorban, hogy mit érez... A lány el sem olvasta, kilépett, mikor visszajött, azt mondta, hogy nem is érdekli őt, amit mondott. A fiú szomorú lett. Ismét drogozott, folytatta, hisz már a lány nem szerette. Másnap jött a hír: A srác meghalt túladagolás miatt.
A lány visszanézte a beszélgetést, és végre elolvasta, amit a fiú írt neki akkor. 'Kérlek, mondd utoljára hogy hagyjam abba, és megteszem érted. Csak kérj meg még egyszer, és segíts túljutni ezen. Érted megtenném. Bármit. Még utoljára, és kidobom az összes anyagot ami nálam van, elfelejtem örökre, legyél mellettem mindig. Kérlek, rád van szükségem.'"

"Sokan vitatkoznak arról, hogy mi fontos, mi fontosabb: a külső vagy a belső? De az élet legnagyobb igazsága: "A külső ami megfog, a belső ami megtart." Hiába tagadják, ez így van."

"Utazás közben eltévedni szerencsétlen dolog, de elfelejteni az utazás célját és értelmét... ez sokkal kegyetlenebb érzés. Nyolc hónapig tartott az út, néha egyedül utaztam, néha mások is mellém szegődtek, és megfogták a kormányt, és összetörték a szívemet, de már nem én voltam az, aki megérkezett, alig hasonlítottam önmagamra. És ha elveszíted önmagadat, két választásod marad: vagy visszatalálsz ahhoz, aki voltál, vagy örökre elveszíted. Mert néha kívülről kell nézned önmagad, hogy eszedbe jusson, milyen akartál lenni, és hogy ehhez képest milyen ember lett belőled."

"George Bernard Shaw egyszer azt írta: 'Az életben két tragédia létezik: Az egyik, ha minden titkos vágyunkat elveszítjük, a másik, ha megvalósítjuk őket.'

Szerintem Shaw szamárságot írt, mert a tragédiák hozzá tartoznak az élethez. Tragédia!? És akkor mi van? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd, életben vagy! Szenvedsz? Fáj? Ilyen az élet! Összezavarodtál és félsz? Helyes! Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jobb, amiért érdemes harcolni!"

"Fizika érettségi:
- Tanár: Foglaljon helyet. Mondjuk, hogy maga utazik a vonaton, és nagyon melege van. Mit tesz?
- Diák: Lehúzom az ablakot.
- Tanár: Nagyon jó. A vonat 130 km/h sebességgel halad É-ÉK irányban. Odakint 25 km/h DK-i szél fúj. A lehúzott ablakon egy 250 mm * 900 mm-es rés van, ezen áramlik be a levegő. A fülke térfogata 6,3 köbméter. Mennyi idő alatt cserélődik ki a fülkében teljesen a levegő?
A diák hozzá sem tud szólni, úgyhogy kivágják. Odakint elmeséli a többieknek, hogy mi történt bent. Bemegy a következő delikvens:
- Tanár: Foglaljon helyet. Utazik a vonaton, és nagyon melege van. Mit tesz?
- Diák: Leveszem a pulóverem.
- Tanár: De nagyon meleg van. Mit tesz?
- Diák: Leveszem az ingem is.
- Tanár: Ne őrjítsen meg, 38 fok van és 85%-os a páratartalom!
- Diák: Akkor leveszem a gatyámat is.
- Tanár: De hát nem látja, hogy a fülke teljesen tele van buzikkal?
- Diák: Nem bánom, de ha egy vagonnyi buzi megerőszakol, AKKOR SEM NYITOM KI AZ ABLAKOT!"

