"Mert amíg felejtenél, addig emlékezel."

"Régen azt mondtam, negyed mérföldről negyed mérföldre élek, és azt hiszem, ezért vagyunk testvérek. Mert te is így éltél. Akárhol is vagy, legyen az negyed mérföldre, vagy a világ túlsó felén, mindig velem maradsz, és mindig a testvérem leszel."

"Ha adhatok egy jó tanácsot, tanulj meg felejteni, hidd el, nem jó mindenre emlékezni."

Tóth Imre

"Már nem rád,
csak emlékedre
emlékezem."

Zakály Viktória

"Ne gyászolj! Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj."

"A legszebb emlékek is fájnak néha. Sőt, minél szebbek, annál inkább."

"Nagyon nehéz elfelejteni azt, aki sokat tett azért, hogy emlékezz rá."

SF

"A legnagyobb kihívás egy kapcsolat végén az, hogy tudd elfeledni a másikat, és ha ez már sikerült, akkor meg tudj emlékezni rá."

"Néha egész élet rámegy arra az igyekezetre, hogy valaki nélkül próbáljunk meg élni."

"‎Beléd karcol a kés... lassan, de biztosan gyilkol a szépre emlékezés."

"Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint neki, és minden éjjel azzal aludtam. Amíg egy nap kezdett olyan illata lenni, mint nekem. Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt. De nem sikerült, mert... mert eltűnt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot. Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb és nehezebb."

"Csináltad már azt valaha, hogy visszagondolsz minden időre, amit valakivel töltöttél, és csak lejátszod a fejedben újra és újra, és keresed az első jelét a bajnak?"

"Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?"

"Mindig ettünk egy fagyit a cukrászdában. Én mindig csokisat kértem, ő meg karamellt. Aztán kiültünk a járdára a fagyizó előtt, és én számoltam a kék kocsikat, ő meg a pirosakat, és akinek a legtöbb jött össze, az nyert. Szeretem azt a járdát. Lehet, hogy unalmas, de azt hiszem, az unalmas dolgokra emlékszem a legszívesebben."

"Egy sort sem kapok tőle, hogy megkönnyítené az életemet! Majd belehalok már; minden pillanatban azokra a szavaira kell gondolnom, amelyeknek a legjobban örültem; addig ismételgettem magamban, hogy végül már azt sem tudom, csakugyan mondta-e őket."

"Ha eszedbe jutok egyszer, emlékez arra, volt idő, mikor életed hiányom marta."

"– Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz elfelejteni. Akkor se, ha már százéves leszek.

Micimackó gondolkodott egy darabig.

– Én akkor milyen öreg leszek?

– Kilencvenkilenc."

"De majd, ha egyszer – valami csodából – a régi lángot visszanyerhetem, megéneklem e szomorú szerelmet, akkor tán nem fáj ha emlékezem…"

"Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket, a gyors felejtés pedig remek életfunkció. Csak azt hagyják ki a mindenre alkalmas pszichológiai tételből, hogy maradnak az ember fejében olyan momentumok, amelyeket lehetetlen eltávolítani. Még mosollyal és szeretettel is."

"Megint csatát vesztett, fuldoklott az elméjét elárasztó emlékek tengerében. Zokogni kezdett. Először csendesen nyüszített, aztán hangosan felsírt, ahogy szíve mélyéből előtört a fájdalom. Hallotta a saját fájdalmát. Minden könnycsepp egy segélykiáltás volt, amelyre most is, mint mindig, hiába várta a választ."