"Itt, mint pillangók szállnak el az álmok, miket hálóval kergetnek fiúk és lányok."

"Bár megfogadtam párszor, mégis fogadalmat teszek, hogy ameddig van olyan, hogy holnap, én ott leszek melletted. Ott leszek melletted, és őrzőm majd a lángot; a lángot, amely egy szép őszi napon teljesen magával rántott."

"Kezedbe adtam, mit addig a legjobban féltettem:
a szívem, a lelkem, romokkal teli életem."

"Megváltozott az életem, mikor elfoglaltad szívem,
másnak helyet sem hagyva, még engem is kitúrtál innen."

"Álmoktól légy részeg, ha az élet megszondáztat."

"Csupán egy szigetre vágyom, ami egyedül az enyém, vajon lesz-e ilyen hely? Hát éltet még a remény. Ide elbújhatok akkor, ha bármi rosszat látok, és kizárom a világomból azt, ki nekem ártott."

"Csúnya vonás a férfiakban: Szégyellik a szívüket! Ez a hiúság, ez a hamis dolog, jobb lenne, ha az eszüket szégyellnék néha, az gyakrabban hibázik."

"Az fog a legjobban hiányozni amit a leglobban utáltál."

"Érdekes hogy az életben semmi sem olyan rossz, hogy ne legyen még rosszabb."

"Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket, a gyors felejtés pedig remek életfunkció. Csak azt hagyják ki a mindenre alkalmas pszichológiai tételből, hogy maradnak az ember fejében olyan momentumok, amelyeket lehetetlen eltávolítani. Még mosollyal és szeretettel is."

"A házasság arra való, hogy két ember olyan problémákon őrlődjön, amelyek fel sem merülnének, ha egyedül volnának."

"Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el, mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel."

"Apám szerint a húgom szerencsésnek született, én meg szerencsés vagyok, hogy megszülettem. Ő mindent megkapott, amit akart, nekem viszont küzdenem kellett minden egyes percért az életemben. Ettől lettem erős."

"Tűz a tűzhöz, víz a vízhez, te meg énhozzám,
Ha megtehetném, még az álmodat is én hoznám."

"Nézője lettem életemnek, És nagyon nem tetszik a film."

"Miért gondolok rád? Miért érzem azt, hogy kellesz? Mikor legbelül tudom, hogy ebből megint baj lesz."

"Gyűlölöm, ha jössz, mert gyűlölöm, hogy itt hagysz! Gyűlölöm, ha hozzám szólsz, gyűlölöm, ha hallgatsz! Gyűlölök már mindent, gyűlölöm, hogy így van! Gyűlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!"

"Életünk egy röpke perc, csak érkezünk, s már menni kell."

"Tűrj és tarts ki, ez a fájdalom hasznodra lesz egykor."

"Nézz rám, nem mondok semmit és te se kérdezz, csak azt akarom, hogy érezd, ez nem volna kaland, tegyük meg azt is, amit nem volna szabad."

"Most azonban csak romokat láttam. Romokat, amelyeket gyerekkorunkban várakká varázsolt a képzeletünk, romok, amelyek közt annyit játszottunk, s ahol annyiszor kerestem az én kis hercegemet."

"Mondd, szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked? Mondd, szeplős, szoktál te olyant gondolni, hogy még az egész élet előttünk áll? Ugye, te nem vagy olyan, hogy csak egy-két napra előre gondolkozol? Mert én ilyen voltam, amíg te nem voltál. Néha még ilyen sem. Néha az is hidegen hagyott, hogy holnap mi lesz. Valami lesz – rángattam a vállamat -, és ha semmi sem, az is közömbös. Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál."

"Őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős."

"Csak nézz rám, mire vársz még? Gyere, támadj és szoríts a falhoz! Falj fel, idd a vérem és örökre láncolj magadhoz! Aztán meg nézz rám, közben égess el, újra és újra meg még egyszer, csak nézz rám, nem kell, hogy megszólalj, hadd áruljon el ugyanaz az egy sóhaj."

"Talán csak álmaimban szeretsz belém..."

"Volt egyszer egy tökéletes nő es egy tökéletes férfi. Találkoztak, és mivel a kapcsolatuk is tökéletes volt, összeházasodtak. Az esküvő is tökéletes volt. A közös életük szintúgy. Egy havas-viharos karácsony éjszakán ez a tökéletes pár egy kanyarokkal teli úton utazott, amikor észrevettek valakit az út szélén, aki szemmel láthatóan lerobbant. Mivel ők voltak a tökéletes pár, megálltak, hogy segítsenek. A télapó volt az, egy óriási zsákkal, tele ajándékokkal. Mivel nem akarták, hogy a gyerekeknek karácsony este csalódniuk kelljen, a tökéletes pár autójába invitálta a télapót az ajándékokkal együtt. És már úton is voltak, hogy kiosszák az ajándékokat. Sajnálatos módon az amúgy is rossz útviszonyok egyre romlottak, végül balesetet szenvedtek. Csak egyikőjük élte túl. Ki lehetett az?

A tökéletes nő volt az. Ő volt az egyetlen, aki valaha is létezett. Mindenki tudja, hogy a télapó nem létezik, tökéletes férfi meg annyira sem."

‎"Ordítanék, de felesleges. Sírnék, de nevetséges. Elég ennyi. De nem haragszom. Más lettél. S már nem bírom. Íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e, de remélem érezhető benne egy barátság vége."

"Ha álom volt, mit tőled kaptam, ébrednem kell, azt hiszem..."

"Soha nem leszel jobb, vagy másabb, lehet akármi a neved. Örökre az a szerencsétlen lány maradsz. Ugyanaz. Aki szeretne, de nincs kit, aki sóvárog valaki olyan után, aki soha nem lehet az öve, aki megtenne, de meg van kötözve, aki élne, de nem engedik."

"Ami elmúlt, álom marad, képzelet. De itt hagyok valamit még neked; azt az álmot, mit én álmodtam meg. Álmodd te tovább, s lehet, hogy látlak még, vagy valaki visszajön a szívemért."

"Elmégy mellettem, és semmi vagyok, hangtalan gyermek, elcsattant csókok. Pár érintés, mosoly, sosevolt boldogság. Ez volt mindenem, ez volt a világ."

"Elbúcsúzom, és elmegyek. Messze, ahol senki sem talál, ahol nincs többé áthágott határ. Búcsúzom, és elmegyek, de valami itt marad neked. Álmokért éltem, hogy valóra váljanak, semmi mást nem akartam rajtad kívül magamnak. Bármit megtettem volna érted! 'Köszönöm' - mondtad, nem kérted. Az álmok darabokra hulltak, ezer szilánk, nem hiszed, hogy boldog jövő várna ránk. Tudom, nem nagy ügy, ami volt, de szép! Én hiszem még, hogy megérte valamiért. Elmégy mellettem, és semmi vagyok, hangtalan gyermek, elcsattant csókok. Pár érintés, mosoly, sosevolt boldogság. Ez volt mindenem, ez volt a világ. Nélküled most minden más. A régi múlt kacsint vissza rám. Messze jársz, mást vár a szíved, én szerencsétlen, feledni nem merek. Ma gondolok vissza utoljára, aztán többé soha. De ma még légy nekem, ma, utoljára. Emlékszel még? Odafenn az ég olyan kék volt, olyan tiszta, vagy este, az a sötét utca, mikor léptünk alatt koppant a járda. A szívünk együtt dobogott. Vagy a park, ahol megéreztem, istenem, ez a szerelem! Gondolj a múltra, gondold meg újra, aztán vigye csak a víz, fújja! Te döntöttél így, hát nem érte meg. Csak nekem jelentett sokat. Csak én keresek hát okokat. Olyan szép volt minden még régen, és ma némán állok veled szembe ridegen. Nem hiszem, nem tudom elhinni, minden szavad csak hazugság volt, kár volt komolyan venni. Régen szépek voltunk, kár volt elrontani. Ne haragudj, csak szerelem volt. Hazudj még, hazudj, hogy kellek! Ismerd be, hogy meg lehet menteni. Hazudd, hogy tudsz még szeretni. Csendben állsz? Nem szólalsz meg? Csak mondd, hogy felesleges! Mondj valamit, kérlek, vagy ölelj meg, félek. Így lesz vége, némán elmégy mellettem, Csak nézel rám, hűvösen, hidegen. Utánad futnék, de nem merek, menj csak, én is megyek. Álmomban újra úgy megyünk ketten, hát te csak nyomd el magadban az érzéseket. Ennyit értél, elképzelt szerelem! Mond ki még: Isten veled! Ami elmúlt, álom marad, képzelet. De itt hagyok valamit még neked, azt az álmot, mit én álmodtam meg. Álmodd te tovább, s lehet, hogy látlak még, vagy valaki visszajön a szívemért. Igazad volt, meglehet. De boldogtalan az, ki szerelmesen szeret. Igazad volt, meglehet: Hát itt hagyom a szívemet. Elmégy mellettem, benned egy könny megered: Megbánod, hogy nem szólaltál meg."

"Elképzelem, mit érez két ember, mikor hosszú évek után találkoznak. Azelőtt sűrűn érintkeztek, tehát azt hiszik, azonos tapasztalat, azonos emlékek fűzik össze őket. Azonos emlékek? Itt kezdődik a félreértés: nem azonosak az emlékeik; mindketten két-három szituációt őriznek a múltból, de ki-ki a sajátjait; emlékeik nem hasonlítanak; semmi közük egymáshoz; még csak mennyiségileg sem mérhetők össze: egyikük jobban emlékszik a másikra, mint viszont; nem csupán mert az emlékezőtehetség egyénenként különböző (ez a magyarázat még mindkettőnek istenes), hanem (és ezt már kínosabb beismerni), mert nem egyformán fontosak egymásnak."

"Legkönnyebb elveszíteni azt, amit a karjában szorít az ember, sohasem azt, amit elhagyott valahol."

"Amikor minden hír rossz, és az ég teljesen szürke, és az összes csoki elfogyott, az egyetlen vigasztaló gondolat, hogy vannak olyan barátaim, mint Ti!"

"Csak most jöttem rá, bár tudnád, hogy bánt, soha nem mondtam még, de szükségem van rád. Túl vak voltam rég, de szívem már lát, s bár nem mondtam még, de szükségem van rád."

"Miért hitettem el magammal, hogy történnek csodák? Most úgy kell tennem, mintha könnyedén mennék tovább."

"Maradni nehéz, menni mindennél könnyebb."

"Ha valaki mindig pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egy bögre sem, hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, s hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral."

"Adj még egy percet, hogy megértsd, mit érzek. Adj még egy percet, kérlek várj. Adj még egy percet, hogy elmondhassam, mennyire fáj."

"Mert mikor szükség van valakire, olyankor sosincs ott, mikor elmondanám valakinek, nem mondhatom, ilyenkor írom ezeket a sorokat, melyek beszélnek helyettem, ilyenkor folyik a tinta, mint a vérem az erekben, ilyenkor egy kicsit sz*r, de tudom, ezt dobta a gép, ilyenkor elmennék veletek, angyalok, ilyenkor elmennék én..."

"Egy állomáson állok, kezemben hatalmas bőrönd, a döntés végleges, szívemből nem csinálok börtönt. A síp megszólal, hangja messze száll a szélbe’, a vonat elindult, a búcsú hangja lép be. Könnybe lábadt szemmel, vérző szívvel könnyem íze számba, hogy könnyebb legyen felejtenem, nem nézek hátra."