"Tíz dolog, amit csak a Nők értenek meg:
01. Hogy néha öt pár fekete cipő sem elég.
02. Hogy mi a különbség a törtfehér, a halvány vajszín és a krémszín között.
03. Hogy sírni néha olyan jó.
04. Hogy a 9990 forint, miért csak 9000?
05. Hogy mitől fogyókúrás ebéd a saláta, a diétás kóla, és egy nagy adag vaníliafagyi epres tejszínhabbal.
06. Hogy milyen érzés kiárusításkor feleannyiért hozzájutni egy olyan darabhoz, amire tulajdonképpen semmi szükség nem volt.
07. Hogy minden fürdőszobai mérleg rosszul kalibrál.
08. Hogy egy jó pasit nehéz találni, de egy jó fodrászt majdnem lehetetlen.
09. Hogy egy telefon beszélgetés két nő között miért nem lehet tíz percnél rövidebb.
10. És persze mindezeken felül a legfontosabb: A többi nőt."

"Csak gondolj bele! Ott állsz egy sötét, hideg utcán. Már majd' megfagysz a téli éjszakában, mikor meglátod Őt. Ajkad mosolyra görbül, és hirtelen azt is elfelejted, ki is vagy. Csak Őt látod magad előtt. Gyönyörű barna, csillogó szemeibe bámulsz. A körülötted lévő vakító, fehér hónak sincs olyan csodálatos színe, mint mosolyának. Egyszer csak észreveszed, hogy közeledsz felé. Lassan lépkedsz, mert félsz, hogy esetleg szertefoszlik. Arra gondolsz, nem valóság. Nem lehet valóság. De mikor széttárja előtted karjait, a szíved hatalmasat dobban és rádöbbensz, hogy tényleg ott van. Lépteidet meggyorsítod, hogy végre izmos karjaiban tartson. Egy kisebb fajta áramütés ér: megölelt.Szorosan húz meleg testéhez. Behunyt szemmel hozzá simulsz és erősen öleled, hogy örökké a tiéd maradhasson. Szinte megszűnik körülötted a világ és csak te vagy meg Ő. Csak ti léteztek. Semmi gondod sem maradt. A sötétség, a tél és a fagy egy csapásra szétfoszlott. Már nem is fázol, pedig Ő is csupán csak egy pólóban ölel át téged. Mégis forróság önti el a tested mindenegyes zugát. Már szinte úgy érzed, nyár van. Fejedet mellkasára hajtod, fehér, lenge pólóját szorongatod, és közben beleszagolsz. Örökre az emlékeidbe akarod vésni csodálatos illatát. Érzed, hogy Ő is beleszagol a hajadba. Egyik kezét végig húzza a hátadon, a másikkal pedig még szorosabban magához ölel. Boldogabb már nem is lehetnél. Nem akarod Őt soha elengedni. Soha. De aztán valami furcsát érzel. Már nem érzed az illatát. Karjait, amint maga köré fon. Villámcsapásként ér a tudat, hogy soha nem is volt ott. Csak pislogsz. Könnyeid a fehér hóba csöpögnek. Minden valóságtalan volt. Barna szeme, hófehér mosolya és forró ölelése. Az illatát a tudatalattid érzékelte csak. Te nem. De azt, akkor is emlékeidben őrzöd, akár hamis, akár nem. Egyszer csak azon kapod magad, hogy újra fázol…"

"Eltűnni csendben, az volna jó. Ne fájjon többé, ha hazug a szó..."

"Az emberek bonyolultak... szakításnál megmondod a másiknak, hogy ne keressen többet, te sem teszed. Attól a pillanattól kezdve mégis arra vársz, hogy rád ír, vagy felhív, és hogy lesz elég kitartó visszaszerezni téged..."

"A BKV segít fejleszteni az egyensúlyérzéked, meg a reflexedet. A karjaidat izmossá teszi, és előkészít a búvárkodásra, hogy megtanulj ne lélegezni. Megtanít arra is, hogyan öltözködj, hogy ne fagyj meg, és segít igazi közösségi emberré válni. Fejleszti a szókincsed rossz oldalát, és időnként megtanít átgázolni másokon."

