"A csoda, amikor megéli az ember, sohasem tökéletes, csak az emlékezet teszi azzá, és ha a boldogság meghalt, többé nem változhatik, nem lehet csalódássá! Tökéletes marad."

"A boldogság egy állapot, éppúgy, mint a fájdalom. Ha elmúlik, elmúlik. Nyomtalanul."

"A boldogság csak egy álom, az álmok pedig szertefoszlanak."

"A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! Mert az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni."

"Szemedbe néztem, s eltévedtem benne
Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne
Mint szédítő, kábító, gyönyörű vad titok
Szemedben láttam meg: Szerelmes vagyok."

"Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni.
Tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni.
Sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek."

"Arcomat eltakarom, ne lásd, hogy szemem könnyes, ha más ölel át..."

"Minden napot úgy élek, mint ha az volna az utolsó, minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó..."

"A bosszú a fájdalom leggyávább formája."

"Sohasem hal meg az, aki az emlékeinkben él."

"Ha a múltban élsz, akkor csak fájdalmat találsz."

"The world is just illusion trying to change you
Please don't go, I want you to stay
I'm begging you please, please don't leave here
I don't want you to hate for all the hurt that you feel."

"Boldognak szeretném látni. Nem számít, hogy kivel vagy hogyan. Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szeretni, ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit, aki úgy látja Őt, ahogyan Én!"

"Hogy mi a legfontosabb a világon?
A szív. Melyből neked is csak egy van.
Vigyázz rá, érezd, éreztesd!
Szeress mindent, mindenkit!
Ha szeretsz, de vigyázol rá,
Máris megszépül a világ!
Szeress, hisz akkor élsz,
Szeress, hogy más szívében Te élj!"

"A barátság egy szó, mely többet ér az életnél.
A barátság egy érzés, mely öröké él.
A barátságot nem lehet leírni, se elképzelni.
Egy érzés, mely leírhatatlan, s megfoghatatlan is."

"Az ember még csak kislegény,
Oly' könnyű, friss erő,
A halálról, míg élte fény,
Mit tudhatna ő?"

"Buta a vágy és még butább a kérdés,
Hisz tudom, nem lehet jobb senki senkinél,
De minden nap fáj, hisz tébolyít az érzés,
Hogy nálad megszakadt, mi bennem máig él."

"Régen azt hittem, hogy értem azt a fogalmat, hogy változás. Egy virág kinő a földből, teljes fényében pompázik, és végül elhervad. Ez így annyira egyszerű. De tévedtem... ha valaki, akit régen ismertél, most úgy bánik veled, mint egy utolsó szemétládával, akkor rájössz, hogy Ő már nem ugyanaz az ember, akit te régen annyira szerettél..."

"Az őrültek nagyon ritkán kérdezik meg maguktól, hogy megőrültek-e."

"Elképesztett, hogy valaki, aki ennyire veszélyes, ilyen gyönyörű tud lenni."

"Más a valóság és más az árnykép, más az ébredő élet és más az álom."

"Húzd ki magad, mosolyogj, hadd törjék csak a fejüket, hogy mitől van olyan jó kedved."

"Mi olyan helyet keresünk, ahol békében élhetjük az életünk. Háborúk nélkül, ahol nem a félelem az úr. Ahol az összes ember megbízhat a másikban."

"Hogy mondjam, mi ködnek az ég,
hogy mondjam el, mi vagy nekem,
hogy mondjam fényed mély delét,
hogy mondjam: ez a szerelem,
hogy mondjam el a hű hitet,
hogy mondjam el szót nem lelő zavarban,
hogy mondjam el az életet,
hogy mondjam el, ami elmondhatatlan?"

"A szenvedések álló csillagok,
Öröm és remények hulló csillagok."

"A gyanú megbetegít, a bizalom meggyógyít."

"A fantázia nélküli lélek olyan, mint egy csillagvizsgáló távcső nélkül."

"Valahogy mindig így van ez: reménykedsz benne, hogy egy bizonyos dolog megtörténik. Csak várod és várod, addig ámítod magad, amíg már a saját szemedben is hülyének tűnsz, és akkor abbahagyod. Aztán amikor tényleg megtörténik, teljesen váratlanul ér."

"Nem akarom olcsón megúszni az életem, nem akarom olcsón megúszni a szerelmet sem, s azt, ami hiányzik, nem akarom pótolni valamivel."

"Az érzelmek saját életet élnek, és éppen úgy halandók, mint mi, emberek."

"A nagy szerelemnek tulajdonképpen sosem volna szabad elmúlnia. És ha mégis, akkor legalább az elmúlás fájdalmának kellene örökké tartania."

"Természetesen megnyugtató az a tény, hogy a szerelmi bánat elmúlik. De a szerelemre nézve ez nem valami jó jel."

"A szíved egyszerűen összetörik, ennyi az egész. De nem ítélkezhetsz, nem mutogathatsz a másikra. Ha szerencsés vagy, megtalálod azt, aki értékelni tud."

"A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél."

"Inkább vagyok önmagam melletted, mint valaki más nélküled."

"Az emberek gonoszak, nagyon is vigasztalja őket, ha azt látják, hogy másnak még rosszabb."

"Nőnek az árnyak, ahogy fogynak az esték,
Egyre jobban fáj, hogy mindez csak emlék.
A Te szíved nem fáj, de a Miénk vérzik,
Mert a fájdalmat csak az élők érzik..."

"Az írott szó is lehet fegyver. Ha elég súlyos a könyv."

"Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy bekövetkezzenek, de el kell fogadjuk őket. Dolgok, amikről nem akarunk tudni, de meg kell tanulnunk őket. És emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de el kell engedjük őket."

"Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük."

"Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást."

"Körbe zár a múltam tán, pedig hát magamtól úgy lennék más.
Mivé érlel sorsom majd, pedig most szívem hajt, de tart egy szál."

"Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság."

"Úgy vélem, csakis egyszer élhetjük meg az életet. Ha tehát akad bennem jóság, amit kimutathatok, vagy akad olyan jó cselekedet, amivel megkönnyíthetem bármely embertársam életét, most kell megtennem, nem késlekedhetem vagy feledkezhetem meg erről, hiszen soha többé nem fogok erre járni."

"A szerelem a képzelet diadala az értelem felett."

"Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget."

"Wie immer, wenn ich nach
dem Leben griff,
Blieb nichts in meiner Hand."

"De te nem érted a szavaimat én meg nem tudok seggfejül!"

"Ich will die Welt versteh'n
Und alles wissen,
Doch kenn' mich selber nicht."

"A tökéletes férfi: nem bunkó, nem iszik, nem dohányzik, nem drogozik, nem kurvázik, nem létezik."

"Akihez ragaszkodom, az elhúz mellőlem. Akit közel engedek, az megnyúz kellően. Álltak mások is az út mellett. Mindegyik kínálta magát, de egyik sem kellett."

"Apu!
Nekem miért a temetőbe kell mennem hogy veled lehessek?
Miért nem szoríthatlak magamhoz, mint annyiszor kamaszos zavarral?
Miért egy halom földrakásnál guggolva kell elmondanom, mi nyomja a lelkemet?
Ki az aki választ ad, ki az aki bátorít,
ki az, aki hisz bennem minden feltétel nélkül?
Ki az, akinek én vagyok a legfontosabb,
ki az, ha törik, ha szakad rohan, és vén felnőtt létemre is a kezemet fogja?
Az ágyam szélén ülve ha beteg vagyok,
Ki az, aki a világon egyedüliként a tapintásával,simogatásával,
tekintetével megnyugvást ad nekem?
Ki az, aki előtt bátra sírhatok, mert tudom ő majd egyetlen gondolatával,
kézszorításával vigaszt talál?
Ki volt az a "hülye" aki azt állította, hogy az idő majd gyógyírt ad a sebekre?
Nem él az apám, és soha nem látom már őt, ebbe kéne belenyugodnom?"

"Bármit csinálsz az életedben, az jelentéktelen lesz, mégis nagyon fontos, hogy
megtedd... soha nem tudhatod, hogy mi az életed igazi értelme. Nem is kell tudnod, csak tudd, hogy van valami értelme az életednek. Minden életnek van értelme... akár száz évig tart, akár száz másodpercig. Minden életnek! És minden halál... a maga módján megváltoztatja a világot. Az életet sokkal fontosabb lenne élvezni, mint az értelmén gondolkodni.
Én is tudom. Nem tudhatod... Ne is vedd biztosra... De ne is vedd túl komolyan... Ne halaszd el, amire vágysz... Ne hagyj magad mögött félreértéseket! Legyen biztos, hogy azok, akiket szeretsz, tudják... Legyen biztos, hogy tudják, mit érzel... Mert különben vége lehet."

"Nem az idő az, ami átlépett rajtad,
észre sem vetted, hogy elveszett
egy haszontalan kis apróság,
ami nélkül élni nem lehet."

"Ismerlek? Nem! Bár néhányszor úgy érzem, tudom ki vagy.
Szívem már sejti, ez az érzés felhevít és megint cserben hagy.
Mondd kérlek! Van még a boldogságra remény?
Vagy csak tátongó üresség marad az érzések helyén?
Rólad? Rólunk? Gondolataim csakis erről szólnak.
Emlékeimben még rémlenek képei, szépnek, s jónak.
Tudod? Vagy még csak nem is sejted?
Lehet, hogy érzéseid magas falak mögé rejted?
Erre gondolok naponta, bár érzem hamis az álom.
Noha hittem régen, ma már csak a rosszat látom."

„A világháborúban két barát együtt harcolt. Egyikük egyszer megsebesült, és nem tudott visszamenni a lövészárokba. Barátja meg akarta menteni, de ezt egy tiszt megtiltotta. Mikor hátat fordított neki, a férfi elindult. Nemsokára támolyogva jött vissza, életveszélyesen megsebesítve, de barátjával – aki már holt volt-a karjaiban. "Ő halott, és te is az leszel. Nem érte meg!" – szólt a tiszt. A férfi válasza ez volt: „Mikor odamentem hozzá, ennyit mondott: tudtam, hogy eljössz értem!”

"Ne írj! Ne keress! Hagyd, hogy elengedjelek! Nem akarok mindent előről kezdeni..."

"A szívünket azért rejtette el Isten, hogy senki se lássa amikor megszakad."

"Tudni mindig könnyebb, de kimondani... az a nehéz."

"Egy dologra lennék kíváncsi. Hogy amikor ráírok, elkezd verni a szíve ezerrel, vagy elmegy a kedve, hogy már megint ráírtam?"

"Négy alap kérdés az iskolában: Jön? Írunk? Volt házi? Tesizel?"

"Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon valamilyen étellel kapcsolatos. Például amikor perecelsz egyet. Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba. Vagy rizsázol valakinek, például abból a célból, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz. Ilyenkor nem kell Sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon. Persze ha éjszakai pillangó, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd becsokizol. Nem ér a nevem, káposzta a fejem. És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van."

"Amikor azt mondjuk, hogy nem akarunk beszélni valamiről, az azt jelenti, hogy nagyon el akarjuk mondani valakinek, csak nem akarunk sebezhetőek lenni."

"Majd ha nyárfa-testben élek,
rezgő lombbal hintelek,
majd ha árny leszek, kísérlek,
ha koporsó, rejtelek,
ha tűz leszek, melengetlek,
ha fény leszek, áldalak,
ember vagyok és szeretlek,
minek is bántottalak?"

"Van olyan igazság, amit ki kell mondani, és van olyan, amit jobb kimondatlanul hagyni."

"Nehéz morcosnak maradni olyasvalakivel, aki ennyire kedves."

"Árnyék fény nélkül,
Mondat szó nélkül,
Tenger víz nélkül,
Ennyi vagyok nélküled én.
Nézz rám, ismerj rám,
Némán szavak nélkül is értem már,
Hogy Te is hiszel a mesékben,
Hiszel ugyanúgy még talán.
Ugye tudod mit ígértél,
Hogy mindig rám találsz,
Felismersz még, ha álmodban látsz,
Minden nap fáradt lánggal ég Nélküled.
Egyedül meddig bírom még,
Minden nap várom hova sodor a szél,
De úgysem hiszem el,
Hogy igazán itt felejtettél.
Amíg jót ígérsz,
Te jót remélsz,
Hát lépj ki álmomból,
Ahol régen élsz.
Minden harcomban, minden vad szóban,
Minden arcomban ott vagy és csak tőled lesz szép."

"Soha ne szégyeld, ha máshogy élsz,
Amíg érzed, hogy így többet érsz.
Soha ne szégyeld, legyél önmagad,
Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd."

"Vagy beleölelni téged a múltba, mikor az ablakon kopogtat az éjszakai zápor, és a régi rádióból egy lány üvölt zokogva, mert nem tudja, hogy hol van a szerelem, a tópart, a sok véletlen mondat, ami kicsúszott és meghatott, a romokból felkapott pár tegnapot, boldoggá tett és elhagyott..."

"Némán elkísérnéd felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át.

Engedd el, mennie kell,
Hiszen ő a földnél jobbat érdemel.
Így jó, nem éred el,
De átölel majd, ha jó leszel."

"Nem keresem, de ha kérdi hollétem a halál,
szürke szóval közöld vele, engem erre talál."

"Olyan magasan vagyok, hogy hallom a mennyországot.
De a mennyország nem hall engem."

"Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol,
Néha eltörik, mi törhetetlen, ha nem vigyázol."

"Én nem az vagyok, akit eldobhatnak, majd felvehetnek."

"Buta a vágy és még butább a kérdés,
Hisz tudom, nem lehet jobb senki senkinél,
De minden nap fáj, hisz tébolyít az érzés,
Hogy nálad megszakadt, mi bennem máig él."

"Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem."

"Tudjátok, mi a tahó? Emberalattjáró!"

"Eljön a perc,
mikor végre több lehetsz,
mint egy gyermek,
ki csak álmoknak élt...
Mutasd meg hát,
van-e szívedben erő,
hogy elérd,
mit a jövőnk ígért."

"Néha szinte azt érzem, hogy az emlékeim élőbbek, mint azok a dolgok, amelyeket magam körül látok."

"A nem nem egy negatív szó. Amikor ezt mondjuk, megvédjük a családunkat, a barátainkat valamitől. Amikor valamire nemet mondunk, tulajdonképpen egy másik dologra igent."

"Három negatív szó: Nincs semmi baj..."

"Szeresd a bűnöst, de gyűlöld a bűnt!"

"Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam. Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:
'Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem. Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet.'
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötéves forma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
- Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?
Az idős hölgy ezt felelte:
- Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském.
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg Ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát?
- Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki.
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
- Nem, a Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy.
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
- A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa azt mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz.
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem:
- És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni. Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:
- Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?
- Oké - mondta. - Remélem, van elég.
Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta:
- Köszönöm, Istenem, hogy adtál elég pénzt.
Aztán rám nézett és hozzátette:
- Megkértem tegnap Istent, mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak.Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. De ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát.
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal azelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja?

Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látogatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt. Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.
Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért... - még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle."

"Én tiltott csillagon születtem,

a partra űzve ballagok,

az égi semmi habja elkap,

játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?

Itt minden szisszenő talány,

ne fusson el, ki lenn a parton,

e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,

inkább csittítsd a szenvedést,

csukott szemmel szoríts magadhoz,

szorits merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,

mint holtak lenn az éjszakát,

vállad segítse gyenge vállam,

magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,

a semmi szült és szoptatott,

szeress sötéten és kegyetlen,

mint halottját az itthagyott."

Pilinszky: Tilos csillagon

"Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem."

Radnóti Miklós

"Az ember még csak kislegény,
Oly' könnyű, friss erő,
A halálról, míg élte fény,
Mit tudhatna ő?"

"Létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél,
messziről ered, és
véget nem mivelünk ér."

"Egy élő embert tudj szeretni,
s addig hagyd a holtakat."

"Töltsd ki a papírod a szíved légzéseivel!"

"Benned ég a szikra, bár éjsötét az ég,
A szíved gyújtja lángra, és árad ránk a fény.
Szerteszéled sok csúf lény, szertefoszlik a sötét,
A bűverő, mit szíved rejt, ezernyi hanggal árad szét.
Megtelik dalunkkal a lég, felderül hallatán az ég,
Elszáll a bú s a baj, a szíved öröm töltse el,
Vidáman nézz az égre fel, és énekeld a dalt:
Nem kell hősnek lenned, csak őrizd ezt a fényt,
Hogy dallá váljon benned, és űzze el az éjt."

"In the midst of winter I finally learned that there was in me an invincible summer."

"Follow your heart,
it knows the right answer."

"It’s enough for me, living in my dreams."

"You don’t have a soul, you are a soul. You have a body."

"Van, ki fogja két kezed,
És cserébe Te is ezt teszed.
Szíved újra dobog és él,
Szemedben újra ragyog a fény."

"Üres szavak ezek, mik szállnak feléd
És mégis tudod, érzed, ez mit sem ér.
Mi egykor volt, az már a múlt.
Egy barátság a porba hullt.
Kialudt fénye és nem ragyog már,
Két ölelő kar már nem vár.
Noha a látszat még él,
Szíved az igazi választól fél."

"Hangomat a hátán viszi a szél,
Szívembe újra beköszönt a tél.
Könnyem hangommal együtt messze száll,
Szívem a kérdésekre választ vár."

"Jó: A férjeddel elhatározzátok, hogy nem lesz több gyerek.
Rossz: Nem találod a fogamzásgátló tablettáidat.
Rosszabb: A lányod felhasználta azokat.
Legrosszabb: Nem hatottak.

Jó: A lányodnak elmagyarázod, hogyan születik a gyerek.
Rossz: Állandóan félbeszakít, mert ...
Rosszabb: ... folyton kijavít ...
Legrosszabb: ... és igaza van.

Jó: A feleséged nem beszél hozzád.
Rossz: Rájött, hogy megcsalod.
Rosszabb: Válni akar.
Legrosszabb: Ügyvéd."

"Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte:
- Rockyval játszom, apa..."

"Az öreg Mama már negyven éve New York közelében lakik. Szeretne a kertjében krumplit ültetni, de egyedül van, öreg és gyenge. A fia ártatlanul ül egy börtönben. Sokat leveleznek.
'Kedves Fiam, Samuel. Nagyon szomorú vagyok, mert nem tudok a kertemben krumplit ültetni. Biztos vagyok benne, hogy ha itt lennél, tudnál nekem segíteni felásni a kertet. Szeretlek. Mama.'
Másnap Mama levelet kap a fiától.
'Kedves Anyám. Ne nyúlj a kerthez. Ott rejtettem el a hullát. Én is szeretlek. Samuel.'
Másnap hajnali négykor lerohanja az öreg házát az FBI, CIA, a Rangerek és a Nemzetbiztonsági Hivatal is. Átkutatják a házat és felássák az egész kertet, minden millimétert átkutatnak, de semmit sem találnak. Aztán reggel csalódottan távoznak. Másnap az anyja újra levelet kap a fiától:
'Kedves Mama! Remélem mostanra már fel van ásva a kerted, és ültethetsz bele krumplit. Sajnos, csak ennyit tudtam innen tenni érted. Szeretlek. Samuel.'"

"A szerelem olyan, mint amikor a szél meglebbenti a függönyt. Nem a függöny, nem a szél. A lebbenés."

"- Nem akarok választani, mert ha meg kellene tennem, az eszem mellett döntenék...
- De miért?
- Mert azt nem lehet összetörni..."

"Ha érzem, hogy fáj, azt szeretném, múljon el mihamarabb. Máskor pedig szinte sóvárgok a fájdalom után, de csak mert így legalább tudom, hogy igaz volt, és létezett."

"Annyira nehéz, amikor csak egy egyszerű kérdést szeretnél feltenni, de közben rettegsz attól, hogy hallani fogod a választ."

"Behunytam a szemem, megbíztam benned. Lehunytam, és te otthagytál engem..."

"Lenézem, akik lenéznek engem, s nem hiszek azokban, akik nem hisznek bennem..."

"Sokan mondják, hogy 'ronda vagy mint a bűn' vagy 'te meg hogy nézel ki?'. Csak nem értem miért néz engem mindenki tükörnek."

"Akadnak olyan lányok... szép számmal... akiknek ha szárnyuk volna, nem angyalok, de sokkal inkább tökéletes libák lennének..."

"Istenem, kérlek adj nekem bölcsességet, hogy megérthessem a páromat, adj szeretetet, hogy megbocsájthassak neki, és adj türelmet, hogy elviseljem a hibáit. Mert ha erőt kérnék, akkor biztos agyonverném."

"Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan, mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél..."

"- Jól vagy?
– Igen.
– Akkor miért könnyes a szemed?
– Csak zavar a cigaretta füst.
- Rágondoltál?
– Nem…
- De szoktál még rágondolni?
– Nem, már nagyon rég nem gondoltam rá.
– Biztos?
– Igen, teljes mértékben.
– De attól még szereted…
- Nem, nem szeretem.
- És hiányzik?
- Ő már nem.
– Akkor miért vagy szomorú?
– Mert hiányzik.
– Látod? Én megmondtam, hogy hiányzik.
– Nem, ebben tévedsz.
– De hát... azt mondtad hiányzik.
– Igen, hiányzik. Ő hiányzik nem pedig az, akinek most mutatja magát.
– Ezt nem értem…
- Nem baj… Nem is kell még most értened. Egyszer úgyis megérted."

"Barátság az, amikor az éjjel közepén felhív valaki, hogy baj van, megölt valakit, mit tegyen? S te csak annyit kérdezel:
- Van ásó-lapát, vagy vigyek magammal?"

"- Ne félj a póktól, sokkal kisebb, mint te!
- Ja, a kézigránát is kisebb..."

"Ha nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól: kinek mondanád azt, hogy: Hiányozni fogsz... és kinek azt, hogy: Könyörgöm ne menj el!"

"Várod hogy rádírjon... De nem ír... Ilyenkor biztos elgondolkozol, mit csinálhat? Miért nem ír? És eközben ő is ugyanerre gondol..."

"Megnyitod a beszélgetés ablakát, megnézed mi van neki kiírva, majd elidőzik a szemed a képén. De ő nem ír Rád, és Te nem írsz Rá. Zenét hallgatsz, olvasol, beszélgetsz míg fel nem ugrik a kis ablak, hogy Ő kijelentkezett. Akkor egy halk sóhaj hagyja el a szád, hamis mosollyal becsapod önmagad, elköszönsz a többiektöl és inkább te is lefekszel aludni..."

"Egyszer úgy kipróbálnám egy áruházban, hogy futok megfordítom a sültössapkámat, eldobok egy narancsot és ezt kiabálom: 'PIKÁÁÁCSÚÚÚ TÉGED VÁLASZTALAK!'"

"Marionett báb... ezt mondja egy barát,
Hogy csak ez vagy számomra, mert hatalmas a táv.
Pedig, ölelnélek, csókolnálak éjszakákon át,
De nem tudom tekerni az időt, csak átélni a mát."

"Nem számít a könny az arcodon, mikor a csóksereg menetel az ajkadon."

"Nézz a szemembe! Te mit látsz? Remélem lángokat..."

"Mondd, ugye álom volt csak az egész,
mondd, mitől szédült meg a józan ész,
mondd, ugye mindig együtt álmodunk,
mondd, hogyha elválunk se vádolunk,
mondd, hogyan folytassuk az életet?
Szomorú lenne már nélküled."

"Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket,ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve öt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz..."

"Annyira jó tud lenni amikor csak fekszetek egymás mellett, idiótán vigyorogva bámuljátok a másikat, egyetlen szó nélkül... aztán odahajol, hogy egy puszit nyomjon az orrodra és azt suttogja: Szeretlek."

"- Mit csinálsz?
- Álmodok.
- Ébren?
- Ébren.
- Úgy nem lehet.
- Én tudok.
- Hogyan?
- Azt nem tudom, de nekem megy.
- Miről álmodsz?
- Mindenről, ami jó.
- Például?
- Egy tökéletes világról.
- És mire jó ez?
- Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
- Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
- Dehát mindig vidámnak látszol!
- Te úgy látod.
- Az, hogy lehet?
- Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
- És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
- Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba."

"Mikor idősebb leszek és a kislányom megkérdezi, hogy 'Anyuci ki volt az első igazi szerelmed?' Nem akarok régi képeket előszedni csak a szoba végébe mutatni és azt mondani 'Nézd, kislányom, ott ül.'"

"Egy síró kisgyerekként indultam, de tudtam felnövök,
A szülők szava felnevelt, megvigasztalt, ne félj kölyök.
Ha bánt az élet okkal teszi, nem öl meg csak erősít,
Ha megértésből építkezünk, úgy születik erős híd.
De mégis tudom gyakran mentem önfejűen előre,
Csak vitt az út és nem hallgattam barátokra, szülőkre.
A szerencsém elhagyott, minden kettévált a homályban,
A mocsárban feküdtem, miért nem vettem észre korábban.
Hányszor kellett letérnem az útról és eltévednem,
És hányszor kellett megígérnem, soha többé az életben.
Mondd hányszor hagytál magamra a semmiben és csak nevettél,
Tudod hányszor sírtak miattam, és nem szóltál, nem szerettél.
Hányszor könyörögtem fohászkodtam szólj ha hallasz,
Mégsem válaszoltál, máig nem tetted ezt meg de hallgatsz.
Legbelül az álmaimban már szebb a kép a világról,
Gyermekkorom gyere vissza! Már nagyon hiányzol!"

"Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó."

‎"Inkább írj csak magadnak, és ne legyen közönséged, mint hogy a közönségednek írj, és ne legyél önmagad."

"Ha azt mondom fázok nem kényeskedni akarok, hanem az ölelésedre vágyom."

"Mi, emberek olyan angyal-jelöltek vagyunk, akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél vagy, indulatod habját gyorsan lesöpröd. (...) Ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe, hogy csak ember vagy te is. Éppúgy, mint aki megbántott."

"Meglátod: 'Nem annyira tetszik...'
Megismered: 'Ááh, tök aranyos...'
Egyre többet taliztok: 'Szeretsz vele lenni...'
Bárhol vagy: rágondolsz...
Végül rádöbbensz: beleszerettem?"

"Az alkohol adója: egy ártatlan halála

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik
sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek siess! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem.
Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek.
Valószínüleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a menyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya".
Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó kérdésem, Anyu:

NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN,
MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI?"

"Utazom a busszal haza. A busz tele van, ezért nem tolakszom előre a jegykezelőig, inkább megkérek egy nőt, hogy bélyegeztesse le nekem a jegyet. De hogy szólítsam meg, tegezve vagy magázva? Az utolsó előtti megállónál nem szállt ki, vagyis végig utazik. Alaposabban megnézem, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik. A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki. A falunkban két férfi van, aki jól néz ki: az én Férjem és a Szeretőm. A szeretőmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most. Vagyis a férjemhez megy. A férjemnek két szeretője van - Katalin és Andrea. Katalin a napokban elutazott.
- Andrea, le tudnád pecsételtetni a jegyemet?
Andrea: "Ismerjük egymást?"

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak... és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hüséget, de volt hogy teljes erövel mentem fejjel a falnak! Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben... és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és... féltem hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra... (a végén mégis elvesztettem)!
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nemcsak túlélem... és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd... ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

"- Hiszen te élsz!
- Én nem, csak működöm!"

„Arra kérte: képzelje el, hogy megnyert egy versenyt, s a nyereménye az lenne, hogy egy bank minden reggel 86 400 dolláros számlát nyitna a nevére. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak az alapszabályai, pontosabban két szabálya van:
’Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled. Csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik számlára. Csak elkölteni lehet. De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét egy napra szóló 86 400 dollárral. A második szabály: a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak; akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész ennyi volt, a számlát lezárják és nem lesz folytatása. A kérdés az mit tennél ebben a helyzetben?’

Ez a varázsbank mindnyájunknak rendelkezésére áll. Úgy hívják: az idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni a másik napra; a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében örökre elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik; ismét kiutalnak részünkre 86 400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat – az élet bármelyik pillanatban véget érhet..."

"Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy nem tudok levegő nélkül élni."

"Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkodnunk kellene, a másik felét pedig azért, mert gondolkodunk, amikor éreznünk kellene..."

"Jó érezni azt, hogy szeretlek, nagyon, és egyre jobban. Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni a mosolyodban, érezni, hogy szemeid már szememben élnek és néznek. S érezni azt, ha szép, veled szép, s csak veled teljes az élet..."

"A szíved a torkodban dobogott, és nem számított mi lesz holnap, nem számított mi lesz fél óra vagy egy óra múlva... Olyan pillanat volt, ami örökké tart. Az emlékeidben legalábbis biztosan."

"- Gondolom, tudod mit érzek.
- Nem.
- Akkor miért mondod azt, hogy megértesz?
- Mert tudom. A szívem egyszerre dobog a tiéddel és érzek mindent..."

"Hiányozni fogsz. Tudom, azt hiszed, sosem figyelek rád, és nem is szeretlek, mert folyton azt mondod, hogy ezt ne csináljam, azt ne csináljam. De jobb volna, ha mondanád, és én legfeljebb nem szívesen hallgatnám, mint hogy itt se légy, és sose mondj semmit."

"Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt."

"Jön majd más, ki szeret téged, hidd el kislány, ez az élet, rohanó suhanó szó."

"Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség..."

"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el."

"Nem tudhattad, hogy tudok róla. De sajnos így volt. Rájöttem, hogy soha egy percet sem érdemeltél meg az időmből."

"Csak mentem... mentem előre, léptem a pocsolyákba és vártam az esőben a csodákra. Kerestem a szivárványt, amely új irányt mutat. Mert mindent előröl kell kezdenem. Mostantól más vagyok. Egy teljesen új én, akibe nem szorultak érzések, csak egy, az irántad érzett gyűlölet, mert elvitted a szívemet."

"- És téged mivel öltelek meg?
- Engem? Azzal, hogy szeretlek!"

"Nem tehetsz ellene... Elragad, magával ránt, vonzáskörébe kerülsz, és elnyel, mint valami fekete lyuk, vagy futóhomok... Minél erősebben próbálsz szabadulni, annál előbb leszel véglegesen a rabja. És az egészben a legszörnyűbb: hogy végig ezt akartad..."

"- Még mindig várom, hogy megtörténjen.
- Micsoda?
- Tudom, hogy valami, amit mondok, vagy valami, amit látsz túl sok lesz. És akkor majd elfutsz tőlem, sikítozva, ahogy elmenekülsz. És nem foglak megállítani. Akarom, hogy így történjen, mert azt akarom, hogy biztonságban legyél. És mégis, veled akarok lenni. A két vágyat pedig lehetetlenség összeegyeztetni..."

"Egész életemben arra vártam, hogy végre eljöjjön az igazi. Erre feltűntél te, és egész más voltál, mint akit vártam, mert te cinikus vagy és mogorva, lehetetlen alak. De az az igazság, hogy a veszekedéseinknél jobb dolog sosem történt velem."

"Csak hagytam, hogy egyre jobban sajnáljam magam miatta, hogy elárasszanak a könnyeim, hogy újra egyedül, hiányérzettel és fájdalommal aludhassak el a kanapén. És az álmaim főszereplője újra az a fiú legyen, aki örökre megbabonázott."

"- Gondoltál már arra, hogy lehet, hogy csak álmodjuk az életet?
- Kizárt, hogy ennyi fájdalmat álmodna az ember..."

"Miközben alszol, én az esőben állok, és nézem, ahogy a cseppek a hajamról az arcodra hullanak, és te mintha mosolyognál álmodban, de mégis néma vagy."

"Amikor sírsz
szivárvány színűvé
lesz a szemed
és a világ összes
magánya
könnye
amely
sosem
volt a tiéd
elborít
és nem jön
ha várod
nem jön az álom
nem jön a mámor
nem jön a vég."

"Vegyék észre, lássák meg és hallják meg, hogy egyik puszta test lemeztelenítve csak olyan, mint a másik. A lélek az, amitől egyedivé válik, szerethetővé, halhatatlanná."

"Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős."

"Ha egyszer van egy törés, többé nem érezzük a határokat."

"A furcsa az, hogy valaki, akiről azt hisszük, hogy bennünk lakik, egyik pillanatról a másikra válik tökéletes idegenné. Egy idegen pedig hirtelen belénk költözhet."

"Hiányod több, mint testi vágy. Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged, a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod, az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod, mikor azt mondod a telefonba, hogy menjünk aludni, a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged, a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged... újra kezdeném az életet érted."

"Úgy is el lehet válni, hogy még szereted a másikat, csak nem tudsz vele élni."

"Érzelmi éhség. Nem tudom, hogy létezik-e ennél erőteljesebb emberi szükséglet. Természetesen létezik erkölcs. Léteznek elvek. Ennél nem lehet erősebb egy nő bőrének illata, csípőjének ringása, hajának ébensége, a szájából ivott meleg bor íze... Vagy a szerelemben nincs erkölcs? Ilyenkor nem lehet tanulni a türelmet, amikor lépteket vársz, egy hangot s végtelen érintést. Megküzdhetsz az idővel, a várakozással, önmagaddal. Ez nem lehet bűn. Vele semmi sem bűn. A hiánytól viszont hasfájás kínoz."

"Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki."

"Megszállottak vagyunk, mi, nők a szerelemtébolyban, végtelenül ostobák, és ettől kiszolgáltatottak. Annyira rosszul választunk. Vagy érzelmesen, vagy bölcsen, a kettő együtt ritkán jár. Akit imádunk, annak mindent lehet, akit meg nem, az akár fejre is állhat, szegény, mindegy."

"És nem kell más, mert az nem olyan, annak nem olyan a szaga, a lélegzetvétele, a horkolása, a hasa, a szőre. Senki nem érti, hogy nem kell más. Nem kell. Nem, nem, nem."

"És még nagyobb ostobaság elhagyni valakit, aki iránt ilyen erős érzelmeid vannak. Elhagyni, ráadásul anélkül, hogy harcolnál érte. Ezt én is elkövettem egyszer. És nagyon megbántam, mert soha többé nem találkoztam senkivel, akihez olyan erős érzelmek kötöttek volna."

"Egy este amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft.
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft
- az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE..."

"A Nők nem szeretik sem a bólogató kiskutyákat, sem az ordító majmokat. Azt szeretik, ha csendben lépked mellettük az Oroszlán..."

"Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: "Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?" Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte. A gyermek azt írta:"SZERETLEK APA!" A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE! Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket! Légy ura érzelmeidnek: - vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük, - vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük, - vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük, - vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük, - vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat! A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!"

"A mai szingli nő:

Volt egyszer messzi földön egy önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján, környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy ronda, zöld békát. A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: "Ó, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt. Ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél!"
Aznap este, miközben a hercegnő könnyű vacsoraként, enyhén fehérboros hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt: én ezt kurvára másképp gondolom..."

"Nézz vissza még, ne legyen fájó a búcsú,
Nézz vissza még, szeret itt pár jó barát,
Nézz vissza még, akad egy életre emlék,
Nézz vissza még, most vége."

"Találni egy srácot, aki gyönyörűnek hív és nemcsak csinosnak. Aki felhív, amikor hiányzol neki, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni a világnak, ha csapzott vagy. Aki a barátai előtt sem engedi el a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt, és, hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja: Ő az..."

"- Fáj a fejem.
- Érdekes, nekem a hasam szokott fájni mikor üres."

"Néha a 'viszlát' egy fájdalmas módja annak, hogy azt mondjuk, 'szeretlek'."

"Akkor születtem meg, mikor megcsókoltál, s akkor haltam meg, mikor elhagytál."

"- Neked nem én kellek... sokkal többet érdemelsz nálam!
- Na igen, de leszarom, mert te kellesz!"

"Elegem van a szerelmes dolgokból. Szinglinek lenni sokkal sokkal jobb!"

"Leszarom, milyen stílus! Számomra két fajta zene létezik 1.: ami tetszik, 2.: ami nem."

"Tudom hogy sokat hibázok de értsd meg : SZERETLEK!"

"A tanárok úgy hívják: másolás. Mi úgy hívjuk: csapatmunka."

"Oviban utáltam a délutáni alvást. Suliban visszasírom."

"- Barbie babát szeretnék venni.
- Milyet parancsol? Van görkoris Barbie 19,99 dollárért, strandra menő Barbie 19,99-ért, fodrász Barbie 19,99-ért, és van elvált Barbie 260-ért.
- Ez miért ilyen drága? ...
- Azért, mert az elvált Barbie-hoz jár Ken háza, Ken kocsija, Ken hajója és Ken bútorai!"

"Az összes holnapom odaadnám egyetlen tegnapért..."

"Ölelj meg újra. Ölelj meg ugyanúgy még egyszer."

"...de mindig küldött valakit; valakit, aki kizökkentett. Vajon csak emlékeztetni akart, hogy én is ember vagyok? Talán csak eszembe akarta juttatni, hogy igenis szükségem van azokra a megfoghatatlan dolgokra, amiket érzelmeknek nevezünk?"

"Eddig két szívem volt, most csak egy van, de az is darabokban."

"Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes."

"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."

"De a szívem a tiéd, örökre belezártalak, hiába jön bárki, téged fel soha nem váltanak."

"Mikor kezeid közé zártál, én ott estem fogságba; egy angyalnak vágyom minden este édes csókjára."

"Tudod, hogy vége, de fájdalmakat nem érzel, hiszen nem a testedben, hanem a tudatodban vérzel."

"A szerelem, ha valaki megbánt Téged, de Te nem kiabálsz vele, mert tudod, hogy neki rosszul esne."

"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."

"Nevezz őrültnek, a fejem úgyis bolond már. Csak egy bohóc vagyok a világ cirkuszának porondján."

"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele."

"Riadtan kelek, a valóság gyötrelem a négyzeten. Többé nem titkolom: benned lelem végzetem."

"Emlékszem még rá, ahogyan először csókoltál, gyönyörű pillanat volt, elfeledni nem tudnám. Még ma is bennem él, ahogyan először öleltél, fülembe súgtad, szeretni fogsz örökkön-örökké."

"Aztán mellédbújik Ő, kire talán nem is vágytál, és összeáll a kép: Ő az álom, kire vártál."

"A szerelem, mikor azt mondod a srácnak, hogy jó a pólója és ő minidg azt hordja utána."

"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."

"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni."

"Amikor szerelmes vagy,a szempillád fel-le ugrál, s kis csillagok keringenek körülötted."

"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy."

"Nem várlak és nem remélem már, hogy hívni fogsz, nem érzek semmit, nem hiányzol."

"A szerelem olyan dolog, hogy egymás mellett ültök egy kávéházban és fogjátok egymás kezét. Különben szemben ülnétek."

"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!"

"Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre..."

"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."

"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved."

"Kislány, mindig emlékezz erre: soha ne legyél szomorú, mert én éppenséggel ismerek valakit, aki szerelmes a mosolyodba."

"Elmegyünk egymás mellett, mint két idegen, egymásra se nézünk, szemünk se rebben, de lelkünkben, szívünkben vérzünk, és az utca végéről mégis visszanézünk..."

"Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek."

‎"Egy perc alatt megadja a szerelem, mit hosszú fáradság alig ér el valaha."

"Az ölelés arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál."

"Kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly. Vadul nyüzsgő hangyaboly lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán, szép lazán."

"- Te hogy gondolod ezt? Én nagyon bonyolult és problémás csaj vagyok... Meg hisztis, féltékeny, és lökött. De nagyon tudok szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké szeretem. Csak van, akinek nem elég, ami én vagyok… de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok se több, se kevesebb lenni. Én így gondolom, innentől rád van bízva, hogy megéri-e..
- Bonyolult? Megfejtelek. Problémás? Megoldjuk majd együtt. Hisztis? Felvidítalak! Féltékeny? Rám nem kell... Lökött? Sose árt. Tudsz szeretni? Legjobb. És sokáig? Akkor még jobb! Nem vagy elég? Nekem totálisan elég vagy és nem kell több, mert te megadsz mindent! Rám van bízva? Akkor összejövünk előbb utóbb... Megteszi ez egy válasznak?"

"A múlt halkan elköszönt: a jelen becsukta mögötte az ajtót, majd csendben lefeküdt. S a jövőről álmodott."

"Kelj fel, ha elestél, és tanulj meg járni! Emlékezz, hogy szenvedtél, s már nem fog úgy fájni."

"Volt egyszer egy tizenhét éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt. Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni. A lány megkérdezte tőle: Segíthetek? Erre ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett ki és mondta, hogy ezt kéri. A lány kérdezte hogy becsomagolja-e, mondta a srác: Igen. A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t. És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CD-t. Egy idő után vett egy szekrényt a sok CD-nek. Meg akarta hívni a lányt, úgyhogy egyik napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával. Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta hogy a srác épp aznap meghalt. A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a szekrényben a sok-sok CD-t becsomagolva. Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt? És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt. Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze neki. Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, ami előtt túl késő lenne."

"Nekem van életem, csak helyet nem csináltam benne neked!"

"Mindegy, hogy egy centivel nyersz, vagy egy mérfölddel. Ha nyersz, nyersz!"

"Te vagy az egyetlen nő, aki valaha is megérintette a szívemet. És az mindig a tiéd lesz."

"Sosem lesznek barátaid, ha hibátlan embereket keresel."

"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá."

"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."

"A legfehérebb rózsának is fekete az árnyéka..."

"Van, hogy ezt egészen másképp képzelem el."

„Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot.”

Paulo Coelho

"Ha nincsen akarat az értelem is kevés, ha nincs kitartás semmit nem ér az egész."

"Félreállsz vagy szembeszállsz? Megragadod vagy elszalasztod? Kibírod vagy abbahagyod..."

„Sose magyarázkodj. A barátodnak nem kell, az ellenséged meg nem fogja elhinni.”

"A sötétségből van kiút... de valóban ki akarsz menni a fényre?"

"Egy percig tart, hogy észrevegyél valaki különlegeset, egy óráig, hogy komolyan vedd, egy napig, hogy megszeresd, és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd!"

„Ne hidd, hogy az édes álmok valóra válnak, mert a csalódások annál jobban fájnak!”

„Valamennyi kimondott, vagy leírt szó közül ezek a legszomorúbbak: lehetett volna!”

"A világ leglassabb folyamata: gondolatokkal hatni az érzelmekre..."

„Ha a galambot szereted, kiengeded a kalitkából, de nem sikítasz utána. Ha szeret, visszatér…”

"Meredek viharos utat kell együtt bejárnunk. Ha együtt maradunk megvédelek. Ígérem."

"Látod? Erről beszélek. Érzések. Megmagyarázhatatlanok, mégis vannak."

"Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan, mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél."

"Lány: Lassíts. Félek.
Fiú: Nem. Ez vicces.
Lány: Nem, nem az. Kérlek, ez túl ijesztő.
Fiú: Akkor mondd, hogy szeretsz.
Lány: Rendben, Szeretlek. Lassíts!
Fiú: Most ölelj meg.
A lány megöleli.
Fiú: Letudnád venni rólam a bukósisakot és feltenni magadra? Zavar...

Az újságban másnap: Egy motor nekicsapódott egy épületnek egy fékhiba miatt. Két ember volt a motoron, de csak egy élte túl. Az igazság az, hogy félúton tönkrement a fék, a fiú rájött, de nem akarta meg mondani a lánynak. Azért kérte a lányt, hogy mondja, hogy szereti és ölelje át az utolsó pillanatban, hogy érezze a lány szeretetét mielőtt meghal és azért adta át a bukósisakot, hogy a lány túlélje a balesetet..."

"Nem lehetsz mindig hibás, nyisd ki a szád, üvöltsd, hogy kapja be a világ."

"Amikor sírok, összekuporodom a szobámban. De utána újra, és újra talpra állok."

"Ha fiú lennék, úgy gondolom megérthetném, milyen érzés szeretni egy lányt. Esküszöm jobb ember lennék. Figyelnék rá, mert tudom mennyire fáj, amikor elveszíted az egyetlent akit akartál... Mert készpénznek vett téged, és minden amid volt romba dőlt tőle."

"Akkor meg fogod tudni, ha már nincs veled, hogy mi lehetett volna, ha szebben szereted."

"Az évek magukkal húznak, igaz, hogy közben zúznak, sebet ejtenek, de a hegek rengeteg emléket rejtenek."

"Igazán szerelmes az az ember, aki fel tud izgatni a homlokod csókolásával, vagy a szemedbe mosolyog, vagy egyszerűen csak bámul maga elé."

"Van egy pillanat, mindig van egy pillanat, amikor engedhetsz vagy ellenállhatsz."

"Nem első látásra szerettem bele, mint utólag mondani szokták. Nem, ebben nem hiszek. Az ember egy ideig megjátssza, hogy zavarban van, hogy szerelmes, hogy varázslat rabja lett, mígnem észrevétlenül belesodródik, és nem tud többé már szabadulni a szerepétől, sőt nem is akar, mert igazán szerelmes lett."

"Megtanított valamire... valamire, amire nélküle nem jöttem volna rá. Arra, hogy hogyan kell élni és nem csak létezni..."

"Bárki is mondta, hogy lehetetlen azt dolgot hiányolni, amid még nem volt, nyilvánvalóan sosem volt még szerelmes..."

"Az emlék pillangó, mely elrepül; hiába kapkodunk utána, szárnyainak a hamva se marad meg sokáig az ujjaink hegyén."

"A valóság nem más, mint a mese elrontott változata."

"Nem is rólad van szó, hanem arról a pillanatról az időben, ami örökre elmúlt."

"Ne siránkozz nekem... Nincsen semmi bajod. Ez csak önsajnálat. Önsajnálatba menekülsz, mint mindig. Szedd már össze magad..."

"Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket."

"Szomorú, amikor valaki akit ismersz olyanná válik akit ismertél, és amikor valaki akit szeretsz olyanná válik, akit gyűlölsz..."

"Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik."

"Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén."

"A barátok formálják az embert: az első haver, az első barátnő, az első buli, az első nap az iskolában, a tapasztalatok, amelyeket az ember az otthonán kívül szerez. A személyiség összességében az iskolaudvarokon alakul."

"Olyan furcsák vagyunk mi emberek, a lelkünk sír az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük, boldog talán, s irigykedünk minden szaván. Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog gondolatai tiszták, szabadok. S nem vesszük észre, hogy vennénk észre, hogy könnyei égnek csillogó szemében. Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk..."

"Megtanítottál szeretni, látni, érezni. Én most már csak téged látlak, téged érezlek és csak téged szeretlek. Én nem tudom meddig, és nem is akarom tudni, mert csak ma van, csak most, csak az a pillanat, amíg mellettem vagy, amíg látlak és érezlek,amíg szeretsz, s szeretlek!"

"Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban... Egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz - szárnyak nélkül..."

"Ha tudnám, hogy újra látlak még, küzdenék azért a percért mit Veled együtt tölthetnék."

"Három dolog van amire minden lánynak szüksége van az életében: alkohol - hogy erősebbé tegye. Szerelem - hogy gyengébbé tegye. És a legjobb barátok - hogy felszedjék őt, amikor alkohol és szerelem miatt a padlón van..."

"Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban."

"Nem kellene, hogy szeresselek, s törődjek veled. Nem kellene úgy élnem az életem, hogy folyton arra vágyjak, hogy velem légy. Nem kellene azon elmélkednem, hogy vajon merre jársz, s mit teszel. Sajnálom, nem tehetek róla. Szerelmes vagyok beléd."

"Vannak érzéseim. Neked is? Akkor miért nem használod?"

"Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni..."

"Csak várni tudok rád. Nem tudok mit mondani, csak nézni hulló könnyeid. Csak szeretni tudlak. Nekem sokkal könnyebb a fájdalom, mint a felejtés."

"Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja."

"Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindig azt suttogja: csak még egyszer... utoljára..."

"Pedig a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált."

"Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek."

"Szerelem. Fogalom? Érzés? Jelenség? Ki tudja. Az biztos, hogy egy olyan csodálatos érzés, ami felkap, elragad, elhomályosít, és melegséggel tölti meg szívünket. Szerelem e szó hallatára mindenkiben valami furcsa érzés kering. Legalábbis bennem mindig. Valakinek jó, ha szerelemes. Valakinek viszont nem. A szerelemhez sajnos két ember kell..."