"Egy olyan világban, ahol automatából vesszük fel a pénzünket, hogy ne kelljen bankpénztárosokkal bajlódnunk, ahol végig lehet sétálni egy zsúfolt utcán anélkül, hogy bárkinek is a szemébe néznénk, és ahol a telefonos tudakozó hívásakor is számítógépes hang felel kérdéseinkre, bizony jó esély van arra, hogy az ember a tömeg kellős közepén is magányos legyen."

"Annyi mindent elmesélnék, hogyha újra láthatnálak,
mert azok között vagyok, akik most is választ várnak."

"Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.

Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.

Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres."

Juhász Gyula

"Az első éjszaka nélküled, csak az első volt nehéz. Aztán már csak az ital volt kevés."

"Ha barátokkal együtt utazik az ember, akkor nagyobb az esélye, hogy minden jól alakuljon."

"Aludni súlyos hiba. Talán jobb egész éjjel ébren maradni, hogy azok az emberek, akiket szeretek, ne tűnhessenek el a semmiben."

"Valakinek a hiányát az apró dolgokból vesszük észre igazán."

"A férj a feleségével, a szajha a bánatával marad."

"Mindig óvakodj attól, akivel boldog vagy."

"Senki nem léphet ki a saját történetéből."

"Minden, mi számított, elmúlt az életben,
Tengernyi könny. Hidd el, semmi sem véletlen."

"Föld: nem kell őrültnek lenned, hogy itt élj. De segít."

"A fény gyorsabban terjed, mint a hang. Ezért van, hogy ránézésre valaki okosnak tűnik, egészen addig, amíg meg nem szólal."

"A gondok elmúlnak és a sebek begyógyulnak, hidd el, történhet bármi, nem kell meghátrálni, csak állni a sarat, bár ez piszkosul tud fájni. Kivárni, és a pillanattal válni eggyé, így a 'Soha többé' helyét átveszi a 'Mindörökké.'"

"Valakinek a jövője leszek, de valakinek csak a múltja maradok."

"Néha elég egy pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem. Csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül. És félsz, és halára rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból,és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel,olyanokat mondassz, amiket utólag sem értesz.Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot.Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Az életed összeomlik, mint egy kártyavár. De nem bánod, tudod, hogy legközelebb nem kártyavárat kell építeni, hanem biztosat. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Talán mások vagytok talán nem lehettek együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztok. Talán sajnálod, hogy ennyi volt, talán tudod, hogy így kellett történnie.Évek múlva az érzés feltör belőled. Csak pár szót váltotok üzenetben,csak röppen egy gondolat, csak megrebeg a szíved újra. Elteltek az évek, változtál, és ő is változott. Minden más lett. Fonalak összegubancolódtak, fonalak szakadtak el, fonalak jöttek létre, por szállt a régi érzésekre.De a tietek mit sem változott. Ott van közöttetek a láthatatlan szál,ami egy életre összeköt benneteket. És ott is marad. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten..."

"A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt."

"‎Egy baj van az interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani, valódiak-e."

Petőfi Sándor

:D:D:D:D:D

"Belehalok, hogy neked nem jelentek többet, mint egy lányt, akit ismersz, de legszívesebben elfelejtenél."

"Vidámság, mosoly, minden, ami kell. De a látszat csal: kívül jó minden, de belül romokban hever."

"Néha még újra vágyom a múltba, vágyom, de erről Te nem tudhatsz már. Érzem a bőröd, a vállamba körmöd belemélyeszted, nem baj, ha fáj..."

"Tudod, van, hogy elmegy és nem hagy semmit maga után. Nem búcsúzik el, nem ír levelet. Egyszerűen csak kisétál az ajtón. Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz, hogy majd nyílik az ajtó és belép. Nem érdekelne a magyarázat: hol volt, mit csinált. Te csak folytatni akarod ugyanúgy. De az ajtó nem nyílik, a telefon nem csörög, és Te ráébredsz, magadra hagytak. Vádolod őt, majd magadat. Keresel valamit, amibe kapaszkodhatsz, amiben reményt lelsz. Meglátod, hogy a kedvenc poharát a szekrényben hagyta. Újra hinni kezdesz, hogy majd eszébe jutsz, és igen hiányozni fogsz neki, végül rájön, hogy nem élhettek egymás nélkül.

Mindennap áttörölgeted a poharat, tisztán tartod, hisz bármikor visszatérhet és ismét forró tea mellett beszélgethettek órákat, vagy egyszerűen csak egymás karjában fekhettek az ágyban. De nem jön. Egyre keservesebben telnek a napok. Majd valakitől megtudod, hogy Ő már nem él, nem élvezheti az életet. Rádöbbensz, hogy hiányzik és mennyire szeretted, de már késő, mert nem mondhatod el neki. Összetörik a lelked. Próbálod tartani magad és nem sírni. Otthon aztán földhöz vágod azt, ami reményt adott. Az apró kék poharat."

"Nem tudni, merre visz az út, ki tudja láthatlak–e még,
lehet, hogy holnap a szívemet eltévedt golyó tépi szét."

"Elmúlt a szép tavasz, messze jár a nyár, az ősz elvitt, s a tél nem hoz vissza már."

"Szerettelek. Úgy szerettelek, ahogy nem akarok, és nem is tudok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a Tiéd, és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomba voltál. Éjjel néha szerettelek volna felrázni álmodból, rád kiáltani, mondd meg a szót, amelyből megkapod önmagad, amely megvált, és mondd meg az irányt is, amerre el kell indulnom, hogy megtalálhassalak."

"Ha megsebzik a szívedet, az rossz. Ha összetörik, az még rosszabb. Ha pedig nem hagyják, hogy begyógyuljanak a sebek, az a lehető legrosszabb."

"És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád?"

"Csak egy szó, mely végső lépéseket tett: Elfeledtelek."

"De mégis... ha azt mondta, hogy hívni fog... Hívhatott volna, hogy közölje, hogy nem hív, és én megköszöntem volna, hogy hívott, hogy nem hív."

"A becsület lassan csak egy bejegyzés a szótárból,
Hogy lett ennyi r*b*nc, Istenem, egyetlen bordából?"

"Ha újrakezdhetném az életemet, ugyanúgy csinálnám. Csak egy kicsit jobban kinyitnám szemeimet."

"Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás."

"Legyen úgy, ahogy az élet kéri, ahogy senki nem érti, úgy legyen mégis. Lesz valaha egy új világ, mely megérti mi fájt. Mely arról szól, hogy volt két ember ki ugyanarra várt."

"Én másképp látom a világot,
Ha kedvem van, hát kiáltok!"

"Félek. Rettenetesen... És félek, hogy pont ezzel rontok majd el mindent. Hisz még fel sem fogtam igazán ezt az egészet! Annyira hihetetlen. Hisz minden, amiről azt hittem csak hazugság, csak mese, és velem talán sohasem történik meg már... Itt van... És megtörténik... Csak félek, hogy túl gyors, túl hirtelen ez az egész. És amilyen hirtelen megjelentél az életemben olyan hirtelen el is tűnsz majd... A tegnapi mondattal az a baj, hogy már én is éreztem ezt... De kettőnk közül valamelyikünknek egy kicsit a földön is kell járnia. Úgy látszik ez a szerep most nekem jutott. Nem akarom, hogy elvessz a pillanataimból! Jó egyedül lenni, de most, hogy megtaláltalak, már egyáltalán nem vágyom rá... De ez félve, hitetlenül, a földön járva nem fog működni... Ehhez idő kell. Rengeteg idő. És hát, valljuk be... Másunk sincs, mint időnk egymás nélkül."

"Minden szó, minden érzés, minden elfelejtett vágy, minden lépés mindegy már."

"Bárcsak láthatnám ahogy te látod ezt a világot!"

"Annyira megszoktam kettesben, hogy már-már úgy érzem: csak félig vagyok..."

"Őrlődsz valamin, nem igaz? Tudod, ilyenkor még fontosabb, hogy képes legyél mosolyogni."

"Barátommá fogadtam őt. Az ember megteheti ezt olyanokkal is, akikkel sosem váltott életében szót."

"Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki."

"- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve.

- Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu.

Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem."

"Hogy lehetséges, hogy két év után sem tudom elfelejteni? Nem bírok már folyton rá gondolni, elemezgetni minden jelenetünket, megfontolni minden lehetőséget, próbálok menekülni előle, hozzászokni a helyzethez, könyvet írni, jógázni, látogatóba járni a barátaimhoz, vacsorákra, moziba járni. De bárhogy küzdök ellene, mindig győz, minden csatát megnyer, mindig jelen van, mindig eszembe juttatja, hogy "milyen jó lenne, ha itt lenne velem."

"Egy szót sem szólok, mégis látod,
ha valami nem jó, vagy éppen bántott."

"Tudod, hogy mi történik, ha egyszer elveszíted a másik bizalmát? Az, hogy soha többé nem hiszel majd annak az embernek! Ha akkor hazudott, most mért ne tenné ugyanazt? Elérted azt, hogy innentől kezdve, soha többé nem lehetek biztos benned. Én a legszebb dolognak hittelek az életemben, de kiderült, hogy a leggonoszabb vagy."

"Néha az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője. Ezt soha nem könnyű megtenni. Ez az egyik különbség a túlélők és az áldozatok között. Elengedni azt, ami volt, hogy túlélje azt, ami van."

"Ne szidd a pletykát! Az viszi előre a világot."

"És minél erősebb a szerelem, annál jobban tud fájni."

"Általánosan elfogadott tény, hogy abban a pillanatban, mihelyt az életed egyik területe helyreáll, egy másik látványosan ízekre hullik."

"Szemem elárvult égboltjára karcolod hiányod jelét."

"Minden emlék értékes; még a rosszak is."

"Kérlek ne felejts el, ne felejts el soha szólni, amikor az álmaimban hozzád kopogtatok, hogy csak akkor lát tisztán, jól az ember, amikor egyszer már mindent otthagyott."

"Úgy fogod fel az életet, mint egy tündérmesét. És amikor rájössz, hogy nem minden olyan szép és jó, egyszerűen feladod."

"Bújj mellém, jó így, csak összefonódva, védjük kis világunk a világtól óvva."

"Nyár van! A madarak is csinálják, a pillangók is csinálják. Szeretnéd te is csinálni? De hisz te nem is tudsz repülni!"

"I believe I can fly, I believe I can touch the sky.
I think about it every night and day, spread my wings and fly away."

"I used to think that I could not go on
And life was nothing but an awful song."

"See I was on the verge of breaking down, sometimes silence can seem so loud. There are miracles in life I must achieve, but first I know it starts inside of me."

"Nem azt kérem, hogy örülj annak, hogy el kell mennem. Én csak arra kérlek, hogy lapozz egyet, olvass tovább, és kezdj el egy új mesét. És ha valaki megkérdi tőled, hogy ki voltam, akkor te elmeséled neki életem csodálatos történetét, és a végén csak annyit mondj: meghalt."

"Én egy pocsolyának születtem, de veled tenger voltam."

"Egy nő mindig nyomot hagy egy férfin."

"Ha bármit is megtanultam, az az, hogy hagyni kell az embereknek, hogy szeressenek, amíg lehet."

"Tudni kell megbocsátani és felejteni."

"Megtalálom az összetört szíved minden egyes darabját, aztán újra összerakom. Lehet, hogy sokáig tart, de én türelmes ember vagyok, s végül a barátod leszek."

"Mi már nem vagyunk, csak te vagy és én vagyok a seb a másikon."

