"Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat, másoknak pedig hatalmuk van szeretni."

"Hiszek a sárkányokban, a tündérekben, a jó emberekben és a többi kitalált lényben."

Facebook

Sziasztok! :) Ezer bocsánat, hogy megint más poszttal jövök, de úgy érzem, hogy ez fontos lehet számotokra. :)

Régebb óta volt Facebook profilja az egyik oldalamnak, de most ezt kicsit átalakítottam. Sokkal univerzálisabb lett, így most már sokkal inkább rám, és az egész "munkásságomra" fókuszál.

Érdemes gyakran felnézni, mert sok információval, érdekességgel, időponttal szolgálhatok majd. Ha érdekel, itt megtaláljátok:

http://www.facebook.com/pages/Nilla/151961894859917?sk=wall

"Így most már tiszta. Hisz tudom, hogy már úgysem jössz vissza."

"A távollét olykor többet árul el, mint a jelenlét."

"A valóság szerintem olyan, mint a képzelet,
Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed."

"- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek?

- Mikor először láttál a kifutón?

- Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk.

- Hm... már emlékszem!

- Fehér vászonruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a szépségedhez.

- Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni?

- Nem. Mikor?

- Úgy körülbelül fél perce."

"Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni."

"A szíved mélyén gyerek vagy és részeg."

"Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk."

‎"A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred."

"A jókedv a szőnyegen szép kis lyukat éget, ez nem dráma, de azt tényleg nem vártam, hogy kimaradjon valami, de kimaradt az áram. Hát behunyom a szemem helyet adva a jónak, és bízva bízok benne, hogy másról szól a holnap."

"Nem kell, hogy tagadjam, látod, hogy félek, akkor érted mit mondok, ha zöldséget beszélek. Ezen lovagolnak, és már van milyen jogon, de csak annyit ér akár a szarnak egy pofon."

"Nem vagyunk angyalok, de őszinte a szívünk, senkiben sem, csak egymásban hiszünk."

"Megkérdezted már valaha magadtól, hogy boldog vagy-e?"

"Az élet röhej, csak arra vár hogy kinevesd."

"Lenn vagyok hétköznap, de fennt vagyok hétvégén, az életünk egy mérleghinta, ott ülünk a két végén."

"Hé srác, mondd mire kéne felelet, ha kérdezném, sem tudnád a nevemet. Én eleget hallottam és eleget láttam, ma éjjel nem te vagy az, akire vártam."

"Bármit is teszel, abba azért gondolj bele, hogy ugyanazt a másik is megteheti veled ugyanúgy."

"Vagy tanulsz a múltból, vagy újra átéled."

"Évekig építheted a jó híredet, de másodpercek alatt tönkre mehet. Pár rossz döntés és a mennyből a pokolba zuhansz."

"Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz! Más is megteheti. Nemcsak neked lehetnek titkaid."

"A magasságnak csak is hátrányai vannak. Nem maradhatsz észrevétlen."

"Néha úgy érzed, a gimi az életed, de ne feledd: egyszer vége lesz!"

"A nők megérzik, ha egy férfi a szemükbe néz és másvalakit lát."

"Az élet olyan, mint a hajótörés. De soha ne felejtsünk el énekelni a mentőcsónakban."

"Nem akarhatod, hogy amikor visszatekintesz az életedre, azon gondolkozz, mi lett volna, ha."

"Annak, akit szeretsz, másképpen mondod ki a nevét. Valahogy biztonságban van a neve a szádban."

"Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám, kérlek, nehogy elrontsam."

"Kölcsönkértem a kabátod, hogy közelebb legyek a bőrödhöz."

"A szívnek muszáj követnie az álmot, különben nem lesz belőle ébredés."

"A lányok gyorsan felnőnek. Észre sem veszed, máris ragyognak, és a szemed láttára válnak gyönyörű nővé."

"A matematikának nem sok köze van az elméhez. Főleg az enyémhez."

"A halál néha közelebb hoz egy emberhez, mint az élet."

"Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen, kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben folyton csak érez, s a tiéddel dobban, s kivérzik lassan, itt, ebben a dalban..."

"Az élet egy katasztrófa. Szóval ha könnyű, rosszul csinálod."

"Kergesd az álmod, ennyivel tartozol magadnak,
És meglátod, egyszer csak azt veszed észre, hogy szabad vagy!"

"- Mennyire kedvelsz?

- Mint egy tavaszi macit?

- Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci?

- Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem?

- Isteni!

- Hát ennyire kedvellek."

"A világvége az emberiség által generált folyamat, nem pedig egy dátum."

"Nem mindig titkoljuk olyan jól érzéseinket, ahogy mi hisszük."

"Egyedül vagyok... lelkembe zárt hiányod társaságában."

"Szédit a hallgatásod, mintha sziklafalról néznék szakadékba. A pillanat peremén állok s élet-halál döbbenetével a szivemben belekapaszkodom a mosolyodba, ha most szemed el nem ereszt e feszült csendben: talán zokogva, talán mosolyogva letalálok... végre letalálok..."

"És ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél,
Csak én tudom, hogy mennyire szerettél."

"Egyedül állok a sötétben
Nem látok több fényt
Az életet kellett volna megkeresnem
Csak sebeket kaptam, nem reményt."

"Ne ígérj, és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed,
Amikor a szemedbe nézek, kiderül,
Hogy ki az, ki marad, ki menekül,
S ki tartozik hozzám,
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz, és én is, de cudarul."

"Mikor nem tudod, miért fáj,
Amikor érzed, hogy szólni muszáj,
Akkor is, hogyha nincs esély,
Csak a saját utadon járj!

Mikor látod, hogy reménytelen,
Amikor tűrni vagy kénytelen,
Csak a saját utadat járd,
Még úgyis, ha fénytelen!"

"Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele."

"Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem mindenféleképpen marad magányos az az ember, aki falakat, rosszabb esetben várakat épít maga köré, mert jön egy szerencsés ember, aki lerombolja azokat. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék."

"Rég várok valakire, aki csak olyan, mint te..."

"Az ember sokszor vakon lát,
Te láttad azt is, hogyha fájt."

"Ahhoz hogy feldühíts vagy megnevettess, egyetlen szó is elég, másoknak láthatatlan, de így lesz ez a történet épp a miénk."

"Ha a szív kattan csak az érzés van, és csak járunk összenőve, mint herceg meg a nője."

"Sokszor volt, hogy egymás mellet mentünk el, most végre húzz hozzád közel."

"Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál."

"Lassan látszik már a sápadt Hold, bár volna még egy éjszakánk, bár érezném, mi akkor volt."

"Sose hagynám, hogy bárki is bántson.
Sose engedném el két kezed.
Most nem tudni még, merre menjek,
Csak azt, hogy Veled, mennék Veled."

"Az a sose volt nyár, a sose volt nyár. A sose volt nyár, valahol vár."

"Csak ültünk egy felhőn és néztük,
Hogy mindenki másokra vár.
Ahogy palackba zárják a múltat
S a por szembe száll, néha úgy fáj."

"Sohasem könnyű, ha összetörik a szívedet. Egy kis darabja mindig törött marad. De ezt próbálod átvészelni, ahogy tudod. És egy nap ráébredsz, hogy csak egy kis része tört össze, és még nagyon sok van épen."

"Tudod mi a legrosszabb? Amikor összeomlik az életed, és pont az okoz csalódást, akire a leginkább számítottál."

"A szemem könnyben ég, hiszen megbántam már százszor is mit elkövettem rég."

"Jó döntést csak tapasztaltan lehet hozni, a baj ezzel,
Hogy tapasztalatot meg csak sok rossz döntéssel szerzel."

"Az élet olyan, mint amikor hagymahámozás közben sír az ember."

"Miért tudják a nők a legnagyobb baromságot is a legmagabiztosabban előadni?"

"Csalódást okoztam, az életemben áskáltak,
Nem tudták elfogadni, hogy én ez vagyok, mert mást láttak."

"Rég porosodnak a polcon a királylányos könyvek,
A mesebeli hercegek jobb, ha elkerülnek."

