"Én hiszek neki, amikor azt mondja, hogy soha nem szeretett még senkit, és hogy én vagyok az élete értelme. Micsoda közhelyek, és mégis mikor ő mondja, és közben a szemembe néz a gyönyörű kék szemével - nos, akkor bármit mondhatna, mindent elhinnék neki. Talán ez a szerelem?"

"Tízszer tovább tart összerakni magadat, mint amennyi idő alatt szétesel."

"Naponta legalább egyszer nevessünk. Van a nevetésben valami, ami könnyebbé teszi az életet."

"Nem tudom, hogy veszíttettünk-e. Volt-e valami valaha is a birtokunkban? Nem tudom, hogy valóban elrontottam-e most valami fontosat. Vagy csak elkerüljük ezentúl egymást. Nem látlak majd, nem látsz majd. Feledünk. Megérte? Lehetett volna máshogy?"

"A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel jobb, vagy különlegesebb, vagy tökéletesebb ember nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom,ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz."

"Bár sose tetszettél volna meg. Bár sose pazaroltam volna arra az időmet, hogy veled beszélgetek, vagy rád gondolok. Bár sose aggódtam volna, és sose érdekelt volna, hogy mennyire figyelmen kívül hagysz. Bár sose izgultam volna ennyire, amikor éreztetted velem hogy különleges vagyok. Bár sose hittem volna el a szavaidat. Bár sose lettek volna reményeim feléd. Bár sose próbálkoztam volna, úgy hogy tudom hogy ugyanazokon a dolgokon fogok keresztül menni. Mert a végén, az egyetlen akinek fájni fog, az én vagyok."

"Örök hibám, hogy túl közel kerülök az emberekhez, mégis újra meg újra elkövetem. Ki nem állhatom a csöpögős filozofálgatást arról, mennyivel jobb megismerni a szerelmet, mint soha nem találkozni vele."

"És ha hiányzol néha, csak lehunyom a szememet, ha azt kérném, hogy maradj itt, mi lenne a felelet?"

"Ha volna választásom, az csakis te lehetnél, mert nincs is szebb dolog egy nyári szerelemnél."

"Fussunk messze, olyan boldog lettem, hogy a szembeszálló szembeszéllel szembeszegülhettem."

"Hidd el, én nem kérem tőled, hogy menj el, az ajtót berúgva így nyit majd ránk a reggel."

"Csak súgd meg, csak bújj még, nem várok rád, te csak szaladj. Állj meg, hol összeér az ég a föld peremén, a horizonton túl csak te meg én."

"A férfiak is lehetnek magányosak. Nemcsak a nők. Egy férfi is vágyhat egy igazi nőre, amilyet nem talál. A férfiakat is üldözhetik, lefáraszthatják, átverhetik, untathatják a nők. Egy férfi is lehet érzékeny. Lehet igényes és kulturált. Lehet magányos úgy is, hogy leül vele szemben egy egzotikus, vidékről feltörekvő nő, köldökig kigombolt felsőben. Érezheti úgy egy férfi is, hogy inkább vágyik a szerelemre, mint a kalandra. Ahogy mi nők is lehetünk szörnyűek és elviselhetetlenek. Lehetünk rámenősek, lehet szerencsétlen szövegünk."

"Nem ragadok le egy férfi mellett. Az kitolás lenne az összes többivel szemben."

"Ne akkor szedjél fel, amikor már padlón vagyok, akkor kapjál el, amikor éppen lefelé zuhanok!"

"Ha elhiszed, amikor ódákat zengenek rólad, azt is el fogod hinni, ha egyszer csak azt mondják, hogy már nem kellesz."

"Ha kihűlt körülötted a világ és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadba, mint egy tüzes kis kályhába, és áraszd a meleget! Meglátod, mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk."

"Néha arra gondolok, hogy egyetlen nap leforgása alatt meg lehetne változtatni a világot, ha az aranyszabály így szólna: érezz úgy mások iránt, ahogyan szeretnéd, hogy irántad érezzenek!"

"Amikor szeretsz valakit, elég bátorságra lelsz magadban, hogy kimondd: - Te vagy az én tükröm! Belenézel a szerelmesed szemébe, és elfogadod, amit ott látsz, a hiányosságaiddal egyetemben. Ha így teszel, ezek a hiányosságok egyszerre már nem is tűnnek olyan rettenetesnek."