"Ezt ne felejtsd el soha: miközben mindenki a s*ggedet csókolgatja, azzal az erővel egyszer bele is haraphatnak."

"Mit válasszak én?
Mi jó, mi rossz, bár
ésszel felérném!
A sors nyomomban itt jár
A kocka csak pörög,
el van vetve már
Ez a forgószél hajt
hogy húz, hogy űz,
nincs a földön,
mi megtart
Nem lesz visszaút,
a döntés rajtam áll
Lüktet benn egy hang,
szabad élet vár!
Csak szállj,
csak szállj!
Kell, hogy többé válj
Légy az, mit lelked kíván
Lehetsz még fontos talán."

"Hullám a tengert
Csillag az éjt
Soha nem hagyják egymást
Soha nem válnak szét
Nekem ő jelent mindent
S a búcsú halál
Ez a perc úgy fáj

Vajon kín lesz az élet
Csak végtelen gyász
Vajon őt várom mindig
Érte sír száz fohász
Közös jövőnk ha nincsen
a holnap se vár
Ez a perc úgy fáj"

"Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható."

"Utolsó vasárnap kedvesem gyere el
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel
Akkor is virág vár, virág és - koporsó
Virágos fák alatt utam az utolsó
Nyitva lesz szemem hogy még egyszer lássalak
Ne félj a szememtől holtan is áldalak..."

"Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani."

"Inkább vagyok önmagam melletted, mint valaki más nélküled."

"Megtörtént az elkerülhetetlen, az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot."

"A házasság egy életre szól, és ezt jelenti az elkötelezettség. Jóban-rosszban és tudomásul véve, hogy a házasság nem mindig pezsgőről és rózsákról szól. Minden rossz elmúlik, a szerelem, az igaz szerelem azt jelenti, hogy túléljük a viharokat és erősebben kerülünk ki belőlük."

"I hate it when Brad Pitt calls me when i'm in bed with Johnny Depp..."

"Az életben csak két dolog biztos. A halál, és a Reszkessetek betörők Karácsonykor."

"Mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában."

"...És előfordul, hogy az, amit nem változtathatsz meg, végül megváltoztat téged."

"Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj -, undorodom csak."

Radnóti Miklós

"Az ember a legyengébb lény a Földön, mégis uralkodni szeretne a többi felett. Az állatok már az első pár napjukban lábra állnak, az embernek ehhez 1-2 év kell. Míg az állatok a természetes életet élik, az emberek ház és ruha nélkül elpusztulnának. Lelkileg sincs ez másképp. Láttál már kiskutyát veszekedni az anyjával? Láttál már síró madarat? Láttál már hiányban szenvedő fát? Ugye, nem? Az embernél nincs gyengébb."

"Minden ember a földön a mában él,
Ám a szívében még ott lapul a múlt,
De megtalálja a holnap kapuját,
Ahová a mán keresztül vezet minden út."

"Utat tör magának minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom."

"Várni rád nem nagy áldozat nekem,
Egy életen át köti a vágy a lelkem.
Csak az fogy el, mit együtt végigélhetnénk,
És sose leszünk, akik együtt lennénk."

"Hazudj már valami szépet,
Elhiszem majd az egészet.
Legyen kert és benne virágok,
Törpe is kell meg óriások.
És te is legyél ott kérlek,
Ha hívlak hazudni szépet.
Csak igazat ne! Az fájna,
Csak egyszer... utoljára."

"My head says: 'Who cares?' But then my heart whispers: 'You do, stupid...'"

"Néha (...sokszor) belegondolok, milyen lett volna, ha egy magas, szőke, kékszemű, kifogástalan alakú, gyönyörű lánynak születek. Nem lennének gondjaim, kétségeim, el lennék ragadtatva attól, hogy mindenki engem szeret, csodál, innám minden szavukat... Á, milyen gyönyörűnek hangzik! Ugyanakkor lelkem sem lenne. Fejembe szállna a dicsőség, és az már egy másik ember volna; nem én. Inkább maradok a csúnyácska, érzékeny de vidám; akinek ugyan nem gondtalan az élete, mégis szereti..."