"Megrémiszt, hogy kellek neked, de még inkább, hogy kellenél..."

"Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem, mert akkor van rá a legnagyobb szükségem."

"Csalódottan omlok össze, szívemben egy világ tört össze..."

"Egy napon azon kapom magam, véget ért az álom, állok szótlanul, s a valóságot látom."

"Szervusz, Kedves! Remélem, minden rendben. Körülöttem változik minden, akár a kedvem..."

"Nem vagyunk egyformák,
Van, aki csak szimplán egy mosolyt vár."

"Hogy mit kell tenni, vedd észre!
A szavakat a tettek formálják egészre."

"Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem mindenféleképpen marad magányos az az ember, aki falakat, rosszabb esetben várakat épít maga köré, mert jön egy szerencsés ember, aki lerombolja azokat. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék."

"Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit bohócokon, reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek gazfickóin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom."

"Nem vagy egyedül ezen a világon, hideg lelkek között keresd, mit rejt a szemem, a mi szívünk az egyetlen..."

"Neked játék, nekem szerelem, neked fény, nekem végtelen. A közös bűn, a hiányzó értelem, mi neked küzdelem, nekem a félelem. Talán egy más korban, egy más létben vége lesz a láznak, de most, ami volt, s ami lesz, odaadod másnak. Ez most a búcsú és a kezdet is, ez most fájni fog – még, ha tudjuk is."

"A szerelem kérdezi a barátságot: miért vagy Te egyáltalán? Mire a barátság így felel: azért, hogy felszárítsam azokat a könnyeket, melyeket miattad ejtenek..."

"- Miért hordasz melltartót? Nem nagyon van mit beleraknod...
- Akkor te miért hordasz alsónadrágot?"

"Az idők végéig sorsom leszel Te, akkor is, ha ezer másik szerelem jön helyette..."

"Írni könnyű. Csak leülsz a papírhoz, és kivájod a szívedet!"

"Néha az a legnagyobb áldozat, amit hozhatunk, hogy elengedjük azt, akit a legjobban szeretünk."

"A jövő ijesztő, de nem mehetsz vissza csak azért a múltba, mert azt már ismered."

"Néha az emlékek láncra verik az ember érzelmeit. De aztán a szív megismer valakit, aki felszabadítja, és aztán szárnyra kelhet a jövő felé."

"Néha ott találsz reményre, ahol a legkevésbé várod."

"Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette."

"Megéri harcolni azért, amiben hiszünk, még akkor is, ha nem tudjuk pontosan, mi is lesz az eredmény."

"A szakadékon, ami közötted és a lehetőségeid között tátong, csak akkor juthatsz át, ha nem hazudtolod meg önmagad. Máskülönben bármekkorát ugrasz, belezuhansz. "

"Kezedben a döntés hatalma, most merre lépsz?
Mi formál, és mi az, mi hajt? Ha révbe érsz,
magad maradsz majd tetteiddel, mondd, miért félsz?
Amennyi voltál, amilyen lettél, épp annyit érsz!"

"Egész életünkben növekszünk azzal, hogy feladunk dolgokat, és veszítünk, és továbblépünk. Nagy dolgok vagy kicsik, az, hogy hogyan kezeljük, az határoz meg minket."

"Legyen az ember bátor, és nézzen szembe a valósággal. E bátorság nélkül nem érdemes élni. Az árt nekünk a legtöbbet, aki eltitkolja előlünk az igazságot."

"Bármerre nézel, undorító látkép, lesz ez jobb is, csak egy picit várj még! Egy árnyék követ, de előjön a szivárvány, boldog leszel, mikor melletted egy királylány. Minden más lesz... vagy csak másnak látod, de jön egy érzés, és soha meg nem bánod!"

"Emlékezz arra a napra, a pillanatra, ami örökké bennem maradna, ha nem te lettél volna, aki összetöri szívemet darabokra..."

"Néha az a legnagyobb áldozat, amit hozhatunk, hogy elengedjük azt, akit a legjobban szeretünk."

"Ha földi léted végpontjára értél,
Megbánod még, hogy álmodtál s nem éltél."