"El sem hiszi, mennyire fontos azt hallani valakitől, hogy "köszönöm", vagy az, hogy valaki azt mondja neked, hogy szeret téged. Ez az emberi természet része. Mindegyikünknek fontos érezni, hogy értékelik."

"Már nem mondom, hogy ne menj el, sőt inkább még kérlek is."

‎"Szomorúnak kéne lennem, de nem vagyok, mert nekem az számít, aki velem van, nem az, aki elhagyott. Ha így történt, akkor így kellett lennie, hiába szorítod, akinek el kell mennie."

Két éve Szavak a szélben

Két évesek vagyunk. Több mint 4000 idézettel, hatvan feliratkozott olvasóval, kétszázezer látogatóval.

Köszönöm nektek!

Öröm látni, hogy szeretitek az oldalamat, töretlenül, rendületlenül, még akkor is, ha egy nap nincs friss. De a statisztikák magukért beszélnek... :)

Még egyszer: köszönet! ♥

Facebook link: http://www.facebook.com/szavak

"Csak azért, mert a múltad néha megveregeti a vállad, még nem kell hátrafordulnod."

"Az élet ajándék, azt élni kell, nem félni tőle, hogy maradjon remény a második félidőre."

"Úgy szeresd, ahogy mást még nem, de ne máshoz képest másképpen. Legyen Ő érintetlen, új lap, ne az összegyűrtekből újabb."

"Soha ne sírj, ha véget ér egy álom! Soha ne sírj, az élet megy tovább. Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom, a jó barát a bajban is barát."

"Én sohasem búcsúzom, én szótlanul távozom."

"Nézd el majd, ha néha bántalak, nem számít, csak múló hangulat. Azt mondják, légvárat építek, vigyázzunk rá, legyünk kivételek."

"Mit mond a szerelem?
Azt mondja, érezz."

"Még mindig nem tudom megérteni, hogy hogyan állhatsz valaki mellett úgy, akivel annyi közös emléked van, hogy akárcsak egy szót is szólnál hozzá."

"Nem számít mennyire kedves vagy hozzájuk, bizonyos emberek mindig is seggfejek maradnak."

"Ha az élet padlóra küld:

- állj fel

- mosolyogj

- és mondd szépen: úgy ütsz, mint egy kislány."

"Én téged akarlak. Csak azt nem tudom, meg tudok-e birkózni mindazzal, ami te vagy."

"Ebben megyünk tönkre, hogy mindent felírunk és számon tartjuk, és őrizzük, mint fájó, büszke titkot."

"Vannak ajtók, amik nem maradnak örökké nyitva. Az elszalasztott lehetőség soha nem tér vissza, és ha csak várakozol, az nem jelenti azt, hogy erős vagy, vagy azt, hogy igazad van. Néha csak annyit jelent, hogy félsz a változástól. Mindenkivel előfordul. Tudod, mire jöttem rá? Az élet túl rövid."

"Hagyj el egy nőt, mindig emlékezni fog rád. Szeresd örökké, észre sem vesz."

"Fogalmad sincs mire vagyok képes a kedvedért. Torkon ragadom a világot, és a lábad elé kényszerítem, mint a kiskutyát."

"Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú "miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna" listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna!"

"Csak egy bolond akarná, hogy a szívét ugyanaz a férfi kétszer is összetörje."

"Köszönöm a szereteted, de ne gondolj rólam többet, mint ami vagyok, szürke, sápadt kis küzdője az életnek, aki talán többet szenvedett, aki talán érzékenyebb, mint az átlagemberek..."

"Ha igent mondok valamire, tudnom kell, hogy ezzel mire mondok nemet."

"A szád mosolyog. És a szíved?"

"E sorok írója depressziós alak. Szeret egyedül ülni, mert azt hiszi, megóvják a falak."

„Biztosan te magad is ismered azokat az idézeteket, amelyek úgy szólnak, hogy: „aki nem keres, annak nem vagy fontos” és „örülök, hogy vége lett, mert nálad sokkal jobbak várnak rám.” Akkor most hadd mondjak valamit: vannak emberek, akik nem fognak keresni, sem most, sem a jövőben, hiába vagy fontos nekik, hiába szeretnek titkon, hiába vagy benne minden szívdobbanásukban. Nem fognak, mert nem tehetik. Vagy mert ilyenek. Vagy mert félnek és várnak. Nem minden fekete és fehér: van, hogy a körülmények akadályozzák az embert. Mert a szerelem közel sem old meg mindent, csak nehezebbé tesz.

És a másik... Tedd a szívedre a kezed és felelj őszintén: te ismersz olyan embert, aki megsínylett egy szakítást? Akinek fájt, hogy elveszített valakit? Vagy épp te magad vagy ilyen? Sok kapcsolat ér véget, és a legtöbbjük fáj. De ettől még nem kell úgy tenni, mintha a világ legborzalmasabb dolga lett volna azzal a valakivel lenni! Inkább vállald fel, hogy megszakadt a szíved, mintsem olyan legyél, amilyen valójában nem vagy.”

Ha egyetértesz, oszd meg az idézetet akárhol!

/Persze, forrás feltüntetésévél, mert ez saját idézet. Köszönöm/

SI

"Azt, mi engem hozzád köt,

én nem érzem, csak felfogom.

Megpróbáltam másképp, de

tényleg hidd el, nem tudom.

Az idő lesz, mi szétmorzsol,

mint sziklákat a szél.

Ez a dal, mikor mi hallgatunk,

úgy is örökre beszél.

Némán akarok állni,

ha már ezt elmondtam Neked,

megsüketülni gyorsan,

ne halljam, mit tettem Veled.

Megvakulnék inkább,

ne lássam könnyben a szemed,

végül meghalnék, hogy

visszaadjam újra az életed.

Tudom, a múltat jobbnak látod,

és talán szebbnek a holnapot,

valami mélyen legbelül,

itt bennem mégis elfogyott.

Az idő lesz, mi szétmorzsol,

mint sziklákat a szél,

ez a dal, mikor mi hallgatunk,

majd örökre beszél.

Némán akarok állni,

ha már ezt elmondtam Neked,

megsüketülni gyorsan,

ne halljam, mit tettem Veled.

Megvakulnék inkább,

ne lássam könnyben a szemed,

végül meghalnék, hogy

visszaadjam újra az életed.

Én némán akarok állni,

ha már ezt elmondtam Neked,

megsüketülni gyorsan,

ne halljam, mit tettem Veled.

Megvakulnék inkább,

ne lássam könnyben a szemed,

végül meghalnék, hogy

visszaadjam újra az életed."

Baricz Gergő - Némán állni

"Amikor boldog vagy, élvezed a zenét. De amikor szomorú vagy, megérted, hogy miről szól a dalszöveg."

"Egy szomorú fiú és egy szomorú lány csak még szomorúbbá teszik egymást, miközben csak annyit akarnak, hogy boldogok legyenek együtt."

"Igen, részeg vagyok. Te pedig gyönyörű. És holnap reggel én már józan leszek, de te még mindig gyönyörű."

"Sose hazudj az embereknek, mert akiknek képes vagy hazudni, azok általában azok, akik megbíznak benned."

"Egy ideig futni fog utánad; de elérkezik majd a nap, amikor abbahagyja a kis körök futásat körülötted. Túl fog rajtad jutni és pontosan ebben a pillanatban, az fogod kívánni, hogy bárcsak hagytad volna, hogy elkapjon."

"Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve."

"A hűség azt is jelenti, hogy kötelék fűz össze bennünket, és kitartunk egymás mellett. Kitartunk egy folyton változó ember mellett, egy folyton változó kapcsolatban. A hűség dinamikus. Aki ahhoz ragaszkodik, amije van, máris elveszítette. A hűség azt jelenti, hogy közös jövőnk van."

"Soha ne tégy pontot, mikor a szíved vesszőt tenne."

"Az emberek azt mondják, hogy megváltoztál, ha megszűnsz úgy viselkedni, ahogy nekik megfelel."

"Kedves Lányom: ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek, és mindenek előtt próbálj megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kérlek. Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben. Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg. Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad. Segíts az út végére érni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az Élet ajándékát."

"A segged nem szokott irigy lenni a szádra, amin annyi szarság kijön?"

"Az ember idővel mindenre rájön. Mit veszített... mit kapott... mi erősítette meg... és hogy valójában ki áll mellette."

"Bármit elveszíthetsz! A vagyonodat, a békességedet, a türelmedet, a hitedet, a családodat, szerelmedet, az életedet, mindent. Csak egyetlen dolog van, amit soha senki nem vehet el tőled: azt, amit te adtál másoknak."

"Ne mondd, hogy nem gondoltad még, hogy ebből ennyi épp elég! Ne mondd, hogy nem gondoltad ezt, hogy ilyen könnyen vége lesz..."

"Mert az, aki voltam, itt van még, hiába történt, ami történt. Az, aki voltam, itt néz rád, és azt kéri, hogy lépjünk tovább. Mert az, aki voltam, nem lett más, hagyta, hogy olykor másnak is lásd. Az, aki voltam, nem tűnt el, és senki se rabolja el."

"Egy nap arra ébredtem, hogy már csak annyit akarok, hogy ne hiányozz többé."

"Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket."

"Mindketten boldogok vagyunk, mert együtt vagyunk. A különbség közöttünk, hogy te a boldogságra vágytál. Én csak rád. Akkoris kellenél, ha már csak könnyeket okoznál."

"A részegség az, amikor három ember beül egy szobába, megisznak egy-egy üveg whiskeyt, az egyikük kimegy, a másik kettő pedig megpróbálja kitalálni, hogy melyikük ment ki."

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?

„Árulónk a kétség, attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk, ha volna  merszünk."

[…] Mint amikor csészéről csészére jár a víz, úgy töltögettük egymásba bánatunkat. Valahányszor elmondtam a történetemet, egy kicsit, egy apró fájdalomcseppet mindig elveszítettem belőle. Akkor ébredtem rá, hogy el akarom mondani a családom történetét. Mert a borzalom a Földön kézzelfogható és mindennapos. Olyan, mint a virág vagy mint a nap: visszafoghatatlan.”

„A Földdel kapcsolatban az volt a legfurább, hogy mindent láttunk, amikor lenéztünk. Amellett, hogy ott az előre sejthető »hangyák a felhőkarcolóból« perspektíva tárult elénk, a világ minden szegletében lelkek szálltak föl a testekből.

Gyermeki törődés egy felnőttel; nincs az a mennybéli találmány, ami magasztosságban felérhetne ezzel.

Megtörténhet, hogy egy lélek suhan el valamelyik élő ember mellett, finoman megérinti a vállán vagy a karján, és folytatja útját a mennyek felé.

Aki magányos (...) - az a Földön is, a mennyben is az.

Azt észre se veszed, amikor a halottak valóban rászánják magukat, és elhagynak. Épp azt akarják, hogy észre se vedd. Legföljebb úgy érzékeled őket, mint egy suttogást, egy elcsituló sustorgás rezgéshullámait. Egy előadó- vagy színházterem végében ülőhöz hasonlíthatnám, akit senki se vesz észre mindaddig, amíg el nem hagyja a termet. Akkor is csak az ajtó közelében ülők figyelnek fel rá, a többiek számára olyan, mint egy megmagyarázhatatlan fuvallat a zárt teremben.

A hiányom nyomán támadt űrt ezek az eltűnésem után fonódó – néha törékeny, néha drágán megfizetett, de legtöbbször csodálatos – rokoni szálak szőtték be; a sebszélek összehegedtek, a csont egybeforrt. És kezdtem úgy látni a dolgokat, hogy abba egy olyan világ is belefért, amelyikben már nem vagyok. Halálommal részévé váltam az eseményeknek, s a rokoni szálak szövedékében a távoli, beláthatatlan jövőben még ezer alakban megtestesülök.

Az óta a két héttel a halálom után a konyhánkban elcsattant csók óta tudtam, hogy Ő a húgom drága egyetlene. A fiú hozzáidomult a lány igényeihez, és a ragasztóanyag kettejük közt azonnal megkötött.

"Mennyi közös van bennem és a cigarettában. Mindketten pillanatnyi mámort ígérünk, és bódító az ízünk, de túl gyorsan kiégünk és elfogyunk. Noha az elején én is, a cigaretta is élvezetesek vagyunk, a rossz utóízen kívül semmi sem marad utánunk. Talán csak a bűntudat."

"Nincsen B-tervem, egy volt, az elbukott. Imádlak, és kellesz, szebbet már nem tudok."

"Nem leszek játékszered, ha már a mindened nem lehetek soha én."

"Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem, én nem leszek sohasem a játékszered!"

"Rájöttem, hogy a szívedet másnak szánod, de a csókokat tőlem várod, nem is voltál soha az enyém."

"Hol volt, hol nem volt, rímmel így dalolt, Szépség és a Szörny..."

"Imádom a könyveket, mert amikor olvasom őket, meg tudok feledkezni mindenről. A könyvekben ott lehetsz, ahol szeretnél, azzal, akit szeretsz."

"A tetoválás egy életre szóló emlékeztető, a nagy felismerések vagy a fontos elhatározások maradandó nyoma."

"Az igazi szerelemben egyik fél sem parancsol. Mindkettő engedelmeskedik!"

"Az anyák gyerekeik kezét csak egy ideig fogják, de a szívüket mindörökké."

"Akkor léptél az életembe, amikor a legkevésbé lett volna rád szükségem. Aztán elmentél, amikor a legjobban."

"Csak tudod, hogy néha kib*szott fárasztó és kiábrándító szeretni téged!"

"Azon gondolkozott mi lett volna belőle, hogyha nem hátra indul el, hanem előre."

"Fúj a szél, hajamra hull a hó, szerelemben élni volna jó."

"Megint verejtékezve ébredek, üresek nélküle az éjjelek."

"Csak őt, csak őt, csak őt keresem én, mikor jön már végre én felém? Csak őt, csak őt, csak őt imádom én, mikor lesz már végre az enyém?"

"Mondd, hogy nem gondoltad már, hogy tőled áll be az agyhalál!"

Lány

Az ágyán fekszik, az iPodja pedig max. hangerőn. Az ajtaja bezárva, a függönyök lehúzva. A TV képernyőjén a Szerelmünk lapjai megy. Egy üres doboz hever a földön, amiben a kedvenc fagylaltja volt. Elmosódott sminkkel, az ujjnyomaival az arcán, ahogy próbálta letörölni a szempillaspirálját és szemceruzáját, amit szétkentek a könnyei. Az utolsó beszélgetésük megy a fejében. Azt gondolja magában, sose fogja visszakapni.

Fiú

Az ágy szélén fekszik, zárt ajtók mögött. A szobája koromsötét, a lekapcsolt lámpák miatt. A videojáték a tokjában, az írányítója a földön. A falon egy kisebb mélyedés, attól, ahogy megütötte nemrég. A fülhallgatója lassan szétrobban, akkora hangerővel hallgatja a zenét. Senki sem hallja a zokogását, vagy nem látja, hogy mennyire szétáll a haja, miközben végigszántja az ujjaival egyre csak agyalva, és agyalva. Újra játssza a fejében az utolsó beszélgetésüket, arra gondolva, hogy sosem fogja visszakapni

"Ez elég elcseszett dolog, nem igaz? Hogy valaki hogyan ébred fel és dönti el, hogy nem beszél veled többet. Nincs ok. Nincs magyarázat. Nincsenek kimondásra váró szavak. Csak cserbenhagytak, mintha szart se jelentettél volna nekik, és ami a legjobban fáj, hogy úgy tűnik, ezt olyan könnyen tették meg."

"A fájdalmak, amiket okozol, lassan elnyomják azt a szerelmet, és boldogságot, amit éreznem kéne melletted. Amikért még mindig, minden kétely és rossz érzés ellenére melletted maradok. De lassan kezdek kimerülni."

"Ha te ennyire leszarod, engem miért kéne, hogy érdekeljen?"

"Minél tisztább vagy, annál piszkosabb a fantáziád."

"Hónapokig beszéltünk és ebből rutint csináltunk. Most pedig már nem is beszélünk, és a hiányodtól lett rutin."

"Aztán meg nézz rám, közben égess el, újra és újra meg még egyszer..."

"Pedig a fülembe súgtad, el sosem múlhat, a sírig tart majd a szerelmünk. Hittem a szádnak, éltem a mának, de boldogok mégsem lehettünk. Most a füledbe súgom, mennyire unom, értelmetlen a szenvedés! Amit eddig kaptam, most visszaadtam, a szívedben ott a tompa kés."