"Meríts büszkeséget a fájdalmadból! Erősebb vagy, mint az, akinek nem fáj semmije."

"Vajon büszke lenne-e az a kisgyermek, aki voltál, a felnőttre, akivé lettél?"

"Büszke vagyok a szívemre. Annyiszor játszottak már vele, megsebezték, megcsalták, összetörték... és még most is működik."

"Néha félre kell dobni a büszkeségünket, belátni, hogy mindketten hibásak voltunk és megtanulni kimondani: Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és leszel."

"Ez lehetetlen - mondta a büszkeség.
Ez kockázatos - mondta a tapasztalat.
Ez értelmetlen - mondta az indok.
Próbáld meg! - mondta a szív."

"Nem, nem, sohasem!
Dafke! mondom néha ezt.
De szép lassan felébredünk,
Majd büszkeséget elteszünk
és mind bevalljuk: szeretünk."