"Majd megöregszel és bánni fogod,

hogy bántasz, – azt, amire büszke vagy ma.

A lelkiismeret majd bekopog

s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.

Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,

mert éjjel félni fogsz majd egyedül.

Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,

de a szobában csend lesz,

csupa rend lesz; hanem valaki hiányozni fog

a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz s ha eleget totyogott

rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben

áll ifju képed. Hozzá motyogod:

“Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem.”

“Mit is tehettem volna?” – kérdezed,

de fogatlan szád már nem válaszolhat;

s ki a nap előtt lehunyod szemed,

alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,

mint a csikó, hogy a hámot levesse.

S a félelem tünődik, nem a vágy,

a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,

hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.

Mert elfárad bennem a fájdalom,

elalszik, mint a gyermek s én is véle."

József Attila - Majd megöregszel

"Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat."

József Attila

"Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,

Hogy vezekeljek minden álmamér' -
És öntöm is sürűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem."

József Attila

"Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen,
lehet, hogy zörej, meredt éjjelen,
lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,
lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad."

József Attila

"Eljön az az éjjel, melynek

minden csillaga szívig ég el.

Föllázadt szeretők szaladnak

lobogó hajakkal, zenékkel.

Nótázva hozza mind a partig

görnyesztő, piros drágaságát.

Megtárul morogva a tenger

s kincseiket ők bedobálják.

- Győztél, eljöttünk szerelemmel,

ízedet visszahoztuk néked,

nosza fogadd bilincseinket,

kötözd le fájó szívverésed.

Nosza, fogadd hát koronánkat,

a harangot, sapkánkon a csörgőt,

egy zacskó lisztünk s egy marék

elbúsult, ragaszkodó szöllőt.

Fogadd most - tépett ágainkat,

vedd jólcsinált szerszámainkat,

fogadd seprőnket, tányérunkat,

de ágyunk helyett, nesze, magunkat.

S füstölgő, parazsas homlokkal

fiúk és lányok leguggolnak,

fölöttük reszketve ereszkednek

pártalanul nagy, teli holdak.

S a víz a sok vad ajándéktól

kijön értük, elönti őket,

hanem hiába zúg, - zúgása

erősbíti az éneklőket.

A lányok dalát: Tenger vagyunk,

keserű só vagytok ti bennünk, -

a fiúk dalát: Partok vagyunk,

keserű tenger vagytok bennünk.

S a víz habzó, kibomlott kontyán

ragyogó holtakat ringat csengve

és háborogván emlékezik

az elcsöndesült szerelemre."

József Attila: Szeretők lázadása

"Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz."

József Attila

"Nem találok szavakat magamra."

József Attila

"Álomban mindig egészen enyém vagy.

S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak."

József Attila

"Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit."

József Attila

Con el corazon puro

Ni padre, ni madre tengo,

ni dios, ni patria,

ni cuna, ni mortaja

ni besos, ni amor.

Hace tres días que no como,

ni mucho, ni poco,

veinte años es mi fuerza,

mis veinte años en venta.

Si nadie me necesita,

que me lleve el diablo.

Con el corazón puro robo,

si es necesario, a un hombre mato.

Me cojerán y ahorcarán,

me cubriran con la tierra santa

y la hierba de la muerte crecerá

en mi maravilloso corazón.

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

József Attila

"Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen..."

József Attila

"s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod."

József Attila

"Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zúdítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent felejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bújtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled."

József Attila