"Mosolygós napjaimon felfedezem azt a szépet,

ami halvány, de ott van. Lelkem mélyén, belül, éget.

Borús percben elnyűvi magát,

de ordítva súgja nekem, hogy él.

Mint ahogy egy tépett plakát, melyet

bátran lendít a dühöngő szél.

Alig van ki arra figyel

mit ábrázol, mit hirdet ő,

de ki látja megtorpan,

s vizslatja, hogy ki az a nő.

Oly ismerős. Kedves arca hívogató, szerény.

Azt kéri hogy menjek én is.

Időpont, helyszín: remény."

Závaczki Dániel – Remény
forrás: antibeautycum