"Vajon mennyi ember fojtotta már alkoholba a bánatát, s mennyi ember bántotta magát? Mennyi ember mondta azt, hogy elég, vagy azt, hogy kell egy cigi még?"

"Nem a csók, hanem ahogy néz rád előtte,
nem az ölelés, hanem hogy mennyire szorít,
nem a bánat, hanem hogy mennyi a könny,
nem a boldogság, hanem hogy meddig tart,
nem a bocsánatkérés, hanem hogy mennyire őszinte,
nem a veszekedés, hanem hogy mikor lesz békülés,
nem a beszélgetés, hanem a kínos csendek,
nem a szeme, hanem hogy kire néz,
nem a mosoly, hanem hogy mennyire igazi,
nem az összefutás, hanem hogy utána nézel-e,
nem a tanulás, hanem az ész,
nem az élet, hanem hogy meddig tart."

"A nők haragja tovább tart a bánatuknál."

"Mélyről jön a füstöm, kifújom a nevedet is."

"Először is minden "bánatnak" van egy természetes gyógyulási ideje. Amíg tart, nem tudsz másra gondolni. Fáj, de közben gondolj rá: "Jó, hogy fáj!" Mert érlel, gazdagabbá, bölcsebbé, elmélyültebbé tesz."

Müller Péter

"Mosolyom mögé néztél, és bánatot láttál; én benned magamra leltem, én a tiéd vagyok, mert rám találtál."

"Elég ciki dolog ez a szerelmi bánat téma, mert időnként tök jól van az ember, aztán hirtelen eszébe jut, és egy pillanat alatt befordul."

Leiner Laura

[…] Mint amikor csészéről csészére jár a víz, úgy töltögettük egymásba bánatunkat. Valahányszor elmondtam a történetemet, egy kicsit, egy apró fájdalomcseppet mindig elveszítettem belőle. Akkor ébredtem rá, hogy el akarom mondani a családom történetét. Mert a borzalom a Földön kézzelfogható és mindennapos. Olyan, mint a virág vagy mint a nap: visszafoghatatlan.”

"Sírni valakiért, sírni valami miatt, átöleled a bánatot, hogy a fájdalmadat kiadd."

‎"Öt állomása van a bánatnak. Mindannyiunknál máshogy néz ki, de mindig öt fázis van. Tagadás. Harag. Alkudozás. Kétségbeesés. Elfogadás."

"- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve.

- Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu.

Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem."

"Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom, hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom."

"Minden egyes könnycseppel, mit
Hullatunk,
Kevesebb lesz, folyton fogy a
Bánatunk;
S minden egyes szálló sóhaj
Visz belőle valamit..."

"Tüzet raktam a szívemben, keresztbe raktam a fákat. Gyufát gyújtottam és néztem, ahogy elég benne a bánat."

"Azt hittem minden éj, minden nappal mi ketten,
Eltévedtem, itt ülök most egy sötét rengetegben.
A parton üldögéltünk, átöleltél karjaiddal,
Most meg éget a kín, szétszáll hamvaimmal.
Minden mire egyszer, azt hittem, hogy igazi,
Nem fáj, de miért pont én nem várhatom?
Hogy megértse valaki bánatom.
Ne menj még el! Ne menj, csak ölelj
Még nem búcsúztál el, még nem készültem fel,
Még nem tudom mi vár, hova sodor a sors,
De hogyha mennem kell, vigyázz rám.
…
Soha többé, nem megyek a szívem után már,
Egyszer elhittem a mesét, hittem tárt karokkal vár,
Amire vágyom, miről álmodtam,
Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban.
De vigasztal magányomban a tudat, élni szeretnék,
Nem pedig eltűnni, hisz eljöhet aki szeret még,
Mosoly is költözhet-e házba, ha még eljutok,
De a gondok elől elfutni a halálomig nem tudok."

"Mi, emberek olyan angyal-jelöltek vagyunk, akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél vagy, indulatod habját gyorsan lesöpröd. (...) Ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe, hogy csak ember vagy te is. Éppúgy, mint aki megbántott."

"Eddig csak félig éltem,
Reméltem, de mindentől féltem.
Túl sokszor ért már bánat,
A szívemen őriztem a zárat.

Most azonban dobban a szív,
Hozzád egy édes dallam hív.
Mosolyogsz szüntelen, szemed nevet rám,
Hiszem, hogy eme történet vége vidám.

Együtt, veled, kéz a kézben,
Nem hullik könnyem, s nem ázik vérben.
Lehullik a lakat, s nagyot koppan,
S mi zárva volt hatalmasat robban.
Ma nem a fájdalom szúr bele tört,
Hiszen mi vagyunk, kik alkotjuk a kört.

Két fél mától egy teljes egész.
Mától nem egyedül leszek merész,
Hiszen, itt vagy velem,
És mosolyogva fogod a kezem…"

"Névsorolvasásnál:
- Érzelmek?
- Hiányzik.
- Fájdalom?
- Jelen.
- Bánat?
- Most ő a hetes.
- Remény?
- Meghalt."

"Egy anya könnyére nincsen szó
A szó nem bír el a bánattal
Ha álmod nincs, csak remény kell
Egy hang téged is néven szólít
Két vágy, de egy család
Bíznod kell, a sors felel
És vezetsz, hogy rátalálj"

"Nem tudhattad, hogy tudok róla. De sajnos így volt. Rájöttem, hogy soha egy percet sem érdemeltél meg az időmből."