"Nagy hiba, ha azért akarsz megváltozni, hogy mások szeressenek."

"Csak el ne hagyj
mert akkor
magamba miattad tépek
és jönnek a szomorú képek
mert képes vagyok ölni és halni
a világba végül belemarni
dühöm és bosszúm
szörnyű jelét

hogy szerettelek
és
nem volt elég."

"A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek."

"- Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza.
- Akkor mi lesz?
- Csak sodródsz a világban mindennel együtt."

"In order to see the rainbow, you have to learn to handle the rain."

"In dreams and in love there are no impossibilities."

"Egyszer volt, hol nem volt... van...

Mi nők - titkolva vagy titkolatlanul - még mindig hiszünk a mesékben. Hiszünk abban, hogy egyszer eljön értünk a szőke herceg fehér lovon (vagy a fehér herceg szőke lovon?), és csókolgatjuk a békát, hátha elvarázsolt herceg, és csókjainktól átváltozik daliás királyfivá. Van akinek eljön, van aki csak azt hiszi, de a végén általában kiderül, hogy nincsenek elvarázsolt hercegek... Akárhányszor csókoljuk meg a békát, nem lesz belőle királyfi... csak béka marad. Én is csókolgattam a békát, és az maradt...

Jöttek hercegek fehér lovon... volt amelyik lóhalálában elvágtatott mellettem... volt amelyik le sem szállt a lóról... volt amelyik leesett a lóról... a legutolsó herceg pedig még keresztül is taposott rajtam a lóval...

Részemről, ha legközelebb jön a herceg egy szépen kivitelezett köríves rúgással fenékbe billentem, és inkább megtartom a lovat... jobban járok!

A békát meg csókolgassa akinek van hozzá gusztusa!"

"Valld be, én se voltam több Neked, mint a többi kislány..."

"Baj van a szívemmel... összetörted!"

"Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán? Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán? Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét? Nézted a tovatűnő éjben a felkelö nap fényét?
S amikor kérded: "Hogy s mint?" meghallod a választ? Mikor a nap véget ér, te az ágyadban fekszel, s közben tennivalók százai cikáznak fejedben? Szoktad mondani gyermekednek, 'majd inkább holnap'? Hagytad kihűlni a barátságot, szerelmet, mert nem volt idöd felhívni, hogy annyit mondj: 'Szervusz'?!"

"Az igazi férfinak két dolog kell: veszély és játék. Ezért vágyik a nőre, mint a legveszélyesebb játékszerre..."

"Tegyük fel, hogy elmész, és hátra sem nézel. És tegyük fel, hogy én ezt elfogadom... Áh, hagyuk a francba, sose fogadnám el!"

"Kiderült, hogy mégsem olyan szerelmes belém, mint ahogy hittem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy tudom, hogy milyen, amikor olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és hogy ez hogy tud fájni belül, olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy
hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogyan hihetted akár egyetlen rövid percre is, hogy boldog voltál és néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér és becsönget hozzád, és ezek után bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai lassan helyreállnák, és a zavaros idők, azok az esztendők amik így elvesztek lassan kezdenek elmosódni."

"Szoktál néha egy képet nézegetni magadról, és meglátni egy idegent a háttérben? Ez elgondolkodtat, vajon hány idegennek vannak képei rólad. Más emberek életének mennyi pillanatának lettünk részesei? Részesei voltunk valaki életének, mikor valóra vált az álma? Vagy ott voltunk, mikor az álmaik elvesztek? Próbáltunk belekerülni a képbe, mintha valahogy eleve oda lettünk volna elrendelve? Vagy csak meglepetésszerűen ért minket? Csak gondolj bele. Lehetnél valaki életének fontos része... úgy, hogy nem is tudsz róla."

"Eddig csak félig éltem,
Reméltem, de mindentől féltem.
Túl sokszor ért már bánat,
A szívemen őriztem a zárat.

Most azonban dobban a szív,
Hozzád egy édes dallam hív.
Mosolyogsz szüntelen, szemed nevet rám,
Hiszem, hogy eme történet vége vidám.