"Egy szakítás után mindenki azt gondolja, hogy jól van, de néha a legkisebb dolog is felkavarhat és visszaránthat."

"Oké, néma vagyok. Csak itt állok és nagyon csendesen pislogok."

"Semmit se tarts csekélységnek, bármilyen kicsinek lássék is: homokszemekből áll a hegy, pillanatokból az év, s csekélységekből az élet."

‎"A legtöbb szerelmi történet olyanokról szól, akik egymásba szeretnek. De mi van velünk, a többiekkel? Hol a mi történetünk? Azokról, akik magányosan szerelmesek. Mi vagyunk az egyoldalú vonzalmak áldozatai, mi vagyunk az elátkozott szerelmesek, a viszont nem szeretettek, a járóképes sebesültek, a fogyatékosok, akiknek nem jár remek parkolóhely."

"Hallgass, ne mondj nekem inkább egy árva szót sem! Nem akarom, hogy újra hazudj nekem... És tudod miért? Mert elhiszem..."

"Egyszer mindenki megöli szerelmét...

Ki egy pillantásával teszi ezt, ki taszító szavaival. A gyávák csókkal ölnek, a bátrak egy kardcsapással, van, ki fiatalon öli meg szerelmét, s olyan is, ki idősen. Egyesek gyengéd mozdulatokkal fojtanak, mások aranyból lévő kezeikkel. Az irgalmas ember kést használ, mert aki kés által hal, az gyorsan kihűl.

Van, aki nem szeret eléggé, van, ki túl szenvedélyesen, van, aki elárul, és olyan is, akit megvesznek. Kinek könny hull szeméből, s kinek szempillája se rebben meg. Mert egyszer mindenki megöli szerelmét, de nem mindenki hal bele abba, hogy ölt..."

"Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel az enyémet is."

Üvöltő szelek ♥

"Egyszer, ha ráérsz, meséld el milyen mellettem, hazudd, hogy kurva jó, és hazudd, hogy kellettem."

"Élni tudni kell, a többi senkit nem érdekel."

"Szeretem hallgatni mikor jobban ismersz engem... de ha ennyire tudsz mindent akkor minek kellünk ketten?"

"Valami megszűnt bennem, elpusztult rég, arcomon nem láthatod, de belül üvöltenék."

"Hogy mit súg a szívem? Nem tudom... Örömöt vagy Bánatot?! Passzolom. Magam sem tudom, mit akar mondani. De remélem egyszer megfogom hallani."

"Sajnálok minden rosszat, mit ellened tettem, s mi fáj neked! Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos vagy nekem."

"Nem értem, olyan furcsa az élet, ha szeretjük egymást, miért ez a vége, miért nem lehet egyszerűen szeretni, miért kell egymástól távol szenvedni?!"

"Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, ha megnyomod a PLAY-t."

"A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival."

"A gyávák sosem engedik, hogy lángra lobbantsa szívüket (...) a tűz, mert ők csak arra vágynak, hogy az új helyzet a lehető leggyorsabban visszaváltozzék olyanná, amilyen volt, és ők továbbra is a szokásos módon gondolkodhassanak. A bátrak azonban tűzre vetik, ami régi, és akár óriási belső szenvedés árán is, mindent maguk mögött hagynak, (...) és haladnak tovább, előre."

"Ha ebben a másodperctöredékben úgy tekintünk vissza az életünkre, hogy tudjuk: elszalasztottunk egy lehetőséget, amikor az élet csodáját ünnepelhettük volna - az a Pokol. Az viszont a Paradicsom, ha elmondhatjuk: "Követtem el hibákat, de nem voltam gyáva. Leéltem az életem, és megtettem, amit meg kellett tennem."

"Nagyon hiányzol.
Hiányzik az arcod,
A felejthetetlen mosolyod,
A két szép szemed,
A vonzó, barna hajad,
Amit úgy összekócolnék..."

"Ha valaki azt mondja: - Ne aggódj! Az idő minden sebet begyógyít!
Vágd pofán és mondd neki, hogy: - Várj... mindjárt jobb lesz!"