"Bennem van most is csak már nem úgy mint anno, én nem voltam depressziós, csak hát ismerős a padló..."

"Feelings change... Memories don't."

"Love is when the other person’s happiness is more important than your own."

"Várni rád nem nagy áldozat nekem,
Egy életen át köti a vágy a lelkem.
Csak az fogy el, mit együtt végigélhetnénk,
És sose leszünk, akik együtt lennénk."

"Mindennap rám szakad valami szerencsétlenség. Én már nem is zúgolódom, hozzászoktam, egyenesen jó képet vágok hozzá."

"Gyászos ez a dal, éppen engem hív
Minden múlt idő, már nem tudom, mit súg a szél
Érzem, itt a vég, nem is kezdeném
Jön a sötétség, rám hull, érzem én
Sérült harcos, háború volt, gyorsan véget ért
Már nem lesz több remény, maradok én
Hisz nincsen sok esély.

Gyászos ez a dal, minden mindegy már
Ha volna még kiút, az nem visz sehová
Sehol egy fénypont, félni kell, hogy elnyel majd az éj
Feladnám, elég, mi jöhet még?

De jelet küld, reményt nyújt az égbolt
És a hang így szólt: csak tudd, hogy vár hazád
Ha ma hátra lépsz, az egész múltad elvész
Fel ne add tehát, és tudd, hogy vár hazád!"

"Egy anya könnyére nincsen szó
A szó nem bír el a bánattal
Ha álmod nincs, csak remény kell
Egy hang téged is néven szólít
Két vágy, de egy család
Bíznod kell, a sors felel
És vezetsz, hogy rátalálj"

"Abban higgy, amit a szíved diktál
Két vágy, de egy család
Bíznod kell, a sors felel
És vezetsz, hogy rátalálj"

"Hidd el, én olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy minket összehozott, és megmutatta a lényeget: vannak még igazi seggfejek..."

"Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk."

"Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta, és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet... most újra vérzik... elérte, amit akart... és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra ezt csinálná, csak kiabálnék és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz... mert hülye vagyok, de, úgy sem bírnám és ismét reménykednék. Hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést... csak tudnám miért."

"A múlt nem fontos egyesek szerint... De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz!"

"A bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem fájdalmad. Ha sírsz én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. Együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést, és így együtt járjuk végig az élet rögös útját."

"Különben sem érdemes már azon gondolkodni, mi történhet: már megtettem az első lépést, végig kell mennem."

"Kérlek, ringass el!
Ami kint marad, nem kell...
Karod könnyű álmot nyújt,
csak egy angyal érint úgy."

"- Mit kívánsz, Igaz Barát?
- Észrevett életet;
észrevétlen halált."

"Úgy igazi az ünnep ha a lelkükben él,
Legalább egy napig az ember csakis jót remél
Valós, igaz szívből jövő mondatok
Mindenhol szeretetet rejtenek az ablakok.
A bársonytakaró nekünk a frissen hullót hó
Kívánjuk együtt békés legyen majd az évforduló,
De ma még fenyőillat tölti be az éjszakát
Holnap az ellenség is legyen igaz jó barát, igaz jó barát."

"Mikor leesik az első hó újra jégvirág nő az ablakon
Száncsengő, hangja szól,
És eljön a nap miről álmodunk, mikor szeretetet kapunk és adhatunk.
Szép ünnep, vigyázz ránk."

"Várom, hogy hulljon rám az éj,
Senki nincs, csak a szél mesél,
Egy világról, ami tőled szép,
Bárcsak a szívedben maradnék.
Nézném, ahogy alszol a vállamon,
Hiányzol, mégis jó nagyon,
Hogy hiszem még, és érzem még,
Álom, de veled lehetnék."