Együtt, veled, kéz a kézben,
Nem hullik könnyem, s nem ázik vérben.
Lehullik a lakat, s nagyot koppan,
S mi zárva volt hatalmasat robban.
Ma nem a fájdalom szúr bele tört,
Hiszen mi vagyunk, kik alkotjuk a kört.

Két fél mától egy teljes egész.
Mától nem egyedül leszek merész,
Hiszen, itt vagy velem,
És mosolyogva fogod a kezem…"

"Ha megfoghatnék egy szivárványt, megtenném. Csak neked, hogy a szépségét megoszthassam veled. Azokon a napokon, mikor egyedül érzed magad, építenék egy hegyet, ami csak a tiéd lenne. Egy hely a kikapcsolódásra, egy hely, egyedül lenni. Ha a gondjaidat a kezemben tarthatnám, a tengerbe dobnám őket.
De ezeket nem vagyok képes megtenni. Nem tudok hegyet építeni vagy megfogni egy szivárványt. De engedd, hogy az legyek, amit a legjobban tudok:
Egy barát, aki mindig itt van..."

"- Egy...
- Mi egy?
- Egyszer voltam igazán szerelmes.
- Kettő...
- Mi kettő?
- Kétszer találkoztunk, de már az elsőnél beleszerettem a mosolyába.
- Három...
- Mi három?
- Három hét múlva járni kezdtünk.
- Négy...
- Mi négy?
- Négy hónapja dobott.
- Most jön az öt?
- Nem, tízmilliárd...
- Mi tízmilliárd?
- Tízmilliárdnál is több darabra törte a szívem."

"Veled úgy ébredtem szép a világ, én úgy éreztem nincs ami fáj. És itt van a vége, de nem a mi hibánk. Csak bánt, hogy nem tart egy életen át."

"Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!
Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!"

"Valami láthatatlan fonál köti egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást. A fonál lehet mérföldekre nyúló, de egy napon, amikor találkoznak, csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még a halál se."

"Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk."

"Néztem rá sokáig, mozdulatlan szemgolyókkal, s éreztem, hogy minden el van veszve. Hogy én ebből a szobából ki fogok menni, és ebbe a szobába soha, de soha többet nem fogok visszajönni. Bágyadt, ijedt mosoly fénylett fel sötét arcomra, most már tudom, ez a néma kis mosoly a sírni nem tudó férfiak rettenetes, vad zokogása."

"A szerelem hevében sokan úgy érzik magukat, mintha a "hetedik mennyországban" lennének, és ilyenkor teljesen közömbös számukra, hogy hol is van az a mennyország. Talán bennünk, amikor valakit szeretünk, és ő viszontszeret."

"Érzed a hazugságok és az ellentmondások súlyát,
Amikkel mindennap élsz.
Még nincs késő.
Gondolj bele, hogy ki lennél, ha átírnád
Azt a szerepet, amit most játszol!"

"Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz s hozzám bújsz; mindezt ébren-éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted miközben elmész és nézni akarom ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod, hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV-ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága. Melletted akarok lenni miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra s ÚJRA. Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"-eket feltenni, mint egy ötéves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel. Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit, miért, hogyan csinálsz. Veled akarok lenni ráncosan, öreg bőröddel is bearanyoznád minden napom, hisz arra emlékeznék mindig, amikor megismertelek - fiatalon. Egyszer mikor ott voltál nálam, csak néztelek. Veled akartam lenni, de te nem velem. Néztelek mikor felkeltél, nem adtál puszit a homlokomra, nem bújtál senkihez, hisz egyedül feküdtél az ágyadban és nem velem. Az ajtó küszöbén álltam és félve kukucskáltam befelé. Eszembe jutott a múlt, s még sok más egyéb. Végig néztem ahogy fogat mosol, s közben én a napi rutinommal csináltam a kávét. Veled akartam lenni, s addig veled is voltam, s néztem, miként az utolsó böröndödet viszed ki az ajtón. Néztem mikor kimentél, s nem tettem semmit, nem akadályoztalak meg utadban. Néztelek mikor visszaadtad a kulcsod, halkan síros hanggal megköszöntem. Majd kiléptél az ajtón, s néztelek ahogy örökre becsukod azt."