"Álmokban élő kiskirálylány, most szépen ébredj fel. Álomherceg nem létezik, mesékben élni hiba, hidd el..."

"Álmodozni azért jó, mert megvan a lehetősége annak, hogy valóra válik, és amikor elvész ez a lehetőség, az vacak érzés."

"Egy napon majd mi is igazi felnőttekké válunk, és talán ha ránk néznek, el se hiszik majd, hogy mi is gyerekek voltunk egyszer."

"Akkor egyszer hallottam meg, ahogy egy emberi szív megtörik."

"Lehet mindennél súlyosabb terhed az, hogy nem szorulok rád."

"- Kérdezhetek valamit? Mi lesz a hóból, ha elolvad?
- Természetesen víz.
- Nem nyert. Tavasz lesz belőle."

"Tudod, néha azt hiszem, az a sorsunk, hogy rosszak legyünk."

"A pasik mindig megcsalnak: így vannak összerakva."

"Érthetetlen, bonyolult az élet. Fejtse már meg valaki."

"Ha tudnád, mit érzek, nem néznél hülyének..."

"Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el."

"Vannak olyan pillanatok az életben, amikor el kell döntenünk, mely dolgok összeomlását fogadjuk el, és mely dolgokat próbálunk megóvni feltétel nélkül."

"- Néha jó a múltban élni.
- Nem mehetünk vissza. Nem vezet út visszafelé, csak előre."

"Vannak érzések, amiket soha nem felejt el az ember."

"Az emlékeinkhez nem kell látni, azokat vakon is jól ismerjük."

"Vannak történetek, amelyek félbeszakadtak. Ezek a történetek sokkal inkább jelen vannak, mint a többi, és amíg nem zárjuk le őket, addig nem tudunk továbblépni. (...) Ezért olyan fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni."

"Bújj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el."

"De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek;
Őrizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám!"

"Volt idő, mikor még nem voltál,
S nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál."

"A magány nemcsak akkor érződik, ha elszakadunk a másiktól, sokkal jobban fáj, ha nem búcsúzhatunk el."

"Zene: a csendhez legközelebbi állapot, mely kifejezi a kifejezhetetlent."

"Tudom, hogy a szerelemben nincsen bárcsak... de mégis... szeretném, ha legalább vigyázhatnék rá."

"Nem jártam tefeléd, csak mesélték az emberek,
Hogy lézetik olyan hely, ahol nem létezik nemmerek."

"Üvegfalon ki-kinéz, jön-e érte a vitéz? Világhíres királyfi, vagy helyette... akárki."

"Ők a gyengék, mi meg az erősek, nekünk igazunk van, ők tévednek. Mindent szabad, csak fogd a kezem, küzd át magad velem az életen!"

"Szerinte a szeretet gyengeség."

"Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!"

"Vannak érzések, amiket soha nem felejt el az ember."

"Az élet kihívás - fogadd el!"

"Az a helyzet a nőkkel, hogy a legátlagosabbak is válhatnak királynővé, és a legkifinomultabb nő is válhat cseléddé - minden csak attól függ, hogy hogyan bánik vele az a férfi, akit szeret."

"Már a jövő sem a régi."

"Soha nem lesz már olyan, mint régen. Más lesz. De ez nem jelenti azt, hogy rosszabb."

"Soha nem az ember szabad akaratán múlik, hogy beleszeret-e valakibe."

"Megálmodhatunk bármit, a végén mégis magányosan ébredünk."

"Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire. Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos."

"Így van ez! Mindig az marad egyedül, akit szeretnek."

"Egy kézfogás nem más, ennyi ami megmarad,
Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad."

"Egyszer már mondtam, hogy szeretlek! Majd szólok, ha ez megváltozott."

"Ez tiszta sor. Nem kicsit kellesz, hanem piszkosul."

"Amikor elveszítettelek akkor éreztem hogy igazán szeretlek,
Eldobtál magadtól, és az emlékek a fájdalommal temetnek!"

"Tudom, nem látom azt, amit te a kék szemeddel,
de még szeretlek, még nézlek és még ne menj el."

"A férfiaknak és a nőknek más álmaik vannak. És ha az álmokat összeadod, kijön belőle egy élet."

"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."

"Ne haragudj. Te már magadra csuktál
minden ajtót. Voltál, ki lenni tudtál,
tépelődni kár ezen.
Én tudom, a veszteség mekkora.
Nem értetted meg, ki voltál nekem.
Ne is értsd meg soha."

"- Mit csinálsz, ha becsap az, akit szeretsz? Ha rendesen átver?
- Megpróbálom nem szeretni.
- És sikerül is?
- Nem, azt hiszem nem."

"Ha az élet a feje tetejére áll, gurulj vele!"

"Neki herba, nekem csalán, nekem biztos, neki talán. Neki, ha kemény, nekem ha puha, nekem ő mindig, neki én soha..."

"Emlékezz a jóra, emlékezz a szépre, tedd hát kérlek a haragodat félre.
Látom az arcod, hullanak a könnyek, meglátod majd, egyedül könnyebb."

"Ne várd, hogy újrakezdjük. Elpusztultál, nem vagy. Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt, mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak és letapostak."

"De most csak verjen a szív,
És fojtson a láz,
És ne érdekeljen,
Ki mit magyaráz,
Vagy épp megaláz,
Hogy egy, vagy tíz, vagy száz
Ütés után is felállsz!"

"Körbenézek és mit látok: csak negatív változások, mondd, hová tüntek az álmok és a régi barátok?"

"Mer' a fejünkben régi képek
Sohasevolt időről beszélnek.
És a fülünkben furcsa dallam
Töri a szívet össze halkan.
Mikor fejedhez ér a fejem
Ezt nem értheted, s nem érthetem."

"Hogy lehet, hogy az ember mindig későn kapja meg azt, ami után a legjobban sóvárgott?"

"Hogy többé semmi - ugye - nem szakít szét?
mint rím a rímbe lelkünk úgy hatol
egymásba, egymásnak felelve, mint két
tiszta sor!"

Pilinszky János

"Ekkor jöttem rá, mért nem sírsz soha, akkor sem, ha fáj: bizonyos fájdalmakra egyszerűen nem létezik hang."

"S az iszonyú és néma semmiben
Föllélegzem: nem vagyok egyedül."

Tóth Árpád

"A zongorán künn új dal zúgva harsan,
Vonagló, jajgató, éles, sötét,
S én felriadva, könnyes szemmel, halkan
Lefogom ábrándjaim kék szemét.
Ó, mért is volt álmodni annyi álmot,
Fényes mennyország, mért szálltál le rám,
Ha pár év múltán életed s halálod
Egy halk futam egy ócska zongorán..."

Tóth Árpád

"Nincs rosszabb annál, mint olyat szeretni, aki folyton csalódást okoz!"

"A szerelmes csók stresszhatást vált ki a szervezetből. Felgyorsul a pulzus, nő a légzésszám, emelkedik a vérnyomás. Egy csók három perccel rövidíti meg az életet."

"Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak,
és csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak.
Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam,
mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan.
Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold,
most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt.
Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve,
én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne."

"Hol van már a szép világ?
Számodra messze már,
De néha még a magasba vágysz,
Mint hulló kő zuhansz tovább."

"A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt."

"Új illatot hoz a tavasz, ami kiragad a múltból."

"Csak szeretnék szeretni, bízni és remélni. Melletted állva s büszkén kiáltva, hogy Rád találtam és az elveszett boldogságomra."

"A boldogság egy agyi folyamat, amit - mint mindent - gyakorolni kell. Szánj naponta öt percet a mosolygásra. Csak mosolyogj! Egy idő után természetessé válik."

"Az alkohol úgy segít, mint ragtapasz a lőtt seben."

"Aki elment, nem jön vissza és nem mehetünk utána. Az élet megy tovább."

"- Akkor hogy van ezzel az egész szerelemmel? Mindig teljes csőd? Sose működik?
- De, működik az. Csak meg kell küzdeni érte."

"Büszke vagyok a szívemre. Annyiszor játszottak már vele, megsebezték, megcsalták, összetörték... és még most is működik."

