"Egy fél éve már, hogy kihunyt egy fény. Csillagként szállt, de emberként élt."

"- Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.

- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?

- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.

- Az álmoknak is van színe?

- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.

- Milyen színű az öröm?

- Fényes, kis barátom.

- És a magány?

- A magány az ibolya színét viseli.

- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.

A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?

- Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolt a fa.

- Na és a szerelem?

- A szerelem színe a telihold.

- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a Holdéval! – mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

"Nem búcsúzom, mégis, így köszönök most tőled el,
Az emlékem veled lesz a csillagokhoz lőve fel."

"Egy hatéves kisfiú, útnak indult éjszaka a pedálos kisautójával. Németországban találtak rá az autópályán. A rendőröknek ezt válaszolta: Elment megnézni a csillagokat..."

"Célozd meg a Holdat - még ha el is hibázod, a csillagok között landolsz."

"Mert kell egy hely, ahol nem fáznak a csillagok."

"Csak egy dalt játszom el, Neked írtam, tiéd!
Ígértem csillagot - de egyet sem adhatok, - messze az ég..."

"Hogy tudd, ha felnézel én onnan nézek rád,
És csillagként öltöztetem majd az éjszakát.
Amíg ki nem alszik a fényem,
Akkor majd eltűnök örökre, de addig még nem."

"Ha álmodsz, ne ébredj fel,
Öleld a semmit, s csillag leszel!"

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."

József Attila

"De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnék. És ez talán nem fontos?"

"Csillag voltál azt mondják,
és nem vigyáztunk rád.
Egy lélegzetnyi boldogság ennyi voltál,
ez volt az élet!"

"Csillag vagy nékem mely száll fenn az égen,
oly vonzó a fényed mit nem érek el,
álmomban látlak és minden nap várlak,
mert amíg élek nekem csillag leszel!"

"Én tiltott csillagon születtem,

a partra űzve ballagok,

az égi semmi habja elkap,

játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?

Itt minden szisszenő talány,

ne fusson el, ki lenn a parton,

e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,

inkább csittítsd a szenvedést,

csukott szemmel szoríts magadhoz,

szorits merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,

mint holtak lenn az éjszakát,

vállad segítse gyenge vállam,

magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,

a semmi szült és szoptatott,

szeress sötéten és kegyetlen,

mint halottját az itthagyott."

Pilinszky: Tilos csillagon

"Létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél,
messziről ered, és
véget nem mivelünk ér."

"Amikor szerelmes vagy,a szempillád fel-le ugrál, s kis csillagok keringenek körülötted."

"Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád,
Egy lélegzetnyi boldogság: ennyi volt tán, ez volt az élet."

"Ragyogó égen, ragyogó csillag
Odafent ragyog és vissza nem pillant.
Bálványként imádják sokan
Ezrek elől rohan.
Ragyogó égen, ragyogó csillag
Talán soha nem lel vigaszt."

Wass Albert: Hulló csillagok

Egy égő csillag száll keletre,
útja ezüstös lángban ég;
távolba tűnt... szikrázó útja
már nincs sehol, már újra kék.

Ha lelkünkben lehull egy csillag,
nyomában égő seb akad,
de vér-rubinból fényes útja
örökre fáj a fény alatt.

[Szintén egy másik örök kedvenc...]