"Mennyi lehetőségem lett volna! Mennyi lehetőségem lett volna közelebb kerülni hozzád. De nem. Úgy csináltam, mintha nem érdekelnél, mintha csak egy barátom lennél, egy haver a sok közül. Közben végig tudtam, hogy nem így van, de még magamnak is féltem bevallani... Most látom, ahogy éled az élted. Nélkülem. Boldog vagy... csak nem velem. Te nem tudod hányszor próbáltalak elfelejteni, hogy hány éjszakát sírtam át miattad, és milyen csalódott lettem, amikor azt láttam: "családi állapot: kapcsolatban", és nem tudod azt se, hogy mennyire várom, hogy újra láthassalak. Tudom, hogy ebből már sosem lesz több. Találkozunk, beszélünk pár szót mosolyogva, majd mindketten tovább megyünk... mindig ez van. Tudom, nem is lesz másképp. De mégis, ahogy rám mosolyogsz, feltöltődök energiával, és egésznap jó kedvem lesz. Tehát a mosolyod... nem is. Azt hiszem, Te vagy a drog a számomra... és egyre biztosabb vagyok benne: szeretlek."