"Megszoktam, hogy régóta vagyok úgy veled, hogy nélküled,

Megszoktam, hogy nem jelentek, nem jelentek semmit neked,

Már megszoktam, hogy ami beugrik mindenről, az a te neved,

Padok, utcák, járdaszegélyek, köztéri vécék, bárok, terek.

Hozzászoktam a gondolathoz, hogy nem szédülünk estéket át,

Hozzászoktam, hogy pultokat verve miattad iszok még egy piát,

Megszoktam, hogy a barátaid is undorral mondják ki a nevem,

És hozzászoktam, hogy forró estéken más tölti benned be helyem.

Megszoktam, hogy kint az erkélyen árválkodik az a hamutál

Amit azért raktam, hogy ne szórd szét a hamut, amikor itt aludtál,

És megszoktam, hogy abból a korsóból sörözök, amit te loptál

Nekem abból a kocsmából, ahol rád találtam, s te rám találtál

Mert csak az egy hibákat, amik olyanok, nem nézzük el egymásnak,

A tiszteletem meg a megszokásaid egy jó mély gödröt ásnak,

Amibe a szemetet szórják épp bele, amit egymásban csináltunk,

Elintéztem, elintéztél, és mindketten továbbálltunk."

Jeszenszki Martin – Megszoktam
forrás: antibeautycum