"Hidd el, hogy annyira félek én
Nem tudom, van-e még remény
Hogy egyszer majd, engem úgy szeretsz
Ahogyan kit sosem feledsz
Nézem, ahogy alszol az ágyamon
Ébren vagyok és álmodom
Hogy egyszer majd végre véget ér
Minden könnyem aludni tér"

"Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog."

"Csak Téged hív minden apró részem,
De elveszít
Érzem széthullok már,
De Te összerakhatnál.
Mondd, miért nem figyelsz rám?"

"Egyszer hinnünk kéne,
Azt, hogy nincs még vége.
Látod, érted újra itt vagyok,
Miért vagy mégis büszke.
Látod, így megy tönkre,
Minden, és mégsem indulok.

Rohanok a hosszú éjen át,
Figyelem a félhold halk szavát.
Ő az, aki mindig Téged néz,
És elmondja, hogy nélkülem még félsz."

"Nem lépsz hozzám közel,
Már gondolatban sem játszod el,
Nem mosolyog úgy mint Te senki más,
Miért kell néznem mégis valaki mást?

Visszalopnék én ha tudnék minden órát,
De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát.
Néha rám tör még az összes szép emlék,
De Nélküled mind elhagyott ajándék."

"Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
hogy a holnap más legyen.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy házat
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, csak add tovább.

Van még gondolat,
mi átadható.
S van száz pillanat,
mi szétosztható."

"Azt akarom, hogy legyen holnap, és újra holnap és újra, és azt akarom, hogy azokon a holnapokon minden percemet veled tölthessem."

"A cél módfelett fontos, de ami igazán számít: az Út, amelyen odajutsz."

"Ha egy szívet nem lehet összetörni, akkor azzal a szívvel nem is érdemes foglalkozni."

"Az ambíció egy álom, amit egy V8-as motor hajt."

"Az álmok annak valók, akik alszanak,
Az élet a fontos, hát megragadd!"

"Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák."

"Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem."

"Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák."

"Angyalbőrben minden kicsit más."

"Feladni nem mindig azt jelenti, hogy gyenge vagy... Néha azt jelenti, elég erős vagy ahhoz, hogy elengedd."

"Kedves Télapó! Szeretnék egy másolatot a rossz kisfiúk listájáról."

"Nem véletlen tévedtem, egyszerű az egész,
Most már tudom, mi a szerepem, és hogy ez a mese nem rólunk szól és kész..."

"Egyszer úgy kipróbálnám, hogy bemegyek a Mekibe, és ezt mondom:
- Egy herkentyűburgert kérek szépen!"

"Szórd féltett kincseid szét, hogy szíved lángja másnak is égjen
Túl nagy kint a sötét, hát légy te a napfény mától az égen
Mondd mire vársz, mondd miért félsz, a pillanat van, csak ennyi az élet
Nincs, ami volt, nincs, ami vár, itt és most kell élned"

"I hate goodbyes
I hate these tears in my eyes
I hate myself for the way i feel about you everytime
I’ve had enough
I’m sick of wishing he was around me every day, every night
its way too much
I hate love yeahhyeahhh
I hate love yeahh woooo"

"Mi a fontosabb: szeretni vagy szeretve lenni?"

"Leeshetsz az égből,
Leeshetsz egy fáról is,
de a legjobb mód, ahogyan eshetsz,
az a szerelembe esés velem."

"Egy kérésem volna, bármily meglepő, ha már az életben mindenütt ott vagy, legalább az álmaimban ne gyere elő."

"És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva.
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen..."

"Átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Sosem lenne merszem megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem, amikor meg csókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. Meglehet, felemelt; a lábam nem érte a földet."

"Élvezem én az életem veled,
Hívogat a szavad, simogat a kezed.
Ajkaink összesimulva,
Csókod édesen olvad ma.
Szívem epedve reád vár,
Mi az mi téged rabként zár?
Nem enged hozzám szabadon,
S én kívül maradok a falakon.
Nem bírom soká nélküled,
Hívó szóm mért nem leled?
Míg kétségek között remélek,
Szerelmes vágyban elégek."

