"Az ember az érzéseiről nem tehet, de a viselkedéséről igen."

Margaret Eleanor Atwood

"Ne szégyelld az érzéseidet. Akkor van baj, ha nincsenek."

"Az érzéketlenség divat. És az a hülye téveszme, hogy amit nem mutatunk, az nincs is."

Müller Péter

"Néha nem többel, csak reménnyel szeretünk. Reménnyel, hogy soha nem szűnünk meg hinni vágyaink állandóságában. Néha félelemmel, mert van úgy, hogy a boldogság mélyebb, mint amit képesek vagyunk megtapasztalni vagy felismerni, és nagyszerűbb, mint amit a bátortalan szív képes lenne elviselni. Néha kétségbeeséssel, kínzó álmokkal, belénk ragadt gondolatokkal, fájón, azon töprengve, vajon hogyan fogjuk lelkünknek ezt az örökös sajgását elviselni. De néha szerelemmel szeretünk, csak úgy, igazán, adakozva, felszabadultan, szabadon, és nem a magunk, hanem a más boldogságáról szövögetünk álmokat, elűzve így a rettegő magányt, a kételyt, és a szomorú borzalmakat."

"Egyszerűen be vagy ijedve. Rettegsz attól, hogy döntést kelljen hoznod. Rettegsz a kötődéstől, és ezért van, hogy mi ketten nem haladunk sehová."

"Könnyű úgy dönteni, hogy nem teszel valamit, de úgy dönteni, hogy nem érzel valamit, egészen más dolog."

"Az emberek sosem tudnak nem szeretni, csak megtanulnak máshogy érezni."

"Megoldást kínál az ész: ha félek attól, hogy el foglak hagyni, csak bonyolultabban félek attól, hogy elhagysz."

Peer Krisztián

"Ha állandóan a másik jár az eszedben, amikor nem vagytok együtt, az nem futó kapcsolat. Ha úgy látod őt magad előtt, mintha veled volna, az több ennél. Ha egyedül akarsz maradni, hát jó. De mindketten tudjuk, mit érzünk."

"Egy ember olyankor is egyedül lehet, amikor sokan szeretik, ha senki sincs, akinek ő a legkedvesebb."

Anne Frank

"Annál többet, hogy „szeretlek", szavakkal nem lehet közölni. Ezt pedig nem érdemes kimondani, mert a szó jóval kevesebb, mint az a szédítő érzés-gondolat örvény, amit ki akar mondani.

Azokban a mondatokban, hogy „Azért nem szeretlek, mert figyelmetlen vagy, mert ritkán szólsz hozzám, mert olyasmit akarsz, ami nem jó nekem…, azért nem szeretlek, mert mindig lehamuzod a szőnyeget, mert nem segítsz a mosogatásnál, mert nem érdekelnek a bajaim stb., stb."…, mindebben csak egyetlenegy fontos információ van, hogy „nem szeretlek".

A miértek nem fontosak.

Nem azért szerettelek meg, mert gyakran szóltál hozzám, mert segítettél mosogatni, és nem hamuztad le a szőnyeget… hanem azért, mert szerettelek."

Müller Péter 

"Megszoktam, hogy régóta vagyok úgy veled, hogy nélküled,

Megszoktam, hogy nem jelentek, nem jelentek semmit neked,

Már megszoktam, hogy ami beugrik mindenről, az a te neved,

Padok, utcák, járdaszegélyek, köztéri vécék, bárok, terek.

Hozzászoktam a gondolathoz, hogy nem szédülünk estéket át,

Hozzászoktam, hogy pultokat verve miattad iszok még egy piát,

Megszoktam, hogy a barátaid is undorral mondják ki a nevem,

És hozzászoktam, hogy forró estéken más tölti benned be helyem.

Megszoktam, hogy kint az erkélyen árválkodik az a hamutál

Amit azért raktam, hogy ne szórd szét a hamut, amikor itt aludtál,

És megszoktam, hogy abból a korsóból sörözök, amit te loptál

Nekem abból a kocsmából, ahol rád találtam, s te rám találtál

Mert csak az egy hibákat, amik olyanok, nem nézzük el egymásnak,

A tiszteletem meg a megszokásaid egy jó mély gödröt ásnak,

Amibe a szemetet szórják épp bele, amit egymásban csináltunk,

Elintéztem, elintéztél, és mindketten továbbálltunk."

Jeszenszki Martin – Megszoktam
forrás: antibeautycum 

"Maguk alá temettek

A soha-meg-nem-történt

Igaz beszélgetések;

A semmi-felejtésként

Magamba döntött Cappy,

Amivel néha hittem,

Hogy vagyok még valaki;

Órák, mikor beszéltem,

De nem veled, csak neked;

A visszaeséseink

Egymásba, mivel menet

Közben megint és megint

Hagytam a helyes utat

Kitérni önmagából,

Mondván, hogy sosem mutat

Többet, mint te a mából.

Lélegzetet akartam

A kitáguló csendben,

Helyette leragadtam

A könnyeken ridegen

Átütő valóságnál;

A szemeidben rejlő-

Kavargó megbánásnál;

A sorozatos belső

Vívódásaid mellett,

Pedig sosem volt kérdés,

Valójában ki kellett…

És itt maradt az érzés,

Hogy álmokat hazudtál,

Megkötöttél magadban,

És elengedni nem tudtál,

Hiába akartam."

Komlóssy Eszter Tekla – Foszlányok
forrás: antibeautycum 

"Ha valakit közel engedsz, belehalsz, amikor lelép."

Jay Crownover

"Átlátszik a szívünk, mer` atlétánk nincsen, a szél a szoknyákat fölfújja a gerincen. Viszonylag nagy bajom van a szerelemmel: hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember."

"Ez a baj ma a világgal: senki sem mondja ki, hogy valójában mit érez, inkább magunkban tartjuk. Szomorúak vagyunk, de nem sírunk; vidámak vagyunk, de nem táncolunk és nevetünk, sőt sokszor még csak el sem mosolyodunk. Mérgesek vagyunk, de nem üvöltünk; szeretünk valakit, de nem ölelünk. Miért? Mert valójában mind szégyenkezünk az érzéseink miatt, és ez a baj ma a világgal."

"Igazából lehet, hogy még szereted, bár már nem úgy, de érzel valamit. Valamit, amit nem tudsz elvágni, hiába gondoltad, hogy majd jó lesz. Hogy menni fog. Nem. Ami lezáratlan, az az is marad. Senki sem fogja helyetted lezárni, megoldani, elbúcsúzni. Az élet túl rövid. Zárj le mindent, és semmit se vigyél magaddal tovább feleslegesen. Csak lehúz, és egyébként is: visszatér, leginkább akkor, amikor nem is várnád. Azt meg nem te választod meg, hogy épp jó időben teszi-e."

"A fájdalom megléte fontos. Nem csak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanezt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire. Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap. Ebben a világban mind a nappalnak, mind az éjszakának megvan a maga helye, ideje, és a szerepe is; éppígy az örömnek és a fájdalomnak is."

Csernus Imre

"Tudom, milyen érzés könyörögni, hogy maradjon, ugyanakkor végignézni, ahogy kisétál az ajtón."

"Nem foglak olyan közel engedni, hogy bánthass."

SF