"Gyűjtserőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol
eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen!"

"Gondolj rám, ha már nem leszek veled, gondolj arra mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk, s az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem, nem is sejtetted, mit jelentettél nekem. A legjobb barátomat... az egész életemet, a boldogságom, a végzetemet. Te voltál az, kire életemet bíztam volna, Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon, gondolj erre, ha már máshol leszek, s más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra, kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled, s arra mennyire szerettelek. Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk, s arra a napra mikor kimondtad: végeztünk."

"Úgy el-aléltattál, most sebzetten élek, Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek."

"Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell."

"Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni, meghalsz. (...) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságnak hittél, véget ér."

"Nálad a víz, nálam a szél,
Elpusztulhat minden, ha mindez összeér,
Mégis vízért sír a szél."

"Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokon lélek, akinek szerelme sosem múlik el, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük..."

"Elmúlt már néhány év, minden dalban szívem él. Hidd el nékem, szép az élet, ne gondolj arra, hogy véget ér!"

"A hülyeségnek is van határa... nekem meg útlevelem!"

"- Ti hol találkoztatok?
- Egy szupertitkos nemzetvédelmi bevetésen a kambodzsai őserdőben.
- ...
- Osztálytársak voltunk."

"Neked, mint kívülállónak mi a véleményed az intelligenciáról?"

"Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad."

"Mindig van két lehetőség. Vagy nincs."

"Kiszámíthatatlan, kit találok vonzónak. Teljesen véletlenszerű, magam is mindig megdöbbenek rajta."
Robert Pattinson

"Gondolj arra, hogy nem kell feltétlenül azzá lenned, akinek mások akarnak."

"Az számít, mi vagy, és nem az, mit gondolnak rólad."

"Lehet, hogy nem is én vagyok furcsa? Hanem az élet?"

"Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó, mert az ember rájön, hogy mégsem áll olyan stabil lábon, mint gondolta, és elkezdi keresni a kapaszkodókat. (...) Azok az emberek, akik bebetonozva csücsülnek a munkahelyükön, minden klappol az életükben és mindenük megvan, csak élni szoktak elfelejteni. Én inkább az életre szavazok, még akkor is, ha néha elbizonytalanodással jár."
Robert Pattinson

"- Arra gondoltam... te és én... talán elmehetnénk valahová... együtt. Mostanában. Ma. Most azonnal. Gyere velem, Hanna!
- Nem, én... nem hiszem, hogy ez lehetséges.
- Miért nem?
- Mert azt hiszem, ha mi együtt elmegyünk valahová, attól félek, egy nap, talán nem ma, nem is holnap, de egy nap hirtelen... sírni kezdenék... olyan nagyon, hogy semmi és senki nem állítana meg. És a könnyek megtöltenék a szobát, és én nem kapnék levegőt, magammal rántanálak, és mindketten megfulladnánk.
- Megtanulok úszni, Hanna. Esküszöm, megtanulok úszni."

"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél."
József Attila

"Ha álom ez élet: mért nem jön az óra,
Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?"
Arany János

"Az ég dörögjön és fújjon a szél! Ezüst a hold, vörös az ég, még egyszer lássam, csak egyszer még!"

"És éreztem, hogy dobban a szívem,
s avarra-lépő vágyra lelkesül.
Akit kerestem, nem találtam:
hát elindultam egyedül."
Wass Albert

"A bátorság az, mikor csak Te tudod, hogy félsz."

"Lehet, hogy többé már vissza sem jövök - ha nem talállak, ha nem beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a szívedért, a gyönyörűségedért, a szerelmedért... Ha nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát, a kezed szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely a kelő napé, amint fénylő, fehér kócsagmadarakat küld előre a borongós felhők közé, míg alant hidegen, szigorúan hullámzik az éjszakai tó."

"Vádlón ne kutass a szivemben,
megvetlek örökre, ma lásd,
de imádom a fényt a szemedben
s a ravasz hitetést, a csalást."

"Ez az érzés a szívembe markol, a szenvedély tép, harap, karmol. De mégis szép. Mert szeretni kell és szeretve lenni jó."

"Minden álomban vannak olyan személyek, akik kellenek az álom megvalósításához, de vigyázzunk, nehogy ebből a személyből legyen végül maga az álom."

"Az élet szar, még ha van benne néhány jó dolog is. Ha eszel egy tál ételt és van négy hús közül egy finom, a többi rossz, akkor is azt mondod rá, hogy nem volt finom. Így van ez az élettel is: Habár vannak benne jó dolgok, attól még ugyanúgy szar marad."

"És akarod és tudod és világgá akarod kürtölni... De mért is híresztelnél olyasmit, ami nem létezik?"

"Az életben mindennek van jó és rossz oldala. Az életben a jó dolgokat épp a problémák teszik kihívássá. Kihívások nélkül az élet túl nyugodt, nem méltó az élet jelzőre."

"Harcolj és megkapod, ami akarsz de ahhoz, hogy megkapd, amit a szíved akar, ahhoz a szívednek kell harcolnia."

"Ne sírj, mert a hangyák megfulladnak a könnyeidben."

"A sziklák porban fürödtek, a gyíkok elnyúlva napoztak. Ott öleltél át először. Átöleltél, majd megcsókoltál. De az álom végetért és téged elfújt mellőlem a szél, mint a port a sziklákról."

"Hiányzik a fák frissítő illata, amint a lágy szellő megcsókolta a fenyőerdő által meggyönyörködtetett arcomat. A karjaidban mégis újra érzem az erdőt, a szelet és mindent, ami régen voltam."

"Napozik a nap, fénye betemet, égeti az arcom, mégis vele nevetek."

"Annyira a jót keressük másokban, hogy a rosszat észre se vesszük."
True Blood

"Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni."

"Tudod csak annyiban van igazam, hogy tényleg más volt régen... Hogy más voltál te... És tudod, miért? Azért, mert én hittelek régen másnak... Vak voltam... És bár elkezdtem látni, még sem nyitottam ki a szemem... Nem akartam felébredni... Semmi sem volt elég erős ahhoz, hogy felkeltsen. Aludtam volna tovább. És aludnék most is... Tudod én aludni akartam! Tudtam, hogyha egyszer felébredek, fájni fog... És ezt akartam elkerülni... De ezek mellett csak magamat okolhatam. Hiszen megmondták... Ez a világ nem olyan, amilyennek hittem. Tündérmese... Herceg... Hamupipőke... Ez nem mese. A herceg nem a jó testvért választja. De mi van, ha nem a testvér a hibás... És ha a herceg, valójában nem herceg?
Olyan nagy dolgokban gondolkodtam... Hatalmasnak hittem mindent. De a végén semmi sem számított... a végén más nyerte meg a meccset. Másé lett a győzelem. S szívem megbukott... Az eszem nevet rajta... S megérdemelted, mondja..."

"Győzni sohasem könnyû, de megpróbálni azért érdemes."

"Nem számít, ki vezet most, nem számít, ki vezetett eddig. Az számít, ki fog vezetni az utolsó verseny után."

"Ahhoz, hogy a saját életed éld, azt kell tenned, hogy nem foglalkozol azzal, amit mások mondanak rólad."

"Utálom azokat az embereket, akik bántanak engem azért, mert kimondom azt amit érzek!"

"Nem vagyok ilyen és nem leszek olyan. Ha ilyen vagy olyan lennék, már nem lennék az ami vagyok..."

"Nem vagyok tökéletes ember, sok dolog van, amit bár ne tettem volna meg..."

"Néha csődöt mondunk. Olyan vicces tud lenni az élet és nyomasztó; de ha nagyon akarod, megtalálod a reményt. Egy gyerek szavaiban, egy dal soraiban, vagy annak a szemében, akit szeretsz. És ha szerencsés vagy - úgy értem a földkerekség legszerencsésebb embere - abban, aki ugyanúgy szeret téged, mint te őt."

"Elzárkóztam a szerelemtől - nem volt szükségem fájdalomra, egyszer vagy kétszer ez pont elég volt, de veled a legelső pillanatban történt valami."