"Legboldogabb perce lesz életünknek, mikor csendben összeér a szánk.
Égő tüzét nézném én szemednek és a magány csendje vigyázna ránk."

"Imádom az esküvőket, a szerelem és remény ünnepe, és van torta. A menyasszony eljátssza, hogy szűz, a vőlegény eljátssza, hogy megtalálta az igazit, és az örömszülők eljátsszák, hogy kedvelik egymást. A hazugok karácsonya. És mégis szép."

"Hét másodperc, tudod te is röpke idő az életben, de ha csak eddig szeretnél is, nekem már érdemes volt megszületnem..."

"Elszorul a torkom, ha szembe jössz velem. Elárul az arcod, de nem beszélsz te sem. A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. Mondd: Miért jó így nekünk?"

"A valóságon túl álmok vannak, és mindenki bennük él tovább."

"Vajon hányszor törhetik össze az ember szívét büntetlenül egy élet során?"

"A szívünk, ez a tökéletlen érzékszerv, néha meghasad, és abba egy kicsit mi is belehalunk. De az igazi szeretet már csak ilyen."

"Néha jobb magunk mögött hagyni a múltat, főleg akkor, ha az fájdalmat okoz nekünk."

"Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka."

"Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk."

"Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk."

"Azt mondják, a párunkat elveszíteni nehéz, egy barátunkat még nehezebb, és mindkettőt a legnehezebb feladat. Mihez kezdesz, ha életed egy része hirtelen eltűnik? Nyilván az a dolgunk, hogy továbblépjünk, de hogyan? Hogyan lépsz tovább, ha megjelenik egy űr, amit nem tudsz kitölteni? Olykor csak úgy tudunk haladni, ha kicsit megállunk, megnyugszunk, és elhatározzuk, hogy akármi történik, bárhogy is fáj, ott vagyunk, ahol lenni akarunk."

"A sikert és a kudarcot elválasztó vonalat a „nem volt időm” szavakkal lehet kifejezni."

"A sírás nem forrasztja össze, ami eltört."

"Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén -
erre gondolsz tán, hogyha így szólsz: van remény.
Kutasd hát és tárd ki ablakod,
tárd ki rá a két szemed, tisztán lásd az életet!"

"A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni."

"A szíved egyszerűen összetörik, ennyi az egész. De nem ítélkezhetsz, nem mutogathatsz a másikra. Ha szerencsés vagy, megtalálod azt, aki értékelni tud."

"Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled.
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom, hova sodor a szél,
De úgysem hiszem el,
Hogy igazán itt felejtettél.
Amíg jót ígérsz,
Te jót remélsz,
Hát lépj ki álmomból,
Ahol régen élsz!"

"Belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva."

"Ha hallgatsz, hallgass szeretetből. Ha beszélsz, beszélj szeretetből. Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből. Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből."

"Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt."

"Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg."

"Néha éppen elég az ha tudom: a plüssmaci soha nem hagy el..."

"Mindig nehéz elengedni azt, amit szeretnénk megtartani."

"Van, hogy az ember szeret valakit, csak lenni nem akar vele."

"A boldogságot nem adják ingyen. Ha így lenne, mindenki vigyorogna."

"Amiért érdemes élni, azért meghalni is érdemes."

"Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád."

"Az élet maga nem egyéb, mint állandó vihar, amely folyamatosan elmos mindent, ami addig volt, pusztaságot hagyva maga után."

"Az élet fura ajándék. Először túlbecsüljük, azt hisszük, örökké élni fogunk. Aztán alábecsüljük: rongyos, piszkos, túl rövid, majdhogynem eldobjuk magunktól. Végül rájövünk, hogy nem is ajándékba, csak kölcsönbe kaptuk. Akkor megpróbálunk rászolgálni a kölcsönbe kapott ajándékra."