2011. február 28., hétfő
2011. február 27., vasárnap
"Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére."
"S ha százszor becsapnak
és ezerszer csalódom abban
kinek szívemet, mint álmából
a rózsát kitakartam
s ha épp az árul el
kit életemmel fedeztem én
s ha tulajdon fiam tagad meg
és ha nem harminc ezüstért
de egy rongy garasért
adnak el engem barátaim
s ha megcsal a reménység
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem
s ha csak a bosszút hizlalja
a hála híveimben, s ha rágalom kerít be
- akkor se mondom, hogy nem érdemes!"
és ezerszer csalódom abban
kinek szívemet, mint álmából
a rózsát kitakartam
s ha épp az árul el
kit életemmel fedeztem én
s ha tulajdon fiam tagad meg
és ha nem harminc ezüstért
de egy rongy garasért
adnak el engem barátaim
s ha megcsal a reménység
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem
s ha csak a bosszút hizlalja
a hála híveimben, s ha rágalom kerít be
- akkor se mondom, hogy nem érdemes!"
"Kék szemed a tó, mély, hallgatag,
Kopár, néha hazudik
S remegve fut az éltető fény után.
Kék szemed az ég, zord, vágtató
Szeleket hajtó félelmet ébresztő
Szelíd szomorúsága.
Kék szemed a vigasz
Mosolya őszintétlen, világító derű
Fehér semmiség, látatlan titok
Kevés valódi villáma.
Kék szemed a határ
Halált ébreszt, létet hazudik
Káromkodva mosolyog magában
Lenézi a csillogó semmiket.
Kék szemed az álom
Tünékeny, hideg szomorúságom
Ott csillog valahol
Medre legmélyében.
Kék szemed a bánat
Végtelen, aggódó, sorsokba
Taposó nehéz lábait a szél
Vonszolja át a falakon.
Kék szemed a végzet
Létezése mámor, hiánya biztonság
Vesztesége éget, közelsége
Lángol és semmivé foszlatja bőrömet.
Kék szemed halálom
Ha látom, ha nem látom
Lekaparja mézes bőrömet,
Nem törődve húsom fájdalmával.
Kék szemed két szemem
S bár már rég feledni kéne,
Valahogy nem merem..."
Kopár, néha hazudik
S remegve fut az éltető fény után.
Kék szemed az ég, zord, vágtató
Szeleket hajtó félelmet ébresztő
Szelíd szomorúsága.
Kék szemed a vigasz
Mosolya őszintétlen, világító derű
Fehér semmiség, látatlan titok
Kevés valódi villáma.
Kék szemed a határ
Halált ébreszt, létet hazudik
Káromkodva mosolyog magában
Lenézi a csillogó semmiket.
Kék szemed az álom
Tünékeny, hideg szomorúságom
Ott csillog valahol
Medre legmélyében.
Kék szemed a bánat
Végtelen, aggódó, sorsokba
Taposó nehéz lábait a szél
Vonszolja át a falakon.
Kék szemed a végzet
Létezése mámor, hiánya biztonság
Vesztesége éget, közelsége
Lángol és semmivé foszlatja bőrömet.
Kék szemed halálom
Ha látom, ha nem látom
Lekaparja mézes bőrömet,
Nem törődve húsom fájdalmával.
Kék szemed két szemem
S bár már rég feledni kéne,
Valahogy nem merem..."
2011. február 26., szombat
"Te, mondd csak, baj, ha én még elhiszem,
hogy egy nap majd a szőke hercegem
lovon visz innen Meseországba el?
És mondd meg, baj, ha én még elhiszem,
hogyha forgószél jön a sárgaköves úthoz
a szivárványon túlra repít engem el?
És mondd csak, baj, ha én még elhiszem,
hogy repülni tudok, s a szárnyaimmal
csak kettőt csapok, és a fellegekben vagyok?"
hogy egy nap majd a szőke hercegem
lovon visz innen Meseországba el?
És mondd meg, baj, ha én még elhiszem,
hogyha forgószél jön a sárgaköves úthoz
a szivárványon túlra repít engem el?
És mondd csak, baj, ha én még elhiszem,
hogy repülni tudok, s a szárnyaimmal
csak kettőt csapok, és a fellegekben vagyok?"
"Minden lánynak kell egy fiúbarát, aki eljátsza, hogy a pasija, ha szükség van rá. Aki tanácsot ad, hogy NE égesse le magát még jobban egy fiú előtt, aki elmondja, hogy gyönyörű vagy, és tudod hogy neki legalább fiúszeme van. Aki megmutatja, hogy legyél csókkirálynő, anélkül, hogy kinevetne. És akivel talán kölcsönösen tudjátok, hogy több ez, mint barátság, de ezen az ötleten csak nevettek, és ez a nevetés ki tudja mennyire fáj neked, neki, vagy talán mindkettőtöknek."
