2011. június 15., szerda

"Átölelt, és szorosan a mellkasához húzott. A szánk együtt mozdult, úgy összeforrt, mintha soha többé nem akarna elválni, mintha a búcsú nem az az elkerülhetetlen dolog lenne, ami eddig volt, és megéreztem a könnyeink sós ízét. Az ő könnyeiét és az enyémét..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése