2011. július 31., vasárnap
2011. július 29., péntek
"- Nem is voltam berúgva!
- Komolyan mondod?! A földhöz vágtad a hörcsögömet, és azt kiabáltad: Pikachu, téged választalak! Bebújtál a szekrénybe, és legalább egy órát kiabáltad, hogy az átjáró Narniába nem működik. Utána ráordítottál az autómra: OPTIMUS, tudom, hogy te vagy az, alakulj át! Majd kiengedted a medencét, hogy keresed Némót, és hazafele átöleltél egy hajléktalant, mondva neki: Dumbledore, te élsz?!"
"Hogy miért nem reagálok a csúfolódásokra? Ez egyszerű. Láttam meghalni a szeretteimet, láttam unottan elfordulni a szerelmemet, láttam kárörvendően nevetni a barátaimat… Ezután akadjak ki azon, hogy valaki szénaboglyának titulálja a hajamat? Fájdalmat kellene okoznia, hogy valakinek nem tetszik a táskám? Ugyan már..."
"Csak most látom, hogy mindig is őt szerettem... Mindig, az első perctől fogva. Éppen azért féltem tőle, mert annyira szerettem. Gyáva voltam a szerelemben is, mint mindenben. Igyekeztem elbújni a valóság elől. Harcoltam magammal... szégyelltem, hogy akkora hatalma van fölöttem... és megjárattam vele a poklok útját... Most pedig úgy vágyom utána, hogy majd belehalok. Azt mondhatod, persze, jellemző, hogy amint elérhetetlenné válik valami, azonnal felébred bennem utána a vágy. Lehet, hogy igazad is van. Hogy ilyen vagyok. De azt tudom, hogy szeretem, hogy mindig szeretni fogom őt, és hogy most itt hagyott talán örökre..."
2011. július 28., csütörtök
2011. július 27., szerda
2011. július 26., kedd
2011. július 25., hétfő
"Talán csak egy lányt. Talán A lányt. Talán egy barátot. Talán egy régi szerelmet. Talán a múltat. A jelent... Vagy esetleg a jövőt. Esetleg a szerelmet. Talán egy ismerős figurát. Talán a legnagyobb ellenséget. Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz. Vagy, akivel a legjobban szórakozol. Talán azt, akit a legjobban szeretsz. Azt, aki fájdalmat okozott neked. Azt, aki mindig melletted van. Azt, aki nem szeretett. Lehet, hogy egy komoly nőt. Vagy csak egy szeleburdi kislányt.
Mindenkinek mást jelentek..."
"Ez az út már rég nem ránk vár,
Én vagyok az, aki most meghátrál.
Itt hagyok egy darabot a múltamból,
Szívtelen vagyok, te is tudtad jól!
Már nem kell más csak, hogy érezzem,
Hogy te vagy nekem egyedül az életben.
Neked ennyi volt kettőnk szerelme,
Érzem, hogy a szívem elfelejt, de,
Mégis kellettem, nem féltél,
Érted adnám az életem, ha megkérnél.
Így tombol bennem a két ellentét,
Ha tudnád a jót mégis elvennéd.
De nem nyugszom, amíg lélegzel,
Amíg nem fogod fel, nekem élnem kell!
A pokol vagyok, ami megperzsel.
Ha hozzám érsz, többé nem kelsz fel..."
Én vagyok az, aki most meghátrál.
Itt hagyok egy darabot a múltamból,
Szívtelen vagyok, te is tudtad jól!
Már nem kell más csak, hogy érezzem,
Hogy te vagy nekem egyedül az életben.
Neked ennyi volt kettőnk szerelme,
Érzem, hogy a szívem elfelejt, de,
Mégis kellettem, nem féltél,
Érted adnám az életem, ha megkérnél.
Így tombol bennem a két ellentét,
Ha tudnád a jót mégis elvennéd.
De nem nyugszom, amíg lélegzel,
Amíg nem fogod fel, nekem élnem kell!
A pokol vagyok, ami megperzsel.
Ha hozzám érsz, többé nem kelsz fel..."
2011. július 24., vasárnap
"Az Aerosmith megtanította, hogy az álmaimat nem szabad feladni. A Guns 'n' Roses megtanította, hogy a szerelem átvészeli a hideg, novemberi esőket is. Az AC/DC megtanította, hogy hosszú az út a csúcsig, ha közben Rock n Rollt is akarok. Jimmy Hendrix megtanította, hogy a szerelem lila homály, amiben képtelenség gondolkodni. A Green Day megtanította, hogy az amerikaiak idióták. A Muse megtanította, hogy ha nem vigyázok, kifutok az időmből. A Nickelback megtanította, hogy a szíve mélyén mindenki Rocksztár akar lenni. A Red Hot Chili Peppers megtanította, hogy bármikor előfodulhat, hogy híd alatt kell aludnom. A Beatles megtanította, hogy néha hagyni kell a dolgokat. A Rolling Stones megtanította, hogy sosem lehetek tökéletesen elégedett. A Doors megtanította, hogy egyszer mindennek eljön a vége. A Queen megtanította, hogy az élet üres valaki nélkül, aki szeret engem. Led Zeppelin megtanította, hogy nem lehet venni lépcsőt a mennyországhoz. A Metallica megtanította, hogy ha bízok magamban, semmi más nem számít. Lenny Kravitz megtanította, hogy kell valaki, aki bízik bennem. A Steppenwolf megmutatta, hogy vadnak születtem!
MÉG HOGY BÜDÖS ROCKEREK!"
2011. július 23., szombat
"- Mégis mikor öregedtünk meg?
- Én mindig öreg voltam, Ben. De tudod mit? Nem is bánom! Ha fáj valamim, legalább használtam. Már nehéz felmenni a lépcsőn, de csak azért, mert sokat másztam fel rajta ahhoz a férfihoz, aki szeretett. Itt-ott van néhány ráncom, de csak azért, mert oly sokszor rám mosolygott a nap. Azért nézek ki így, mert hát ittam, és bagóztam, éltem, szerettem, táncoltam, énekeltem. Megöregedni nem szégyen, Ben. Azt ki kell érdemelni."
2011. július 22., péntek
"Volt olyan, akit akartam, s volt olyan, akinek hazudtam, s lesz még olyan, akivel újra teszem. Volt olyan, aki megkapott, s volt olyan, aki elhagyott, s lesz még olyan, akitől elviselem. Volt olyan, aki rám talált, s volt olyan, aki csak megkívánt, s lesz még olyan, akit csak én akarok. Volt olyan, aki felkavart, s volt olyan, aki elzavart, s lesz még olyan, akinél ott maradok..."
"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni..."
"Búcsút veszünk egymástól, de ez már nem olyan, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy, hogy az élet azért választ el egymástól, hogy mindketten megértsük, milyen sokat jelentünk egymásnak. Lehet, hogy ez is benne van, de érzem, hogy ezentúl visszafordíthatatlanul megváltozik minden. Mostantól már tényleg csak barátok leszünk, ennyi maradt nekünk, ez is több mint a semmi. Persze mindketten tudjuk, hogy hátralévő életünk minden pillanatában emlékezni fogunk mindenre, ami velünk történt. Most elengedjük egymást, és csak az vigasztal, hogy ránk is érvényes az ősi szabály: csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk. Köszönöm, hogy az utamba kerültél, köszönöm, hogy megismertelek, mert álltalad több lettem."
"Ahogy múlik az idő, már nem fontos, hogy mi, miért történt, a dolgok egyszerűen csak voltak, és kész. Egy idő után, már nem érdekes, hogy ki volt a hibás, nem elemezhetünk ki mindent százszor hogy "Ki miatt? Miért? Hogyan?" alakultak igy a dolgok. Tudod, kedvesem, néha érdemes egy pillanatra elfelejteni ezeket a kérdéseket, hisz rég elveszett a jelentőségük. Néha félre kell dobni a büszkeségünket, belátni, hogy mindketten hibásak voltunk és megtanulni kimondani: Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és leszel."
