2014. január 27., hétfő

"Mosolygós napjaimon felfedezem azt a szépet,
ami halvány, de ott van. Lelkem mélyén, belül, éget.
Borús percben elnyűvi magát,
de ordítva súgja nekem, hogy él.
Mint ahogy egy tépett plakát, melyet
bátran lendít a dühöngő szél.
Alig van ki arra figyel
mit ábrázol, mit hirdet ő,
de ki látja megtorpan,
s vizslatja, hogy ki az a nő.
Oly ismerős. Kedves arca hívogató, szerény.
Azt kéri hogy menjek én is.
Időpont, helyszín: remény."

Závaczki Dániel – Remény
forrás: antibeautycum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése