"A szív halkan törik össze. Azt hittem, hangos lesz. Azt hittem, túlharsog minden mást. De nem volt hangosabb egy suttogásnál. Egy apró, tiszta hasadás. Egy pillanat alatt megtörtént, és csak annyira fájt, mint egy szúnyogcsípés. Az utóhatása azonban halálos volt."

Cora Carmack

"Egyszerre voltam túl sok és túl kevés a férfinak, aki a minden és egy nagy senki volt egyszerre." 

Szalai Vivien

"Ha valaki nem engedi be az embert, egy idő múlva már nem kopogtat."

"Kicsúszott alólam
a föld és az égbolt,
minden, mi te voltál,
mert te fényévekre
tőlem elhajoltál,
s nem maradt belőled
semmi más: a vágyam,
mit itt hagytál nekem
illatban, ágyban."

Székely Szabolcs

"Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?"

"Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket."

"Már-már tükörbe sem tekintek,
ködkép leszek, bizonytalan
árnyéka tűnő éveimnek.

És elfelejtem önmagam..."

Kosztolányi Dezső

"A szemem világa rég megtanított csalódni, a csalóknak ez csodaország, nekem meg csak valódi."

"Az emberekben általában nem lehet csalódni, csak konkrét emberekben."

Tisza Kata

"Jaj azoknak, akik szeretnek,
Mert nem hiszek már régen
A szivemnek."

Ady Endre

"Tízszer tovább tart összerakni magadat, mint amennyi idő alatt szétesel."

"Ne akkor szedjél fel, amikor már padlón vagyok, akkor kapjál el, amikor éppen lefelé zuhanok!"

"A szerelem szabadon száll, csak azért félünk, mert csalódni fáj."

"Előre megyek és kettőt lépek hátra, mer' tőled azér' nem számítottam ekkora gáncsra."

"A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. Így hiába ültem a babzsákfotelemben, a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg."

"Mindig, amikor rád gondolok, emlékeztetnem kell magamat, hogyha beszélni akartál volna velem, akkor tudtál volna."

"Miért hord mindig minden férfi maszkot? A pillanat miért mindig elszalasztott? Miért vágja minden férfi át a nőket, és miért várjuk mégis újra vissza őket? Ha visszajön, aztán újra lelép, ha az összes utolsó, gyáva, szemét, miért rezegteti meg úgy a szívünket, mint üvegben a málnazselét? Miért kérdezzük, miután tovatűntek: látlak-e még? Látlak-e még?"

"Az emberek csalódást okoznak. Ez rendben van. Nagyjából számítok is rá. De mi van, ha egy napon rájössz, hogy te vagy a kiábrándító?"

"Nem hiszek már a szemnek, szépérzéknek, türelemnek, ölelésnek, részegségnek..."

"Csak sajnálom, hogy hittem a sok jó szónak, és azt, hogy reméltem, minden rólunk szólhat."