"Szállnék fel a fénylő magasba,
de kőkoloncként húz le a mély.
Volnék egy angyal, lennék egy ördög bár,
de csak egy lidérc alak vagyok,
az ki nem kapja meg azt amit vár."

"Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd,
ez ad szenvednünk erőt."

"A világ száz rejtély, mind tudni vágytam,
de magam sem ismerem még!
Vágyom rá, hogy szabad lehessek,
érzem, hogy láncok ezre béklyóz."

"Szemedbe nézek,
s ott ül a félelem,
Mely titkon rág!
Ugye mindig fárasztott a gyáva a hazugság?"

"Igen hiszem, hogy a sors hozott épp ide engem.
Igen hiszem, telik tőlünk még pár igaz szó.
Igen azt hiszem, hogy bennetek kell hinnem.
Hiszek abban, hogy ez így lesz jó."

"Ami rég volt, az rég volt, ami elmúlt az rég holt
sötét éjből a fénybe nem léphetek többé be,
de mégis él még bennem, egy rész, mely újra élne még,
mert vele szép."

"Újra hív most az álom
már ébren is látom
lázálom vagy ködkép,
ami ébren meg se történt.
És mégis mintha bennem
felsejlene egy rég feledett kép
mit elfeledtem rég."

"Csak néz, de hozzám mégsem ér
Nem szól, de némán is beszél
Én értem kínzó álmait, mely féltett titkait rejti el
Miért félsz? Hát tekints végre rám!
Fény gyúl a lelkünk színpadán
Ma éjjel mindent megtehetsz,
Ma éjjel más lehetsz, hinni kell!

Ne bánd, hogy szíved újra él
Bekopog sorsod hozzám, szerelem vár rád
Úgy ölelj mint én, ne félj
Ne tagadd, nincs mit tenni
Szerelem vár csak, semmi más.

Egy csók, és forr a levegő
Eltűnik tér és az idő.
Úgy reszket lelkünk idebenn
S a féltő szerelem társra lel.

Ne bánd, hogy szíved újra él
Szabadon élni áldás,
Szerelem, nem más
Tégy egy próbát és ne félj.
Tárd ki a szíved, ennyi,
Szerelem kell és semmi más.

Előtted áll egy új világ,
Nincs már határ,
menjünk hát tovább.

Ne bánd, hogy szíved újra él,
Szabadon élni áldás,
Szerelem, nem más
Tégy egy próbát és ne félj.
Tárd ki a szíved, ennyi,
Halálig együtt élni,
Szerelem kell és semmi más."

"Közös cél, közös érték,
Közös sors, közös út
Soha már puska, gránát
Soha több háborút
És a fény egyre árad mint az óceán
És száz határt átlép
Mikor eljön a holnap,
Majd otthon lehet minden nép."

"Hiszem a hangom a lelkedbe hazatalál, és ott majd továbbél"

"Mit válasszak én?
Mi jó, mi rossz, bár
ésszel felérném!
A sors nyomomban itt jár
A kocka csak pörög,
el van vetve már
Ez a forgószél hajt
hogy húz, hogy űz,
nincs a földön,
mi megtart
Nem lesz visszaút,
a döntés rajtam áll
Lüktet benn egy hang,
szabad élet vár!
Csak szállj,
csak szállj!
Kell, hogy többé válj
Légy az, mit lelked kíván
Lehetsz még fontos talán."

"Hullám a tengert
Csillag az éjt
Soha nem hagyják egymást
Soha nem válnak szét
Nekem ő jelent mindent
S a búcsú halál
Ez a perc úgy fáj

Vajon kín lesz az élet
Csak végtelen gyász
Vajon őt várom mindig
Érte sír száz fohász
Közös jövőnk ha nincsen
a holnap se vár
Ez a perc úgy fáj"