"Szeretnék én még előrébb futni, és mindent tudni,
Ha elmegyek, vajon eszedbe fogok-e még jutni?"

"Csak ennyi, ha kell én is továbblépek,
Bár kicsit még félek, mert emlékeim sem épek."

"Lemezekkel árasztasz el, de nem ezekkel kéne,
Mi lenne az utolsó szó, ha a többi ki nem férne?"

"Neked tetszik vagy nem, nekem már mindegy teljesen,
Nem számít mit írok, szépen, kedvesen, szerelmesen."

"Nincs többé mosoly, mint egy fogoly fogom a rácsokat,
nem kapsz már csókokat, csak elbaszott bókokat."

"Nézek a lapokra, melyet rózsaszín naplóm őriz,
Megőrít a tudat, és fáj az a keserves íz."

"Lehet, hogy némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz... gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon."

"Egy újabb esély az első lépéssel kezdődik."

"Kicsi angyal újra szárnyakra kel,
De az utolsó dalt ne játszd még ma el!
Álmodj tovább, elringat egy dallam,
Eltűnök én is, de ne félj, csak halkan."

"Égbe rajzolt képregény az életünk csupán,
Jövőnk előtt álldogálunk félve és bután.
De attól érdekes, hogy oly bizonytalan,
S a toll, mely sorsod írja, más kezében van."

"Hogy kiállja-e a zeném az idő próbáját? Nem érdekel. Nem leszek ott, hogy aggódjak miatta. Húsz év múlva már rég halott leszek."

"Te a falnak, én meg az életnek megyek fejjel, minden meg van rendezve, a véletlent felejtsd el!"

"Ha eszembe jutsz, néha még szem nem marad szárazon, a múltunk emlékeit most már könnyeimmel áztatom."

"Utánad kiáltok, kérlek várj még, hallasz? Miért is hallanál, hisz más utakon ballagsz."

"Fullos pasi kell, kivasalt hajjal, Armani pólóban, csillám felirattal."

"A szerelem jön és elmegy. Míg itt van, édes mámorba, boldog tündöklésbe borít mindent, mindent: mikor elment teljesen kifosztva, kietlenül és mogorván hagyott mindent, mindent."

"Minden könyv egy másik dimenzió. Minden könyv egy átjáró, egy másik világba. S az író ki a könyvet írja(vagy éppen a blogot) az a vezető. Körbevezet, elkalauzol ott, az ottani világban, s az események között. Megmutatja egy-egy szereplő tetteit, de közben a többi rejtve marad. Mert azt felfedezni már az olvasó dolga."

"Ébredés után a legtöbb álom olyan, mint a molylepke üres gubója vagy a felhasadt borsóhüvely: megannyi halott váz, amelyen tombolva, de röpkén viharzott át az élet, és aztán kiszállt belőle."

"A barátság nem egy szó hanem egy regény."

"Van, hogy édes, van, hogy fáj. A fő, hogy semmit sose bánj. Néha attól szép, hogy minden fejre áll."

‎"Őrült vagyok, valaki ezt mondja rám. De a világ tesz ilyenné, nem az én hibám. Ölj meg, hajóm süllyeszd el az előítéletek tengerén, és ne tudd meg azt, hogy nem vagy más, csak ugyanolyan, mint én!"

"Fáradt kezedre könnyesen hajolva
Megköszönöm néked az életet,
Az, álmaim s fehér szívedből nőtt
Meséidet, a tündérszépeket."

"Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes.
Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes,
de amikor elmegy, vágyódom utána.
- „Öregedő” gyermek kapaszkodó vágya.
A hangom elakad, a torkom kiszárad,
ilyennek szeretem szerető Anyámat."

"Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok."

"- Jobban ismert engem, mint én magamat.

- Erre valók az anyukák, nem?

- De, csak az a furcsa, hogy bár nem láttam 23 évig, a lelkem mélyén mégis hiszem, hogy most is jobban ismer."

"Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj."

"Emlékszik a kifestőkre kiskorából? Én utáltam. Ha leakarok rajzolni egy házat, akkor nekem ne más mondja meg, hogy milyen legyen, érti?"

"Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal."