"Ahogy szűnik a varázs, múlik a szerelem, s végül olyan fénytelenné és üressé válik, mint egy villanykörte, mely nem kap már áramot. Sötét lesz. Hideg. S akire egykor úgy néztél, hogy meg tudtál volna halni érte, most idegen lesz, közömbös ismerős - egy másik ember."

Müller Péter

"Nincs nagyobb gyönyörűség, mint amikor egy kapcsolat új még. Titkok vagyunk egymás számára, olvasatlan könyvek. Mi mindent képzelek rólad! Mi mindent vetítek rád és beléd! Még nem ismerlek. Még csak az vagy, akit sejtek rólad, akinek képzellek, és akit álmodok beléd."

Müller Péter

"Egy érintéssel indult minden, viccnek hittem, nem tudtam, hogy a legdrágább van ingyen, az Isten lábát megfogtam."

"Sosem hittem a szerelemről, hogy igazi. Most meg az élet nem tűnik igazinak nélküle."

"Mindenki azt mondja, hogy a szeretet fáj, de ez nem igaz. A magány fáj. Az elutasítás fáj. Valakinek az elvesztése fáj. Az irigység fáj. Mindenki összekeveri ezeket a szeretettel, de a valóság az, hogy a szeretet az egyetlen dolog ezen a világon, ami elfedi az összes fájdalmat és segít, hogy újra csodálatosan érezd magad. A szeretet az egyetlen dolog ezen a világon, ami nem fáj."

Mesa Selminovic

"Az ember imádhat valakit este, de csak akkor kösse össze az életét az illetővel hosszabb időre, ha reggel is ugyanúgy szereti."

Nógrádi Gábor

"Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled."

Garai Gábor: Töredékek a szerelemről - részlet

"Onnan tudtam, szeretlek, hogy elkezdtem kifogásokat gyártani, amiért fájdalmat okoztál."

"Nem hiszem, hogy mi választjuk ki azt, akibe beleszeretünk. Szerintem ez egyszer csak megtörténik."

Jodi Picoult

"Néha nem többel, csak reménnyel szeretünk. Reménnyel, hogy soha nem szűnünk meg hinni vágyaink állandóságában. Néha félelemmel, mert van úgy, hogy a boldogság mélyebb, mint amit képesek vagyunk megtapasztalni vagy felismerni, és nagyszerűbb, mint amit a bátortalan szív képes lenne elviselni. Néha kétségbeeséssel, kínzó álmokkal, belénk ragadt gondolatokkal, fájón, azon töprengve, vajon hogyan fogjuk lelkünknek ezt az örökös sajgását elviselni. De néha szerelemmel szeretünk, csak úgy, igazán, adakozva, felszabadultan, szabadon, és nem a magunk, hanem a más boldogságáról szövögetünk álmokat, elűzve így a rettegő magányt, a kételyt, és a szomorú borzalmakat."

"Az igaz szerelmet nem találják. Építik."

"Egymásnak adott gondolatok, erőt adsz és én erőt adok."

"Hívhatod ezt barátságnak, de ha szerelem a neve, gyere, adj neki szárnyat!"

"Egyszerre voltam túl sok és túl kevés a férfinak, aki a minden és egy nagy senki volt egyszerre." 

Szalai Vivien

"Azt mondják, az ember életében csupán egy "igazi" szerelem van. Szerintem viszont ez nem igaz. Legalább négy van. Először beleszeretünk a barátunkba, hogy megtanuljuk, milyen finom is a határvonal a barátság és a férfi-nő kapcsolat között. Aztán beleszeretünk az ellenségünkbe, hogy rájöjjünk, az ellentétek csupán vonzzák egymást, de élni nem tudnak együtt. Aztán beleszeretünk a tökéletesbe, hogy egy életre megtanuljuk: nem létezik tökéletes. S csak ezután leszünk boldogok valakivel, akit már címkék nélkül leszünk képesek szeretni. Csak úgy, önmagáért."

Szalai Vivien

"Eljön az az éjjel, melynek

minden csillaga szívig ég el.

Föllázadt szeretők szaladnak

lobogó hajakkal, zenékkel.

Nótázva hozza mind a partig

görnyesztő, piros drágaságát.

Megtárul morogva a tenger

s kincseiket ők bedobálják.

- Győztél, eljöttünk szerelemmel,

ízedet visszahoztuk néked,

nosza fogadd bilincseinket,

kötözd le fájó szívverésed.

Nosza, fogadd hát koronánkat,

a harangot, sapkánkon a csörgőt,

egy zacskó lisztünk s egy marék

elbúsult, ragaszkodó szöllőt.

Fogadd most - tépett ágainkat,

vedd jólcsinált szerszámainkat,

fogadd seprőnket, tányérunkat,

de ágyunk helyett, nesze, magunkat.

S füstölgő, parazsas homlokkal

fiúk és lányok leguggolnak,

fölöttük reszketve ereszkednek

pártalanul nagy, teli holdak.

S a víz a sok vad ajándéktól

kijön értük, elönti őket,

hanem hiába zúg, - zúgása

erősbíti az éneklőket.

A lányok dalát: Tenger vagyunk,

keserű só vagytok ti bennünk, -

a fiúk dalát: Partok vagyunk,

keserű tenger vagytok bennünk.

S a víz habzó, kibomlott kontyán

ragyogó holtakat ringat csengve

és háborogván emlékezik

az elcsöndesült szerelemre."

József Attila: Szeretők lázadása

"Szeretnélek kibontani s vigyázva összerakni újra, aztán ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem."

Szabó Lőrinc

"Így megy ez: beleszeretsz egy lányba, csak azért, mert a puszta látványától remegni kezd a térded. Beleszeretsz, aztán reszketsz, nehogy lelépjen."

"A magafajta embereknek a szerelem csak golyó az agyba."

"S köszöntem a véletleneknek,
istennek és minden csodának,
hogy kitaláltak, megcsináltak
s valahogy elhoztak nekem..."

Szabó Lőrinc