"Az élet olyan, mint a kisöcsém: mindig visszaüt, de azért szeretem."

"Tudom, nem szabad, egy percre mégis légy velem."

"A sok véletlen mondat, ami kicsúszott és meghatott, a romokból felkapott pár tegnapot, boldoggá tett és elhagyott..."

"Millió szó sem hozna vissza téged, tudom, mert próbáltam. Millió könnycsepp sem hozna vissza téged. Tudom, mert sírtam annyit."

"Ha majd eljön az az idő, hogy én irányítom a saját életemet, a saját gondolataim és terveim alapján, úgy, ahogy én akarom, akkor majd valószínűleg elüt egy villamos. Addig meg szemtelenül beleröhögök az élet pofájába."

"Én azt kívánom neked, hogy érezhesd még egyszer,
Hogy a szerelem méreg, de mégsem kell ellenszer."

"Minden kavarog – mint a szélben a por;
csak én maradok itt a zajban, valahol."

"Lehet, hogy elfelejti, mit mondtál neki, de soha nem fogja elfelejteni, hogy hogyan érezte magát a szavaidtól!"

"Nincs szükségem pasira csak azért, hogy legyen, vagy hogy jól érezzem magam. Nincs szükségem gyűrűre ahhoz, hogy teljesnek érezzem magam, szóval ne aggódj, megvagyok nélküled."

"Átnéznek egymáson, és más irányba tekintenek... De mélyen a szívükben mindketten tudják, nem így kellett volna, hogy vége legyen..."

"A gyomrod fáj, a lábad zsibbad vagy a kezed reszket. A lelked élni akarna, de nem találja a tested. Ugye, titokban még mindig ő a legszebb? Igen, titokban még mindig ő a legszebb! Titokban még mindig ő a legszebb..."

"Kedvenc színe a zöld, szeret vitatkozni, harmincegyedikén született, a húga gyönyörű, ő pedig az apja szemét örökölte, s ha most megkérdeznéd, hogy szeretem-e... hazudnék..."

"Könnyes volt a szemem, de mosolyogtam, mert tudtam, hogy te boldog vagy."

"Egyszer mindent megtettél azért, hogy láss, halld a hangom, megérinthess. Most pedig úgy teszel, mintha sosem kellettem volna. Tudom. Tudom, hogy önző dolog azt várni, hogy te is olyan szomorú legyél miattam, mint amennyire én miattad. De legalább megvígasztalna a tudat, hogy egyszer tényleg sokat jelentettem neked. "

"Múltkor azt álmodtam, hogy léggömbök nyílnak a fűben. Leszakítottam őket, és elpukkadtak. Sírtam. De színes könnyeket."

"Mondd, kicsi, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked? Mondd, kicsi, szoktál te olyant gondolni, hogy még az egész élet előttünk áll? Ugye, te nem vagy olyan, hogy csak egy-két napra előre gondolkozol? Mert én ilyen voltam, amíg te nem voltál. Néha még ilyen sem. Néha az is hidegen hagyott, hogy holnap mi lesz. Valami lesz - rángattam a vállamat, és ha semmi sem, az is közömbös. Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál."

"Utálom ezt... Utálom, hogy mindig mindenkiben csalódnom kell. És utálom azt, hogy mindig abban csalódok, aki a legfontosabb a számomra. Szenvedek... És egyre nehezebb eltitkolni, hogy fáj!"

"A szerelmesek nem felejtik el egymást. Akik egykoron sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak majd. Egy későbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem, nem fognak egymásra emlékezni. De érezni fogják, hogy õk ketten összetartoznak..."

