"Aki szeret, az nem gondolkodik, hanem akar."

Arnold Bennett

"Meglátni valaki valódi színeit nem mindig egyszerű, és a szemünk szüntelenül félreértelmezi a jeleket, de neki sikerült megérintenie olyan helyeken, amikről azt sem tudtam eddig, hogy léteznek."

"A gyereket kizavarhatod az édességboltból, de a csoki utáni vágyat nem ölheted ki belőle."

"Előbb- utóbb mindenki rájön, hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik, ha sorra minden vágy teljesül."

"Tudom nincsen véletlen,

Hogy meg van írva a sorsunk,

Szóval te és én a jó időben,

A legjobb helyen voltunk.

Összeért a pillantásunk,

Elkezdődött a végzet.

Aztán testet öltött a meztelenség,

vagy csak álmodtam az egészet?

Szanaszét a francia ágy,

A ruhák lent a földön,

Ma éjjel tiéd lehet mindenem ha cserébe,

Téged kaplak kölcsön.

Így jó nekem,

Vedd el az eszem!

Olyan rövid az élet.

Nálam a szíved,

Az enyém a tied legyen,

Te is ugyan azt érzed.

Édes szó, gyilkos vágy,

De Ámor nyila ajándék,

És akkor jó ha mindkettőnknek,

Túl veszélyes ez a játék.

Így jó nekem,

Vedd el az eszem!

Olyan rövid az élet,

Nálam a szíved.

Az enyém a tied legyen,

Te is ugyan azt érzed.

Választ ne adj! Karmolj, harapj,

Hogy érezzem, ahogy széttépsz a vágytól,

Úgy nevess, csókolj szeress!

Nekem nem nem nem elég a szádból.

Nem elég! Nekem nem elég a szádból!

Egymás mellett egy ágyban,

Most ugyanarra gondolunk.

Hogy te és én megint jó időben,

A legjobb helyen vagyunk.

Így jó nekem,

Vedd el az eszem!

Olyan rövid az élet,

Nálam a szíved.

Az enyém a tied legyen,

Te is ugyan azt érzed.

Választ ne adj! Karmolj, harapj,

Hogy érezzem, ahogy széttépsz a vágytól,

Úgy nevess, csókolj szeress!

Nekem nem nem nem elég a szádból.

Úgy nevess, csókolj szeress!

Úgy nevess, csókolj szeress!

Nem elég a szádból!"

Road - Nem elég

"Felejts el mindent. Csak nézz rám. Most nem számít a holnap, csak a vágy. Nem érdekel, hogy vár rád otthon, én is vártam valakire, aki a mai napig nincs ott."

"Úgy nevess, csókolj, szeress, nekem nem, nem, nem elég a szádból!"

"Ott ült mellettem, és láttam a tekintetében, mennyire megcsókolna. Én pedig mit tettem? Lesütöttem a szemem. Féltem, hogy rajtam is ennyire látszik a vágy."

"Nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk."

"Neked az én közelségem kell. Neked ez a szerelem kell, amitől mind a ketten elveszítettük a józanságunkat."

"A vágy a legjobb eszköze annak, hogy amit mondunk, legkevésbé se egyezzen azzal, amit gondolunk."

"Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk."

"Sokkal jobban akartam, hogy ez a darabka valóság álommá váljék, mint amennyire valaha azt akartam, hogy bármely álmom valóra váljék."

"A tiltott gyümölcs mindig édesebb, a nőknek és a férfiaknak egyaránt az kell, ami elérhetetlen, amit nem kaphatnak meg, amiért küzdeni kell. Akkor is, ha az, ami már a birtokukban van, sokkal értékesebb vágyuk titkos tárgyánál."

"És bús íze vala a csóknak
És átkozott volt az a csók,
És te nem tudtad, hogy ki csókol,
És én nem tudtam, hogy ki csókol,
És én nem ismertem még akkor
A csóknál nagyobb valót."

Ady Endre

"Csak most látom, hogy mindig is őt szerettem... Mindig, az első perctől fogva. Éppen azért féltem tőle, mert annyira szerettem. Gyáva voltam a szerelemben is, mint mindenben. Igyekeztem elbújni a valóság elől. Harcoltam magammal... szégyelltem, hogy akkora hatalma van fölöttem... és megjárattam vele a poklok útját... Most pedig úgy vágyom utána, hogy majd belehalok. Azt mondhatod, persze, jellemző, hogy amint elérhetetlenné válik valami, azonnal felébred bennem utána a vágy. Lehet, hogy igazad is van. Hogy ilyen vagyok. De azt tudom, hogy szeretem, hogy mindig szeretni fogom őt, és hogy most itt hagyott talán örökre..."

"Te vagy az első, amit akarok, de az utolsó, amire a szívemnek szüksége van."

"Miért gondolok rád? Miért érzem azt, hogy kellesz? Mikor legbelül tudom, hogy ebből megint baj lesz."

"Csak nézz rám, mire vársz még? Gyere, támadj és szoríts a falhoz! Falj fel, idd a vérem és örökre láncolj magadhoz! Aztán meg nézz rám, közben égess el, újra és újra meg még egyszer, csak nézz rám, nem kell, hogy megszólalj, hadd áruljon el ugyanaz az egy sóhaj."

"És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád?"