"A gyógyulás első fázisa az, hogy kiadjuk magunkból azt, ami fáj."

"‎Fej vagy írás? Ha fej: megyek hozzád, ha írás: rohanok."

"Légy olyan, mint bárki más, tégy olyat, mint senki más."

"Az alkohol megöli az agysejteket. Azok a leggyengébb agysejtek, amiket megöl az alkohol. Ha a gyenge agysejtek elpusztulnak, csak az erős, okos agysejtek maradnak.

Következtetés: Minél többet iszom, annál intelligensebb leszek!"

"Tudod szivem, a szerelem egy olyan dolog, amibe ketten mennek bele, és hárman jönnek ki. Megtaláltam a harmadikat."

"Remélem figyelted a film szakítós jelenetét, mert erre nekem nincs energiám..."

"Drágám, nem tudom hogy bírnám nélküled... De holnaptol kipróbáljuk!"

"Kész, vége, és nem vagyok hajlandó megmagyarázni. De azért lehetnénk barátok..."

"Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz... És nevetsz, mert a dal arról szól, hogy szeretsz."

"Mert a maci végül is nem más, mint egy különleges módon becsomagolt szeretet."

"Maradsz, aki voltál: az én egyetlenem."

"A gyermekkor egy kinőhetetlen XXL-es nagykabát."

"Legszívesebben a kedvenc ízű gumicukrod lennék."

"Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek."

"Én minden nap csak várlak, én mindenkiben csak téged látlak már. De ismét csörög az óra - viszlát egy másik álmomban."

"Csak várd ki azt az időt, amikor rájön, hogy Te voltál neki az Igazi, és rájön, hogy Te vagy neki az Igazi... és rájön, hogy Te leszel örökké az Igazi..."

"Részeg kisangyalok ülnek a vállamon, és azt hallgatják, amit neked nem merek elmondani."

"Ne akarj ember lenni, barbiefiúnak születtél, vered magad, hogy a nagyok közt csicska lehettél."

"‎Emlékszem, amikor születtél, már tudtam hányni..."

"Boldog és szomorú, mámoros és búskomor, magabiztos és rettegő, szeretett és szerethetetlen, türelmes és haragos, békés és vad, teljes és üres... mindez leszek. Mindent érezni fogok. Minden az enyém lesz..."

"Meleg öntötte el és színezte rózsaszínre az arcomat. A szívem még soha nem tört össze, de még nem is szárnyalt igazán..."

"A kezdet olyan lesz, mint a vég. (...) De ezúttal a vég nagyobb meglepetés volt, mint valaha. Nagyobb, mint bármelyik vég, amit megtapasztaltam életem során. (...) Nem számítottam több emlékre, több gondolatra. Miféle vég ez?"

"Te vagy a legnemesebb, legtisztább lény, akit valaha is ismertem. Az univerzum sötétebb hely lesz nélküled..."

"Amikor hozzám ért, az mélyebb és lassabb volt, mint a préritűz, olyan, mint az olvadt magma vándorlása a Föld mélyében. Túl mély ahhoz, hogy érezni lehessen a hőjét, de könyörtelenül árad, és a sarkaiból is kifordítja a világot a mozgásával..."

"Átölelt, és szorosan a mellkasához húzott. A szánk együtt mozdult, úgy összeforrt, mintha soha többé nem akarna elválni, mintha a búcsú nem az az elkerülhetetlen dolog lenne, ami eddig volt, és megéreztem a könnyeink sós ízét. Az ő könnyeiét és az enyémét..."

"Nem jó érzés az a tudat, hogy az ember maradéktalanul kiérdemelte a szörnyeteg megnevezést. Könnyebb kedvesnek lenni, mint a bűntudatot elviselni..."

"Milyen szomorú. Milyen ijesztő. Milyen lehet annyira telve lenni gyűlölettel, hogy még egy gyermek gyógyulásának se tudjon az ember örülni?"

"Több vagy mint bármi, ami lehetséges lenni."

"Azt hiszed, nem hiányozhatnak neked olyan emberek, akiknek TE nem hiányzol?"

"If there´s a beast, maybe he´s just a regular guy with a sin conditon or something. Maybe he just needs some understanding. Maybe we judge people to much by their looks because it´s easier than seeing what´s really important."

"Magic ans beast only exist in fairytales - or maybe drug induced hallucinations. But heroes and villains are real."

"...he was her true love. If you´re in love like that, nothing should stand in your way."

"Sometimes we surprise ourselves."

"People make such a big deal about looks, but after a while, when you know someone, you don´t even notice anymore..."

"Every girl pretends she is a princess at one point, no matter how little her life is like that."

"Sarcasm is how I deal W/being upset."

"Just because something is beautiful doesn´t mean it´s good."

"You shouldn´t miss peolpe who don´t miss you right?"

"Sometimes it also helps to have a little less pride."

"Sometimes, unexpected things can happen."

"You don´t believe anyone could love you if your not beautiful? I don´t believe anyone colud love a monster."

"A beautiful thing is precious, no matter the price. Those who do not know how to see the precious things in life will never be happy."

"A single white roes goes with everything, doesn´t it, and it symbolizes purity."

"You are ugly now, on the inside, where it matters most... you are beastly."

"Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni."

"Soha nem tudhatod, mennyi időd van még. A szememből csorgó könnyek mindkettőnk könnyei voltak."

"Ezalatt a sok ezer év alatt nem sikerült az emberiségnek megfejtenie, mi az a szerelem. Hány százalékban fizikális, mennyiben szellemi eredetű? Milyen szerepe van benne a véletlennek, és milyen a sorsnak? Miért vallanak kudarcot tökéletes párok, és miért sikerül a leglehetetlenebb párosításoknak? (...) A szerelem egyszerűen csak ott van, ahol van."

"Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű."

