"- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek?

- Mikor először láttál a kifutón?

- Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk.

- Hm... már emlékszem!

- Fehér vászonruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a szépségedhez.

- Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni?

- Nem. Mikor?

- Úgy körülbelül fél perce."