"Ne tudja meg soha senki, ne is sejtsék az emberek! A hű szívnek megszakadni vidáman, nevetve is lehet..."

"Egy egyetemista az ebédlőben le szeretett volna ülni egy üres helyre az egyik tanára mellé, de az így válaszolt:
- Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.
- Jó, akkor továbbrepülök! - válaszolt a diák. A tanár ezen vérig sértődött és elhatározta, hogy a vizsgán megbuktatja, így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban a dolgozatában parádés válaszokat adott, ezért a tanár - hátha mégis megbuktathatja az áldozatát - mindent eldöntő kérdést ad:
- Mész az úton és találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod?
- Az aranyat.
- Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot, mert az fontosabb, mint a pénz.
- Mindenki azt választja, ami neki hiányzik - vágja ki magát a diák. A tanár majd megőrül és azt írja a dolgozatra: "Szamár". A diák anélkül, hogy belenézne, fogja a dolgozatát és kimegy a teremből. Rövid idő múlva azonban visszatér, visszateszi a dolgozatát és így szól:
- Elnézést, a tanár úr aláírta, de nem írt rá jegyet!"

"Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást."

"Azok a régi szép idők:
- Amikor a villába nem beszavaztak, hanem ettek vele.
- Amikor az SP még South Parkot jelentett.
- Amikor a celeb szót a beszédhibások használták a szelep helyett.
- Amikor csak a libák mondták, hogy Gá Gá."

"People who fight fire with fire usually end up with ashes."

"Hollywood is a place where they’ll pay you a thousand dollars for a kiss and fifty cents for your soul."

Marilyn Monroe

"Last night I had a dream about you,
In this dream I’m dancing right beside you.
And it looked like everyone was having fun,
The kind of feeling I’ve waited so long."

"Bad things are always going to happen in life. People will hurt you. But you can’t use that as an excuse to fail or to hurt someone back. You’ll only hurt yourself."

"Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian; ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük."

"Ne tedd mással azt, amit te sem akarsz, hogy veled megtegye, mert a valóságban a másik is Te vagy."

"Nyomot hagyunk az általunk megérintett életekben."

"A legnagyobb hiba abban van, aki nem a jobbaknak akar tetszeni, hanem a tömegnek."

"Elképesztő, hogy néhány egyszerű szó mindent megváltoztathat. Legyen az bocsánatkérés vagy egy beismerés. Néha persze nem is a szavakon múlik. Elég, ha valaki meghallgat."

"Addig semmit sem kapsz, amíg nem is kérsz. Ha már kérted, de nem kapod meg, akkor talán nem is volt érdemes várni rá. Van, ami sosem lehet a miénk, hiába is szeretnénk, hogy az legyen."

"Az "utolsó" csak egy szó... Arra figyelmeztet, hogy gyönyörködj a színes buborékokban - mert szétpattan."

"Engem valahogy nem vonz. Nincs szexepilje. Egy csepp kacérság sincs a pillantásában. Szőke haj, szép bőr, mogyoróbarna szem, egész jó alak, kellemes mosoly, de hiányzik belőle az a valami, amitől egy férfi utánanéz az utcán a nőnek."

"- Te vagy a világ legszebb, legbájosabb hercegnője.
- És te ki vagy? Hogy hívnak? - kérdezte szívdobogva a kishercegnő.
- Szeretőnek hívnak - mondta az idegen.
- Szerető... milyen szép neved van...
Az idegen lehajolt, és megcsókolta őt.
- Mi volt ez? - A kishercegnő pirulva rezzent össze. - Hiszen az ajkad most mondta a legszebbet, most mikor nem beszélt.
- Csak egy csók volt, amit mondtam.
- Nem értelek, beszélj, mi az a csók?
- A csók a szótalan szó, a mondhatatlan megmondása - felelte az idegen.
- Szeretem a mondhatatlant - suttogta a kis hercegnő - mondd meg még egyszer nekem."

"Várt már ránk, ártó láng-,
egy őrült vágy: kard és lánc.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
vele véget is ér, ami játék-,
ó, nem lesz több tánc!