"Én nem olyan lány vagyok, akivel lehet játszani. Ha olyan kell, vegyél egy barbie-t."

"És királyfinak képzeled azt, aki igazából csak egy szimpla béka..."

Az ember résen van, ha a sötét, baljós éjszakába merészkedik ki, akkor bármire fel van készülve. De egy tiszta, felhőtlen nyári napon? Honnan tudná, hogy menekülnie kell, ha semmit nem lát, ahol veszély rejtőzhetne?

"A dicséret visszautasítása az a vágy, hogy kétszer dícsérjenek meg."

"Add a megfelelő cipőt egy lánynak, és ő meghódítja a világot!"

"Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még beszélni sem kell. Csak érezni, hogy nem vagy egyedül."

"Elhiszed a hazugságokat, így végül megtanulod, hogy magadon kívül senkiben se bízz."

"Visszatekintve, azt hiszem, végig színészkedtem. Ez azt jelenti, hogy egy sokkal izgalmasabb világban tudtam élni, mint ami körülöttem volt."

"Csak a befejezetlen dolgok tudnak igazán fájni."

"Álmodozni arról, hogy színésznő lehess, sokkal izgalmasabb, mint annak lenni."

"Nem tudhatod milyen az élet, amíg nem éltél."

"Bánj óvatosan a gondolataiddal, bármikor szavakká válhatnak..."

"Érzéseim is vannak. Még ember vagyok. Minden amit szeretnék, az az, hogy szeressenek."

"Ha kétszínű vagy, legalább az egyik arcod legyen szép."

"Hányszor építettünk egymásból menedéket a világ hidege ellen?"

"Szeresd az ellenséged. Be fog dilizni tőle."

"Az élet nem mindig egyenletesen bárányfelhős."

"Mert álom a bűn és álom a jóság, de minden álomnál több a valóság."

"Ki mondta hogy az éjszaka alvásra való?"

"Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más, hogy ne keverjük össze őket."

"Jó modorú nők ritkán írnak történelmet."

"A smink alatt és a mosoly mögött csak egy lány vagyok, aki a világot szeretné."

"Az öngyilkosságba mindig két ember hal bele. Éppen ez az értelme."

"A lányok bonyolultak. A hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább négy fejezet hiányzik, rosszul van fordítva, és alig érthető."

"Igazán szerelmes az az ember, aki fel tud izgatni a homlokod csókolásával, vagy a szemedbe mosolyog, vagy egyszerűen csak bámul maga elé."

Marilyn Monroe

"Nő vagyok és ezt élvezem."

Marilyn Monroe

"A hétköznapi életben ahhoz, hogy az ember létezni tudjon, álarcot kell viselnie, szerepet kell játszania, mert a tömeg könyörtelenül eltapossa azt, aki más, aki kilóg a sorból, aki vállalja önmagát."

"Megtisztel az irigységed, de nem tudom viszonozni."

"Lehetsz te bárki, én nem vagyok senki, de próbálok mindig az agyadra menni. Lassan követni, sötétben kilesni, hogyan tudnál az ablakon kiesni..."

"A Te arcod látom, mikor álmodom... ezért ébredek mindig sikoltozva."

"Figyelj, drága kicsi lélek, elmondom, hogy mi az élet! A semmiből nagyra nőni, sírva a világra jönni, lassan lépni, óvakodva Anya kézbe kapaszkodva. Az ábécés könyvet bújni, tudás harsonáját fújni, a nagy gondok után menni, hamis csókot megízlelni, majd feledni nagyon gyorsan, és szeretni halálosan. De az ember mégsem boldog, mert gyötrik őt "ezer gondok". Lassan járni óvakodva, de már botra támaszkodva. Csipkés szemfedelet varrni, s egy őszi estén meghalni. Hidd el, drága kicsi lélek, ennyiből áll ez az élet!"

"Ne lásson át a fátylon a kíváncsi tömeg, mosoly lebegjen ajkadon, ha vérzik is a szíved."

"A jófiút a fehérlovon kérhetem, te csak tönkreteszed teljesen az életem."

"Nem vagyok más, csak egy nagyképű kölök; nem sok embert szeretek, de értük ölök."

"Megismersz, megszeretsz, megszoksz, majd elfeledsz."

"Lehet, hogy rossz emlék vagyok, de felejthetetlen."

"Látom a szemedben, hogy idebújnál hozzám,
Gyere, lépj közelebb, neked nem kell sorszám."

"Átvertél. Hallom, hogy csöngetsz, megyek kinyitni az ajtót és arra gondolok, hogy nem is bírom ezt az embert, csak megint áltatni fog. Aztán kinyitom az ajtót és a rossz érzések eltűnnek, mert meglátom a mosolyod és ennyi elég. Bíztam abban a mosolyban. (...) Olyan különös, minden megváltozott. Egyik nap még te vagy a jövőm, másnap pedig a bosszúságom, most pedig majdnem a múltam."

"Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!"

"Csak későn hisszük el azt, mit fáj elhinni."

"Hogy szeretlek-e, Raven? Téged?! Az olyan lenne, mintha egy jégtömböt szeretnék. Nem, még csak nem is olyan, mert a jég idővel megolvad, de te, te soha."

"A szerelem veszélyes dolog; lebegés, aminek csakis hatalmas zuhanás lehet a vége, zuhanás a fájdalomba, az elhagyattatásba és magányba."

"A remény az a hazugság, amelyet a jövőről hajtogat magáról az ember."

"Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad."

"Néha az az érzésem, az egész gimnázium egy piszok hosszú szívatás. Ha elég kemény vagy, hogy túléld, rendben, felnőtt lehetsz."

"Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. Az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. Igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz "boldogan éltek, míg meg nem haltok", az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy, és azt mondani: nem félek hinni benned. Egy ilyen szerelem mindent túlél."