"Elég irónikus, hogy az életben, azaz ember, aki kihozza belőled a legjobbat és erőssé tesz, tulajdonképpen a gyenge pontod."

"Megyek a saját fejem után, amíg van még hová lépnem, ha mást követnék, talán én is megúszhatnám épen..."

"Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle..."

"A "de ettől még maradhatunk barátok" olyan, mint "a kutya halott, de ettől még megtarthatjuk..."

"Félre lökhetsz, taposhatsz, beledöngölhetsz a betonba, de felkelek és tovább megyek, mert nem árthatsz nekem."

"Néhány ember belép az életünkbe, lábnyomokat hagy a szívünkön és onnantól kezdve soha többé nem leszünk a régiek."

"Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs hova mennem."

"Tudod... Utállak. Utállak, mert elfelejtettél. És tudod... Sohasem fogok megbocsátani. Nem bocsátom meg, hogy hiányoztál."

"Lány: Mi akarsz lenni amikor felnősz?
Fiú: Profi focista...
Lány: Szerinted én mi legyek amikor felnövök?
Fiú: A feleségem..."

"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."

"A szerelem az, amikor ketten elmennek ebédelni, az egyik odaadja a másiknak a sültkrumpliját, és nem kér cserébe semmit."

"Mosolygok, mert a testvérem vagy, és kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit!"

"Üres szavak ezek, mik szállnak feléd
És mégis tudod, érzed, ez mit sem ér.
Mi egykor volt, az már a múlt.
Egy barátság a porba hullt.
Kialudt fénye és nem ragyog már,
Két ölelő kar már nem vár.
Noha a látszat még él,
Szíved az igazi választól fél."

"Utálom a hangod, utálom a szemed utálom, ha mosolyogsz. Utálom, ha mással vagy, utálom az öltözködésed, utálom a viselkedésed. Utálom az álmokat amik éjszaka gyötörnek. Utálom, ha igazad van. Utálom, ha nem szólsz hozzám. Utálom, hogy vagy. De még jobban, hogy nem velem."

"Egyszer úgy kifutnék a Balatonból, miközben azt üvöltöm, hogy CÁPA! Kíváncsi lennék, hogy hány barom futna utánam..."

"Szeretnéd elérni és tudnád szeretni, de nem lehet elérni, mert nem enged szeretni."

"Állandóan hiányzol, de leginkább akkor, mikor látom hogy mosolyogsz, de nem rám, hanem valaki másra..."

„Egy lány kiért élek,
Kinek elvesztésétől félek.
Napfény Ő, mi rám ragyog,
Tőle sok csodát kapok.
Szeretem mindennél jobban,
Szívem csakis érte dobban.
Nélküle nem élek,
Így csak egyet kérek:
Légy a feleségem.”

„Add, amit csak te tudsz, mert
kell aki vagy és ezt nekem hidd el
itt, ahol ipari közhely a szeretlek,
de én erős hittel
hiszek a hatalmas erőben,
amit a szerelem adhat itt benn,
hogy tűzön és vízen át
óvjam gyönyörű angyalát...”

„Örök életet élsz velem,
Vár ránk a kéklő végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja
Kiket összeköt a szerelem.”

"Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett.
Fogd meg hát kezemet, és én Veled megyek,
reád bízom magam, mert nagyon szeretlek."

"Midnight, No waves,
no wind, the empty boat
is flooded with moonlight."

"Everyone thinks of changing the world, but no one thinks of changing himself."

"When you go to sleep — today ends. And when today ends — tomorrow begins. Today we’re safe. Tomorrow may be filled with disaster..."

"Don’t cry - makes you look like a girl."

"The best thing to hold onto in life is each other."

"When I look at you, I’m home."

"It is your friends who make your world."

"8évesen: a barátokkal együtt kocsizok és barbizok.
10 évesen: a barátok átjönnek hozzám leckét írni.
12 évesen: nekem egy pasi kell, nem barát!
13évesen: a barátok ezerszer fontosabbak mint a pasik.
14 évesen: a barátokkal együtt iszunk.
16 évesen: a barátokkal együtt megyünk... házibuliba.
20 évesen: a barátokkal lakok... egy albérletben.
22 évesen: a barátokkal mindig mindenhol együtt vagyok.
30évesen: a férjemmel és a barátaimmal együtt megyünk nyaralni.
66 évesen: Mariska, menjünk el a piacra!
70 évesen: a barátokkal együtt megyünk az orvoshoz.
85 évesen: kérem, a csak egy utolsó kívánság: a barátaimtól ne messze temessenek el."

"Ég veled, sírtam, de a búcsúszó elveszítette az értelmét, hiszen a kimondott szavakat hamarosan elmossa a feledés."

"Bárcsak volna öt életem! Akkor öt különböző városban születhetnék, és öt emberöltőnyi ételt ehetnék, és ötféle karrierem lehetne, és ötször szeretnék bele ugyanabba a férfiba."

"Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit."

"- Te mindig mosolyogsz?
- Igen.
- Akkor is ha valakire nagyon dühös vagy?
- Akkor mosolygok a legszebben..."

"Hosszan tudnám sorolni, hogy mi zavar benne - de képtelen lennék elmagyarázni, hogy miért kedvelem mégis olyan nagyon-nagyon..."

"Boy: I have 2 words to tell u.
Girl: Whats that?
Boy: I Love YOU
Girl: Isn't that 3?
Boy: No. Because, 'You' & 'I' count as one."

"A szerelem az, amikor azt mondod egy fiúnak, hogy tetszik az inge, és aztán azt hordja minden nap."

"What is it you want, Mary? What do you want? You want the moon? Just say the word and I’ll throw a lasso around it and pull it down."

"If you want to make your dreams come true, the first thing you have to do is wake up!"

"Memory is the diary we all carry with us."

"If I tell you I love you, can I keep you forever?"

"Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek majd,
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt!"

"Elmenni innen messzire
Nem lenne válasz semmire
Nem lehetsz gyenge ennyire
Feledni és feladni kész
Veled lesz úgyis az egész
Innen akármerre mész
Maradni igazán merész
Állj meg és nézz szembe vele!"

"Ha lehetne valamim tőled, akkor valami felfoghatatlant akarok. Már nincs szükségem olyan dolgokra, amik eltörhetnek."

"Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között."

"Elrohanni mindenki tud (...) - manapság ez kifejezetten divatos -, de visszakéredzkedni, ahhoz kell csak igazi bátorság."

"Kedves kispárna! Sajnálom a könnyeket... Kedves szív! Bocsánat a károkért. Kedves Ész... mégis csak neked volt igazad!"

"De a kudarcaid után zsinórban jönnek a jó lapok,
ne a múltban élj, inkább a mából építs holnapot!"

"Nem lesz fellángolás újra, mert már nyitva a szemem. Nem kell a mosolyod, és nem kellesz te sem..."