"Összeomolhatsz, panaszkodhatsz, sajnálhatod magad évekig. De egyet jegyezz meg, ez a te életed, most zajlik és könyörtelenül múlik egyfolytában. Éveket pazarolsz olyan dologra, amitől még szarul is érzed magad. Mert az idő nem áll meg a kedvedért, nem várja meg, míg talpra állsz. Minél hamarabb lépsz túl rajta, annál több időd marad, hogy egy olyat találj aki megérdemel téged..."
2011. július 20., szerda
2011. július 18., hétfő
"Már tudom, hogy soha többé nem foglak látni. Nekem lett igazam, elvettek tőlem, könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben, ez az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged, és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz."
2011. július 14., csütörtök
"- Tudom, mit gondolsz. Hogy finnyás vagyok, ugye? De nem hiszem, hogy túl sokat akarnék. Nem várom el, hogy szívdöglesztő bombázó vagy egy Einstein legyen.
- Csak megvan a magad mércéje.
- Így van. Úgy gondolok rá, mint egy csomagra. Ha a csomag egésze rendben van, a részletek már nem számítanak túl sokat.
- Feltéve hogy neki, bárki legyen is, megfelel a te csomagod..."
"Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni.
Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból."
2011. július 13., szerda
"- Nem nevetek! - sírtam. - És kérlek, te se nevess, de azt hiszem, azért olyan nehéz túltennem magam ezen a pasin, mert komolyan azt hittem, hogy ő a lelki társam.
- Valószínűleg az is volt. Csak az a baj, hogy nem fogtad fel, mit is jelent ez a szó. Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk. De az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, aki megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életed. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti a saját magad emelte falakat, és életre pofoz. De hogy örökre vele maradj? Á! Az túl fájdalmas lenne. A lelki társak csak annyi időre tűnnek fel az életedben, amíg rá nem világítanak a személyiséged egy újabb árnyoldalára, aztán eltűnnek."
"- Ne keljünk fel innen soha többé. Csak ülünk majd, és ölelem a kezed. Kinő a szakállam, aztán kihullik a hajam, és mi csak ülünk, és öleljük egymást.
- De én közben elhízom. Csúnya, kövér, öreg nő leszek, és akkor nem akarsz ölelni.
- Sosem leszel öreg. És én mindig kívánni fogom az ölelésed.
- Jönnek majd szebb nők, fiatalabbak. Először csak lopva mersz rájuk sandítani, aztán utánuk fordulsz, aztán majd fölkelsz és itt hagysz engem.
- Soha nem kelek föl mellőled. Csak most ne menj el."
2011. július 12., kedd
2011. július 11., hétfő
2011. július 9., szombat
2011. július 8., péntek
"Ne higgy a meséknek! Minden sztori, amely úgy végződik, hogy ‘boldogan éltek, amíg meg nem haltak’, ökörség. Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele – de az még nem befejezés. Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát vagy tragédiát lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem éred az egyetlen valódi befejezést – a halálodat. Amíg szufla van benned, a történet pereg tovább."
2011. július 5., kedd
2011. július 4., hétfő
2011. július 3., vasárnap
"Akinek van barátja, tudod, olyan igazi, mint nekem, az csupa jó dolgokat csinál. Annak megáll a keze, mikor a cigi után nyúlna, azt gondolja, hogy inkább nem, nem éri meg, mert azzal a barátnak fájdalmat okozna. Mert, aki szeret az félt, aki félt, annak az fáj. Vagy szép festményeket fest, hogy szépeket meséljen vele a barátjának. Hogy elvigye sosem látott gyönyörű világba. Vagy verset ír, ha az a másik, a barát azt szereti. Vagy csak egyszerűen gondol rá, mert jó elmerengeni azon, akit szeretünk. A jó barát azt megérzi, és boldog tőle, mert érzi a melegséget. Akinek barátja van, annak tiszta a háza előtt még az utca is, mert azt isrendbe rakja, hátha erre jön a barátja. Hogy szépet lásson, vagy, hogy nehogy elcsússzon egy elhajított banánhéjon. Mert a szeretet ilyen, hogy csodákat tesz."
"Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni."
2011. július 2., szombat
2011. július 1., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)