"Elmagyarázta, milyen csókolózni azzal, akit az ember szeret... Azt mondta, megszűnik az ember körül a világ. Nem látunk, nem hallunk, nem lélegzünk, nem gondolkodunk, nem emlékszünk."

"Jobb uralkodni a pokolban, mint szolgálni a mennyben."

"Az ujjlenyomatunk minden életen ottmarad, melyet megérintettünk."

"El kell engedned a megtervezett életet ahhoz, hogy megtalálhasd a rád várót."

"Most magam elé képzelem mosolygó szemed, és nem tudom elhinni: elvesztettelek."

"Én is csak a nyárra a gondolok, mert az életemben van néhány olyan dolog, amit a tél nem hozhat el, nekem ehhez mindig napsütés kell."

"Ne add föl a reményt! Az legyen a legutolsó, amiről lemondasz. Ha a reményt elveszíted, mindent elveszítesz. Amikor már úgy érzed, hogy minden elveszett, amikor minden sötét és kilátástalan, a remény még akkor is megmarad."

"Ne haragudj. Te már magadra csuktál
minden ajtót. Voltál, ki lenni tudtál,
tépelődni kár ezen.
Én tudom, a veszteség mekkora.
Nem értetted meg, ki voltál nekem.
Ne is értsd meg soha."

"Túl sok arcod volt,
S tudom, mást is megcsaltál,
Hiszen mindig azt teszed,
Amit az érdeked kíván...
Látod, mégis elgyöngít,
Hogy szükséged van rám,
Mert volt idő,
Hogy más voltál..."

"Megtagadtalak,
Mert a bajban elhagytál,
És nem kértem sosem,
Hogy visszatérj hozzám,
De most újra táncba hívsz,
Hiszen újra áll a bál,
És te újból azt mondod:
Vársz rám...

Szeress úgy, hogy elhiggyem,
Szeress úgy, hogy érezzem!
Szeress úgy, hogy bízzak még,
Higgyem azt, hogy győztesként
Nem lépsz rajtam át..."

"Ellöknek? Felállok. Megsértenek? Lepereg. Fáj? Csak én tudom. Félek? Soha. Szomorú vagyok? Nevetek..."

"Nincs két életem, értsd meg végre már, én nem nézhetem tétlen, hogy elszáll. Nincs két életem, csak egy, és ez kell, én nem nézhetem, hogy gyorsan múlik el."

"Te csak hírvivő vagy, vagy maga a hír?
Az vagy, akiért sírnak, vagy az, aki sír?"

"Hogy várhatnánk el, hogy a gyerekek hallgassanak a szüleikre?! Tarzan félig meztelenül él, Hamupipőke éjfélkor jön haza, Pinokkió folyton hazudik, Aladdin olyan tolvajféle, Batman 320 mérföld/órával vezet..."

"Ez az egyedüli dolog, amit mindig is szívesen csináltam: tettettem magam, hogy másvalaki vagyok."

"- Ha megismernéd az igazi énemet, nagyot csalódnál.
- Akkor okozz nekem csalódást, másképp tényleg nem tudnék lemondani rólad."

"Sajnálattal üzenem a rosszakaróimnak, hogy boldog vagyok."

"Tudod, hogy két barátodra mindig számíthatsz: rám és Milkára."

"- Hiányzol - mondom.
- Hiányzom? De hát itt vagyok melletted.
- Ez a legrosszabb. Amikor úgy hiányzik valaki, hogy közben ott van melletted."

"Én egy végzet asszonya típus vagyok, mindenhonnan elveszek egy kicsit, de nem engedem túl közel magamhoz egyik pasit sem, továbblibbenek."

"Most vagyok én, és van egy fiú, de akkor is vagyok én. És van egy életem, és nem tűntem el sem én, sem az életem, nem olvadtam fel egy "miben". És ez jó, ez a helyes."

"Nagyon szeretnék szerelmes lenni, méghozzá úgy, hogy azt mondhassam, ez egy egész életre szól. Még ha aztán nem is, az sem baj."

"Egy hős azért bűnhődik, amit nem követett el."

"Nincs elég erőm rossznak lenni,
nincs már se könny, se bűn, se semmi."

"Nem akarok nagyon reménykedni, mert minden sziának vége lesz egy viszláttal."

"Hófehérke hét pasival élt együtt, Piroska szülői tiltás ellenére csavargott, Csipkerózsika egy idegennel csókolózott, majd hozzáment, Hamupipőke kiszökött éjjel egy buliba. Ezeken a meséken nőttünk fel és csodálkoznak a szüleink, hogy milyenek vagyunk."

"Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom, hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom."

"Ha a szívem látnád, csak azért fagyos, mert kajak hibernálták az esztendők, talán szerelmes voltam..."

"Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna, egy pillanat alatt zuhantam a felhőkből a porba."

"Semmi sem volt, mégis mindennek tűnt. Igazán gyógyír az idő. Még egyszer mondom, de sokszor kell, hogy elhiggyem, feledhető."

"Amíg elérhetetlen, addig ellenállhatatlan."

"‎Ezekkel a szemekkel bármire rá tudsz venni, most éppen arra vettél rá, hogy hogyan sétáljak ki az ajtódon fájdalmak nélkül."

"Soha nem tudhatjuk mi vár ránk: óvd a fájdalmat hiszen könnyek nélkül semmik volnánk."

"Vagyis nem tudja a szerepét jól eljátszani - nem tud jól szeretni."

"A szerelmet nem lehet úgy kitépni a szívből, ahogy egy fogat kihúznak."

"Jobb szeretni és elveszíteni, mint sohasem szeretni."

"Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt, de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet."

Marilyn Monroe

"Távolságtartó vagyok. Nem bízom meg senkiben. Semmiképpen sem hiszem el, hogy "majd jövök", meg "elviszlek", meg "meglátogatlak", meg "elmegyünk nyaralni", meg "szeretlek", meg "hűséges vagyok hozzád", vagy egyáltalán "számítasz valamit"."

"Nem adom vissza. Szemhéjam mögött őrzöm legszebb képedet."

"Az álom szép addig, míg el nem repül, úgy lennék most vele, mindegy mibe kerül."

"Leszek egy emlék, míg gondolsz rám. Leszek egy akadály a feledés útján. Dobj ki szívedből, ha útban vagyok. Csak emlék vagyok... tűrök, majd meghalok."

"Ha akarod még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel..."

"Lehet, hogy várnunk kell arra az emberre, aki nemcsak tolerálja a dilijeinket, de szereti is azokat."

"Egy nézés, egy érzés, egy apró mozdulat, a hang, mely ígér, s elhiszed, hogy fontos vagy."

"Néha lehet, hogy kicsit eleged van belőle. De tudod, hogy nagyon szereted."

"Neked nem számítanak már az eltitkolt könnyek, de a fáradt szárnyú angyalok majd új álmokat szőnek."

"Egy újabb szál cigi, egy másik gondolat, egy jelentéktelen dolog, de mégis fojtogat."

"Mindennap rád gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb."

‎"Búcsúzóul szeretnék valami nagyon kedveset mondani, de nem tudom miként fordíthatnám le sárkányérzelmeimet. Kívánom, maradj meghitt viszonyban a csodával! Légy boldog, itatódj át szerelemmel, és részegülj tőle! Ne siess meghalni, bármily régen élsz is. Tőled, általad is szebb a tömérdek-arcú világ. Te az a lány vagy, azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, aki még egy fogfájós sárkányt is nyugodtan megsimogathatsz."

‎"Imádok a véletlenre gondolni - arra, ahogy egy elejtett szó, egy kavics a cipőben az egész világegyetemet megváltoztatja."

"Csak dőlnek a szavak és bömböl a zene, őrületbe hajszol ez a monoton menet. Menekülsz, csak nem tudod mi elől, lesz egy pillanat, amikor az életed eldől."

"Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert hülye voltam, és foglalkoztam veled."

"Nincs annál szomorúbb, ha egy vasúti sín a párjába szeret."

"Nekem nem kell többé boldog dal, hogyha nem rólunk szól."

"Szerintem a mesékben nem az a fontos, mennyire igazak. Hanem hogy számodra miféle kincset rejtenek!"

"Az a nagy baj az idővel, amit megtanultam az alatt a két hét alatt, amit veled tölthettem, és az alatt az utolsó két hónap alatt, amit vele, hogy végül mindig elfogy. Fogalmam sincs, hogy merre lehetsz a nagyvilágban, John, de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot, hogy tudjam. Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk."

"Ne légy túl kövér, vagy túl vékony, túl sötét, vagy túl világos; ne legyél túl szexi, túl szemérmes, túl elegáns, vagy túl ostoba. Légy önmagad. De bizonyosodj meg róla, hogy megfelelő vagy."

"A szerelem csak akkor lehet valódi, ha állandó. De semmi sem állandó. Ez sajnos tény."

"Ha a világ a józan észre korlátozódna, akkor unalmas lenne az élet."

"Néha félre kell tenni a saját egódat, és nem szabad elfelejteni, hogy a szerelmetek sokkal fontosabb annál, mint hogy igazatok legyen."

"Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben."

"Életünkben egyetlen szín létezik, mint valami festő palettáján, s ez ad értelmet az életnek, és a művészetnek a szerelem színe."

"Egy napon észrevettem, hogy szeretem. Miért? A kérdés érdekelt, mert ostoba volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan. Iparkodtam felelni a kérdésre. Így feleltem: szeretem... másképp, mint a többit, másképp, mint mindenkit előtte... Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős. Mintha egyszer már együtt lettünk volna kígyók és Luciferek között, nagyon régen, a Paradicsomban."

"A szerelem elvesztése olyan, mint a szervkárosodás. Mintha haldokolnál. Az egyetlen különbség, hogy a haldoklás véget ér. Ez? Örökké is eltarthat."

"Ha valaki egyedül van, és azt mondja, hogy nem szeretne egyedül lenni, az nem mond igazat. Az ember azért van egyedül, mert nem akarja, hogy valaki kihasználja."

"Nem akarok úgy felébredni egy nap, hogy ráébredjek: már túl késő ahhoz, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amiket akartam."

"Kiírlak magamból, meggyógyulok.

Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.

Csak rám ne nézz."

"A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém."

"Megint csatát vesztett, fuldoklott az elméjét elárasztó emlékek tengerében. Zokogni kezdett. Először csendesen nyüszített, aztán hangosan felsírt, ahogy szíve mélyéből előtört a fájdalom. Hallotta a saját fájdalmát. Minden könnycsepp egy segélykiáltás volt, amelyre most is, mint mindig, hiába várta a választ."

"Ő az első szó, ő az utolsó,
Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom,
Ő az egyetlen érték, és összes jó,
Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom."

"Bár nem szokott hosszasan elmerengeni (...) a régi emlékeken, de nem is hessegette el őket, ha eszébe jutottak. Éppen olyan nehéz lenne kitörölnie az életéből ezt a fejezetet, mint megváltoztatni a születési dátumát. Néha azonban azt kívánta, bárcsak visszamehetne az időben, hogy kitöröljön minden szomorúságot, de sejtette, ha ezt megtehetné, az örömteli emlékek is eltűnnének. Abba pedig bele sem akart gondolni."

"Veled egy óra vagy egy perc, amennyire tellett, visszaadta, amit tőlem sok hosszú év elvett. Emlékszem, ahogy megfogtad a kezem a fényben, nélküled én csak egy árnyék lettem a sötétben."

"Így szereti a szív, ha átgyújtja a hőség,
Hibáival együtt szeretni szeretőjét."