"Köröttem légüres tér,

riadtan tátogok.

Hűvös fénnyel izzanak

lámpás csillagok.

Egymást követve fagynak el

a kimondott szavak.

Szilánkokra törnek, aztán

szertefoszlanak.

Magam leszek a zúzmara,

a hóval olvadok.

Elillanok, akár a tél,

akár a sóhajok.

Néha jó, néha rossz, néha nem.

Néha nem foglalkoztat semmi sem.

Végül minden végső helyére kerül,

maradok - ott, ahol voltam - egyedül."

Vad Fruttik - Szemben a nappal