"Ne gyászolj! Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj."

"Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat."

"Gyászunk lépcsőfokai: a tagadás, a düh, a félelem, a bűntudat, a depresszió, az elfogadás."

"Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet. Csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek."

"Némán elkísérnéd felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át.

Engedd el, mennie kell,
Hiszen ő a földnél jobbat érdemel.
Így jó, nem éred el,
De átölel majd, ha jó leszel."