Várt már ránk, vért kívánt-,
de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc!"

"De mindig volt egy sötét vágy-,
szenvedtél, ha föléd szállt.
Hiszen semmibe vette az álmod,
hogy az életed játszva lejátszod-,
és mindig lesz egy sötét vágy..."

"Meddig tart egy mesés nyár,
meddig szép egy csodás táj?
Amíg rágja a rozsda a fegyvert,
amíg látja az ember az embert-,
de van bennünk egy gonosz báj...

Féled már a hatalmát,
érezted már haragját-,
mikor támad a tűz, te is karmolsz:
talán megmenekülsz, ha harcolsz-,
de így végzed be parancsát..."

"Ami rég volt, az rég volt, ami elmúlt az rég holt
sötét éjből a fénybe nem léphetek többé be,
de mégis él még bennem, egy rész, mely újra élne még,
mert vele szép."

"Újra hív most az álom
már ébren is látom
lázálom vagy ködkép,
ami ébren meg se történt.
És mégis mintha bennem
felsejlene egy rég feledett kép
mit elfeledtem rég."

"- Honnan tudod, hogy ha valaki szomorú, pedig mindig mosolyog?
- Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon, rengeteg emberrel körbevéve. Ha mosolyog, akkor valóban boldog, de ha csak szomorúan bámul maga elé, tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában."

"Ami rég volt, elmúlt, és már nem is fáj,
Lehet, várnom kéne, de nem bírom már.
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz,
Ugye nem csak ennyit ért?
Az őrült vágy, az érintés, ami mindig elkísért,
Bújj hozzám egyszer még!
Gyere, mondd, hogy van remény,
Veled együtt újra kezdeném."

"Melletted minden másképp szólt,
Nem látott minket más, csak a Hold.
Éreztem mégis, máshol jársz,
Áruld el, mit akarsz most tőlem, mit kívánsz?"

"Egyszer csak minden jéggé hűlt,
Szívemből az a csend lop egy percnyi néma űrt."

"Eljöttem könnyű szívvel én,
Velem jött árnyékként a remény.
Nem hittem, hogy tényleg mindez jár,
Mégis fáj, ahogy elmúlt, s nem jön vissza már."

"Emlékezz rám, hisz nem volt rég, küzdöttem érted és magamért."

"I don’t think you ever realize how much you love something until you have to give it up."

"What about someone who believes in beautiful things, but not in the beautiful itself?"

"Sometimes it’s important to wake up and stop dreaming."

"When I look at you I see an angel.
When I touch your skin my whole body ignites.
When I kiss you I know I’m falling in love."

"When I fly solo, I fly so high."

"If you knew I was dying would it change you?"

"Attitude is a little thing that makes a big difference."

"Számomra a mosoly az egyik legszebb emberi képesség."

"Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, s anyám mellett lassan játsszam az életet.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet.
S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába."

"Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként
akié vagy, elvesz naponta tőlem
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid.
Heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád
mert úgy kezdjük mi egyre újra,
hogy már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el."

Baranyi Ferenc

"Rád nézek, és mosolyogsz néha rám.
S én látom, túl a szemeden az élet vidám!
Olyan tiszta még a szerelem, bízzál hát!
Nincs árnyék még a szíveden, ne is várd.

Ne felejtsd el azt, hogy van még,
ki más utakat jár!
Mosolyodat szórd hát szét,
van, ki erre vár!"

"Otthonunk úgysincs még!
Hazánk a mindenség!
Mosolyod szórd hát szerte szét!

Itt leszek boldog csak!
Nem leszek többé rab!
Bár mosolyod rég börtönben tart!

Szemed a két ablak!
Lehunyod, mégsem vak!
Mosolyogj, s bent is él a Nap..."

"Csak néz, de hozzám mégsem ér
Nem szól, de némán is beszél
Én értem kínzó álmait, mely féltett titkait rejti el
Miért félsz? Hát tekints végre rám!
Fény gyúl a lelkünk színpadán
Ma éjjel mindent megtehetsz,
Ma éjjel más lehetsz, hinni kell!

