"Semmi okom a boldogtalanságra. Nem is vagyok az. Csak fáj a világ rendellenessége."

Albert Tímea

"Nem félek kimondani, hogy érzem rajtad a titok szagát. Hogy bőrödön át áramlik felém az, amit a száddal tagadsz."

Albert Tímea

"Nem tudom, hol csúszott el. És nem kellene, hogy érdekeljen. Felhívhatnálak. Átölelhetnél. Úgy múlunk el, hogy át sem öleltél? Mindig valami hiba van abban a módban, ahogyan szeretek. De tudod, ha még téged sem szabadott úgy szeretnem, ahogy szerettem volna, hát akkor én tényleg nem kívánom ezt a világot élni."

Albert Tímea

"Ürítem a szívem. Oldom a kötelékeket. Nem gondolok rád. Aztán felfalsz még az érkezésed előtt. Ott jelensz meg, ahol soha nem várnám. Hajnali kettőkor a város kihalt szegletében, ahol soha nem voltam még. És meghalok, csak hogy rám figyelj. Éppen ezért nem figyelünk egymásra. Vegyülök másokkal. Szétfúrod a hátam a szemeddel. Le is megyek az alsó szintre. Míves taktikának álcázott menekülés. Tudom ez a: nem érünk egymáshoz, csak jelentőségteljesen nézünk, ez az, ami maradt nekünk. És pontosan azt sem tudom megmondani, hogy ez kinek a hibája. Nem gondolok rád."

Albert Tímea

"Színek játéka vagyok csak. Szeretni, szeretni akarlak. De volt már elég bűnöm."

Albert Tímea

"Hiányzik a világod. Az az édes levegőjű. Ami egyszerre tart távol magától és egyszerre szippant be, mielőtt túl távol merészkednék. Hiányzik az a fajta döbbenet, amit kiváltottam sokszor belőled, és az a kíváncsiság, amit nekem szenteltél. És a tettek, amiket soha nem értettél, de végtelenül kívántál."

Albert Tímea