"Bocs. Tényleg. Bocsáss meg hogy tökéletlen vagyok, hibákkal, na de nem lehet mindenki olyan perfekt mint te. Bocsáss meg hogy nem süt minden mondatomból az egoizmus, hogy már csak azért sem használom gyakran az "adom" szót, hogy nem vakuzzok bele a tükörbe csücsörítve, hogy nem írok mindent w-vel, és hogy túlélem ha nincs h minden szavam végén pont. Bocsáss meg de vannak rossz tulajdonságaim, bocsáss meg hogy nem követem vakon az ideált. Én csak azoknak modnom hogy szeretem őket, akiket tényleg szeretek. Én csak azokkal osztom meg az érzéseimet akikben megbízok. Én ettől érzem magam valakinek."