"Egy naiv kislány, ki mindig csak hibázik,
Szívének kertjében remény, többé nem virágzik.
Kergette az álmokat, az életet,
De a boldogság völgyébe, be nem léphetett.
Bízott, mindenkinek csupán a szívét adta,
Ám azt vissza mindig, törötten kapta.
Túl kevés volt, ehhez a kemény világhoz.
Próbált jót tenni, nem értett máshoz.
Ám rá kellett jönnie, minden hiába,
A világban csak gyűlölet, mi jár ma."