"Csak az itt, csak a most,
A máskor, a máshol nincsen.
Milyen isten képes rá,
Hogy kétszer is elveszítsen.

Hagyjon el, hagyjon így,
Ne büntessen, hogy higgyem.
Tegye most, ha gondol rám,
De holnap már ne segítsen.

Hagyjon el, hagyjon így,
Ne áltasson, hogy szeret.
A kezem rég nem fogja már,
Panaszkodnom nincs kinek.

Nem érdekel mit ígér,
És nem érdekel a holnap.
Csak az itt, csak a most,
A harangok másért szólnak.

Most kell árts, vagy most kell érts,
Most kell gyûlölj, vagy most kell félts.
Figyelj rám itt és most, hogy el ne késs!

Most kell árts, vagy most kell érts,
Most kell gyûlölj, vagy most kell félts.
Törõdj velem, itt és most, hogy el ne késs!"