"Néha (...sokszor) belegondolok, milyen lett volna, ha egy magas, szőke, kékszemű, kifogástalan alakú, gyönyörű lánynak születek. Nem lennének gondjaim, kétségeim, el lennék ragadtatva attól, hogy mindenki engem szeret, csodál, innám minden szavukat... Á, milyen gyönyörűnek hangzik! Ugyanakkor lelkem sem lenne. Fejembe szállna a dicsőség, és az már egy másik ember volna; nem én. Inkább maradok a csúnyácska, érzékeny de vidám; akinek ugyan nem gondtalan az élete, mégis szereti..."