"Egy kis éjjeli lepke, kinek az lett rendelve,
hogy aprócska testét a fénynek ajánlja,
hogy egy utcai lámpa fémszínû lángja
égesse egyszer halálra.
Egy fényes csillagot látott, és nagyobbra vágyott,
oly reszketve várta, hogy jöjjön az este,
hogy követve álmát, az éjszaka árnyát
hasítsa törékeny teste.
Olyan jó lenne hinni, hogy eléri majd
azt a szerelmes fényû csillagot,
és megpihen szépen, az aranyló égen,
és nem fáj neki, amit itt hagyott.
Olyan jó lenne hinni, magammal vinni
a reményt, hogy lepkeként szállhatok.
És az utcai lámpa fényes magánya
nem éget sosem halálra."