2011. február 25., péntek
"Egész életemben úgy gondoltam, hogy a szerelem egyfajta önkéntes rabszolgaság. Ez hazugság: csak akkor van szabadság, amikor szerelem is van. Aki teljesen át tudja magát adni az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán. És aki igazán szeret, az szabadnak érzi magát. (...) A szerelemben senki sem bánthatja a másikat. Mindannyian felelősek vagyunk azért, amit érzünk, és soha nem hibáztathatjuk a másikat emiatt."
2011. február 24., csütörtök
"Csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom."
William Shakespeare
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom."
William Shakespeare
"Az év bármely napján éjfélkor, bárhol vagy, igyál meg hat sört, kilenc nagyfröccsöt, fél liter vodkanarancsot és nyolc feles tequilát, majd nézz föl az égre. Két holdat fogsz látni, esetleg hármat, valamint a vodka minőségétől függően a Napot, a Marsot, a Vénuszt, az ufókat és Buddhát egy unikornison."
"Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!"
2011. február 22., kedd
2011. február 20., vasárnap
"Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,
Szemernyit sem, nem gyűlöllek én."
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,
Szemernyit sem, nem gyűlöllek én."
2011. február 19., szombat
2011. február 18., péntek
"Meglát. Megismer. Megkíván. Megszeret. Veledvan. Érez. Tervez. Gondolkodik. Megszokja. Hozzánő.
Veszekszik. Kibékül. Rájön. Nemérti. Veszekszik. Kibékül. Nemérti. Veszekszik. Gondolkodik. Veszekszik. Nemérti. Szakít. Kibékül. Rájön. Nemlát be. Szomorkodik. Veszekszik. Megunja. Veszekszik. Kibékül. Megszokja.
Veszekszik.
Veszekszik.
Veszekszik.
Szakít. Veszekszik. Kinevet. Kibékül. Azthiszi. Veszekszik. Cinkel. Megelégeli. Szakít.
Rájön.
Szeret.
Elkésik.
Végetér."
Veszekszik. Kibékül. Rájön. Nemérti. Veszekszik. Kibékül. Nemérti. Veszekszik. Gondolkodik. Veszekszik. Nemérti. Szakít. Kibékül. Rájön. Nemlát be. Szomorkodik. Veszekszik. Megunja. Veszekszik. Kibékül. Megszokja.
Veszekszik.
Veszekszik.
Veszekszik.
Szakít. Veszekszik. Kinevet. Kibékül. Azthiszi. Veszekszik. Cinkel. Megelégeli. Szakít.
Rájön.
Szeret.
Elkésik.
Végetér."
2011. február 17., csütörtök
2011. február 16., szerda
2011. február 15., kedd
"Mennyi lehetőségem lett volna! Mennyi lehetőségem lett volna közelebb kerülni hozzád. De nem. Úgy csináltam, mintha nem érdekelnél, mintha csak egy barátom lennél, egy haver a sok közül. Közben végig tudtam, hogy nem így van, de még magamnak is féltem bevallani... Most látom, ahogy éled az élted. Nélkülem. Boldog vagy... csak nem velem. Te nem tudod hányszor próbáltalak elfelejteni, hogy hány éjszakát sírtam át miattad, és milyen csalódott lettem, amikor azt láttam: "családi állapot: kapcsolatban", és nem tudod azt se, hogy mennyire várom, hogy újra láthassalak. Tudom, hogy ebből már sosem lesz több. Találkozunk, beszélünk pár szót mosolyogva, majd mindketten tovább megyünk... mindig ez van. Tudom, nem is lesz másképp. De mégis, ahogy rám mosolyogsz, feltöltődök energiával, és egésznap jó kedvem lesz. Tehát a mosolyod... nem is. Azt hiszem, Te vagy a drog a számomra... és egyre biztosabb vagyok benne: szeretlek."
"Srác: Istenem, csak egy kívánságom hadd legyen!
Isten: Legyen, fiam!
Srác: Atyám, építs nekem autópályát Budapest és Tokyo közé!
Isten: Ez lehetetlen, gyermekem! Kizárt! Képtelenséget kérsz! Kívánj mást!
Srác: Akkor azt kívánom, hogy értsem meg a nőket, Atyám!
Isten: ... Hány sávos is legyen az az autópálya?"
Isten: Legyen, fiam!
Srác: Atyám, építs nekem autópályát Budapest és Tokyo közé!
Isten: Ez lehetetlen, gyermekem! Kizárt! Képtelenséget kérsz! Kívánj mást!
Srác: Akkor azt kívánom, hogy értsem meg a nőket, Atyám!
Isten: ... Hány sávos is legyen az az autópálya?"
2011. február 14., hétfő
"Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy - hiába nem ereszted.
Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
Mindegy - harapd némán a nyelved!
Mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
Hiszel? - most istent káromolhatsz!
Hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
Legyintenél - az is hiába,
s hiába vágyol a halálra.
Hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni:
utadba jön - nem is kerested,
útjára megy - hiába nem ereszted."
Útjára megy - hiába nem ereszted.
Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
Mindegy - harapd némán a nyelved!
Mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
Hiszel? - most istent káromolhatsz!
Hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
Legyintenél - az is hiába,
s hiába vágyol a halálra.
Hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni:
utadba jön - nem is kerested,
útjára megy - hiába nem ereszted."
2011. február 12., szombat
"Minden mosoly mögött van egy kis fájdalom, minden hagyjál békén mögött ott lapul az, hogy szükség van Rád. Minden rosszban rejtőzik valami jó. Minden nem félek mögött, ott van az, hogy igen is vigyázz rám. Minden bezárult ajtó után kinyílik egy ablak. S talán minden könny csepp után, az arcunkra mosoly ül. Minden bántásban lesz egyszer megbocsájtás..."
2011. február 11., péntek
"10 dolog, amit utálok benne:
Utálom, hogy minden percem még most is róla szól!
Utálom, hogy ő élvezi az életet miközben én levegőt nem kapok!
Utálom, hogy azóta nem nevettem egy jót!
Utálom, hogy nem hiányzok neki!
Utálom, hogy levegőnek néz!
Utálom, hogy már nem mondhatom el a problémáimat!
Utálom, hogy nem mondja: Szeretlek!
Utálom, hogy minden rá emlékeztet!
Utálom, hogy egyedül vagyok!
Utálom, hogy elhagytál!"
Utálom, hogy minden percem még most is róla szól!
Utálom, hogy ő élvezi az életet miközben én levegőt nem kapok!
Utálom, hogy azóta nem nevettem egy jót!
Utálom, hogy nem hiányzok neki!
Utálom, hogy levegőnek néz!
Utálom, hogy már nem mondhatom el a problémáimat!
Utálom, hogy nem mondja: Szeretlek!
Utálom, hogy minden rá emlékeztet!
Utálom, hogy egyedül vagyok!
Utálom, hogy elhagytál!"
"Mindig felbukkansz, de eltűnsz, állandóan fájdalmat okozol. Te ilyen vagy, tudom. De akkor sem bírom nélküled. Miért csinálod ezt? Miért nem tudsz egyszer komolyan viselkedni? Újra és újra azon kapom magam, hogy veled vagyok. De miért? Miért szeretlek még ezek után is? Mindig én szenvedek, te meg továbblépsz..."
2011. február 10., csütörtök
2011. február 8., kedd
"Tudod mi a legszomorúbb hang a világon? A gyerekek játéka. Ahogy ülsz a szobádban, ablakod kinyitva, és hallgatod az ő boldogságukat, kacajukat. Mintha lenne egy fajta varázs, amihez te már nem csatlakozhatsz továbbra. Valami, amit te már nem érhetsz meg. Egy titkos klub, aminek elfelejtetted a jelszavát. És aztán rájössz, hogy felnőttél..."
2011. február 7., hétfő
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad."
Buddha
Buddha
2011. február 6., vasárnap
2011. február 5., szombat
"Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot. Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont ez a lényeg! Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt. A miénket... Csak kicsit másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot. Akivel máshogy éled meg a mindennapokat. Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek. És még szebbek az éjszakák. Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek. Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted..."
"Istenem, milyen hamar itt lesz az idő, amikor többé nem látom, nem hallom a határozott, megnyugtató lépteit a házban, nem találom az asztalon a virágait! És mit értem el eddig? Álmodoztam, ringatóztam az élvezetben, ahelyett, hogy megnyertem volna, hogy harcoltam volna érte, hogy örökre magamhoz vonzottam volna! Minden eszembe jutott, amit valaha az igaz szerelemről mondott, száz finom, figyelmeztető szó, száz csendes csábítás, ígéret talán. S én kezdtem velük valamit? Semmit! Semmit!"
2011. február 4., péntek
2011. február 3., csütörtök
"- Én soha nem akarok felnőtt nő lenni! Úgy fáj.
- Tudod, soha nem növünk fel igazán. Ott él egy kislány minden nőben, ahogy minden kislányban ott él egy nő. És ne félj a fájdalomtól. Az is az élet része. A fájdalomhoz viszonyítjuk a boldogságot, mint a völgyekhez a hegycsúcsokat. Nélkülük a világ unalmas és egysíkú volna."
- Tudod, soha nem növünk fel igazán. Ott él egy kislány minden nőben, ahogy minden kislányban ott él egy nő. És ne félj a fájdalomtól. Az is az élet része. A fájdalomhoz viszonyítjuk a boldogságot, mint a völgyekhez a hegycsúcsokat. Nélkülük a világ unalmas és egysíkú volna."
2011. február 1., kedd
"Annyi emberrel találkozol naponta, a metrón, az utcán. Mindegyikük számodra ismeretlen életet él. Lehet, hogy az egyetemen melletted ülő fazon zongorázik, és minden este komponál, a fagylaltárus pedig valójában megszállottan ír. A létük mégis hidegen hagy, és újra meg újra visszatérsz a saját kis világodba. Erre hirtelen találsz valakit, akivel minden más. Semmit nem tudsz róla, de úgy érzed, hogy jól ismered."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)