Ne bánd, hogy szíved újra él
Bekopog sorsod hozzám, szerelem vár rád
Úgy ölelj mint én, ne félj
Ne tagadd, nincs mit tenni
Szerelem vár csak, semmi más.

Egy csók, és forr a levegő
Eltűnik tér és az idő.
Úgy reszket lelkünk idebenn
S a féltő szerelem társra lel.

Ne bánd, hogy szíved újra él
Szabadon élni áldás,
Szerelem, nem más
Tégy egy próbát és ne félj.
Tárd ki a szíved, ennyi,
Szerelem kell és semmi más.

Előtted áll egy új világ,
Nincs már határ,
menjünk hát tovább.

Ne bánd, hogy szíved újra él,
Szabadon élni áldás,
Szerelem, nem más
Tégy egy próbát és ne félj.
Tárd ki a szíved, ennyi,
Halálig együtt élni,
Szerelem kell és semmi más."

"Közös cél, közös érték,
Közös sors, közös út
Soha már puska, gránát
Soha több háborút
És a fény egyre árad mint az óceán
És száz határt átlép
Mikor eljön a holnap,
Majd otthon lehet minden nép."

"Egy új élmény
suhanván felleg réteken,
Csillagot szór itt fent a végtelen,
Mert végre itt vagy velem.

Egy új élmény!
A látvány már elandalít
Kettesben szebb a táj és nincs határ,
hisz véled mindig száz új élmény vár.

Könnyű szárnyakon száll,
El se mondható érzés
Átcikázni nevetve
fénylő sötét égen át."

"Aki örül, az még nem feltétlenül boldog, de aki boldog, az mindenképpen örül is. (...) A boldogság azonban nem az öröm kiteljesedése vagy a szenvedés tökéletes hiánya, hanem a szeretet beteljesedése."

"Az is álom volt, hogy éltél,
Nekünk is álom vagy ma már..."

"Lásd önmagad is elveszítetted,
még azt is feledted,
hogy szerettél, s szerettek."

"Játszottál és játszottak veled."

"Csillag voltál azt mondják,
és nem vigyáztunk rád.
Egy lélegzetnyi boldogság ennyi voltál,
ez volt az élet!"

"Rádió és lemez ontja hangodat,
Ezer pontból rakják össze arcodat.
Mást akartál tudod, többé nem lehet,
Eltévedtél, nincs helyed."

"Vannak dolgok a Földön, miket újra élnék szívesen, és ha rajtam múlna újra meg újra csak te lennél velem!"

"Ha dühös vagy, számolj négyig! Ha nagyon dühös vagy, káromkodj!"

"Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni."

"Csillag vagy nékem mely száll fenn az égen,
oly vonzó a fényed mit nem érek el,
álmomban látlak és minden nap várlak,
mert amíg élek nekem csillag leszel!"

"Ha próbálsz valaki lenni,
maradj az, aki vagy!
Másból már van annyi, mint csillag az égen,
belőled csak magad. Egymagad."

"Izzadsz éjjel, agyad úgy jár, mint a gép,
amit elrontottál tegnap, ma is újra éled még.
Elmúlt rég, ma már nem lenne nehéz,
hogy a régi félelmekkel farkasszemet nézz."

"Ami most következik, az elég vicces. És fogadok, hogy legálabb 50-szer újra fogjátok próbálni, hogy képesek vagytok-e megcsinálni. Próbáljatok csak ki...
1. Tehát, ültök most éppen a széketeken, emeljétek fel a jobb lábatokat a padlóról, és körözzetek vele az óramutató járásával megegyező irányban.
2. Míg köröztök a jobb lábatokkal, rajzoljatok a levegőbe a jobb kezetekkel egy 6-os számjegyet.
...
A lábatok irányt változtat! És nem tudtok ellene semmit tenni."

"- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
- De én jobban.
- Én viszont örökké."