"Rád vártam, miközben mások rám vártak."

"Várod...

Vagy elvárod. Nem mindegy. Ha önző vagy, elvárod. Ha szereted, várod. Ha önző vagy, elvárod szeretetét, figyelmét, törődését, gyengédségét. Türelmetlenül.

Ha szereted, várod szeretetét, figyelmét, törődését, gyengédségét.

Türelmesen."

Csitáry-Hock Tamás

"Mindig mindannyian várunk valamire - hogy hétvége legyen, hogy végre kijárjuk az iskolát, hogy nyár legyen újra vagy hogy betöltsük a 18-at. Mindig csak várunk, s ebben az a szomorú, hogy közben elfelejtjük, mekkora ajándék is a perc, a pillanat... Le lehet élni úgy egy életet, hogy mindig csak várunk valamire, azonban egyszer csak lesz egy utolsó napunk - s akkor mit fogunk csinálni? Várunk majd egy olyan holnapra, ami sosem jön el?"

"Nem baj, kivárom a saját időmet. Kivárom azt, hogy újabb idegenek jönnek, akik majd rám lesznek kíváncsiak, nem pedig olcsó ember-utánzatokra."

"Felejts el mindent. Csak nézz rám. Most nem számít a holnap, csak a vágy. Nem érdekel, hogy vár rád otthon, én is vártam valakire, aki a mai napig nincs ott."

"Csak őt, csak őt, csak őt keresem én, mikor jön már végre én felém? Csak őt, csak őt, csak őt imádom én, mikor lesz már végre az enyém?"

"Sose hagyd, hogy egy lány várjon rád, csak mert tudod, hogy várni fog."

"Kicsit még fáj, de majd elmúlik, lehet, hogy jön, de lehet, hogy elbújik. Minden esetben én itt fogok állni, állni és várni, csak ő rá várni."

Konsztantyin Szimonov: VÁRJ REÁM

"Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!

Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jó barát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!

Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rám nevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott."

"Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak! És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak! "Jövök!" - gondold a magányodban. Ő is ezt gondolja. És menj. És ő jön."

"Futnak a percek, de ma sem jön a herceg..."

"- Te mit szoktál csinálni, amikor nem vagyok itthon?

- Arra várok, hogy hazagyere!"

"Annyi mindent elmesélnék, hogyha újra láthatnálak,
mert azok között vagyok, akik most is választ várnak."

"Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki."

"Rég várok valakire, aki csak olyan, mint te..."

"Annyi éjjel vártam rád... pedig tudtam, nincs tovább."

"Csak várom, hogy üzend, hogy vársz."

"Akik várnak valamire, nem jól mérik az időt; minden perc ötnek érződik."

"Valahogy mindig így van ez: reménykedsz benne, hogy egy bizonyos dolog megtörténik. Csak várod és várod, addig ámítod magad, amíg már a saját szemedben is hülyének tűnsz, és akkor abbahagyod. Aztán amikor tényleg megtörténik, teljesen váratlanul ér."

"Várod hogy rádírjon... De nem ír... Ilyenkor biztos elgondolkozol, mit csinálhat? Miért nem ír? És eközben ő is ugyanerre gondol..."