"Azzal töltjük az életünket, hogy olyan dolgokra várunk amiket nem birtolkolunk - sohasem szakítunk időt és látjuk meg azt amink valójában van."

"Ki vagy te, hogy bíráld az életet amit élek? Tudom, hogy nem vagyok tökéletes; nem is azért élek, hogy azzá váljak. De mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták..."

"Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból. Becsüld meg az emlékeket. És vedd észre; az élet mindig megy tovább!"

"Ha megváltoztathatnál egyetlen egy dolgot az életeben, megtennéd ? És ha igen, ez a változás jobbá tenné az életedet, vagy rosszabbá?"

"Ha ő elég hülye volt ahhoz hogy elsétáljon, te legyél elég okos ahhoz, hogy ez ne érdekeljen."

"A falak, amiket azért építünk, hogy távol tartsák a szomorúságot, egyúttal az örömöt is kizárják..."

"Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy nem szeretnek majd viszont..."

"Néha azok a dolgok változtatnak meg minket, amiken mi magunk nem tudunk változtatni."

"Egy lány és egy fiú... lehetnek "csak barátok". De egyszer egymásba is szerethetnek... talán csak ideiglenesen.
Talán rosszkor vagy túl későn.
De talán örökre..."

"Ahányszor az emberek megkérdezik: "ti ketten jártok?"
El sem tudod képzelni, milyen fájdalmas azt mondani "nem, csak barátok vagyunk..."

"Arra a dologra van szükségem, ami akkor következik be, amikor az embernek az agya kikapcsol, a szíve meg be."
Elizabeth Wurtzel

"És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!"

"Onnan tudhatod, hogy szerelmes vagy, hogy nem tudsz elaludni, mert végül is a valóság jobb az álmaidnál."

"A szerelem csak egy jelenet egy rossz filmben,
A meghasadt szív is csak egy régi nóta,
Te is csak egy hatalmas probléma lehetsz,
Probléma, mely ismeri az utat a szívemhez."

"Ne hagyd, hogy a szerelem elsuhanjon melletted
S magával, repítse az éjbe a szívedet.
Ne várd, hogy a dolgok majd csak megtörténnek,
Azok nyerhetnek csak, akik harcra kélnek."

"A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?"

"Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz."

"- Eladtam a barátnődnek egy fogkefét.
- Kinek adtál el, és mit?
- Tudod, a barátnődnek. Annak az érzéki, bájosan hanyag kis szőkének, akit tegnap az ágyadban felejtettél."

"Valaki mondani akart nekem valamit. "Tedd magadévá örökre." Az örökre részen dolgozom."

"R.I.B.A.N.C.= Reggelre Igen Bosszús Arcú Nők Csomagja (egyéjszakás kalandoknak szóló túlélőkészlet)"

"És... neked hogy-hogy nincs senkid? Miért neked hogy-hogy van???"

"Van úgy, hogy egyetlen őrült tetten múlik az egész élet..."

"Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni, mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól, és veled énekel. És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd. Ez a lelkek közötti kapcsolat titka."

"Látod, hogy milyen szép felettünk az ég, Nem hittem volna akkor, hogy ennyit ért, Kezemből virágot kezedbe képzelek, De ne hidd el mégse, bárhogy mondom Neked."

Republic

"Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a feledéshez:
Szakíts, feledj!...
Úgy sem volt az szerelmi mámor,
Csak egy szeszély, mit szít a távol.
- Isten veled!..."
Ady Endre

"Emlékeznek arra, amikor kicsik voltunk és véletlenül megharaptunk egy gyereket a játszótéren? A tanáraink azt mondták, "Kérj szépen bocsánatot". Megtettük, de nem gondoltuk komolyan. Mert az a hülye gyerek, akit megharaptunk nagyon is megérdemelte."

"Ha majd lesz gyerekem, veszek egy iker-babakocsit, és azt mondom majd neki, hogy volt egy ikertestvére, de nem fogadott szót..."

"Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, és az az aki miatt sírsz."

"Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor az azt jelenti, hogy valaki, vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske."

"...és reggel ott fekszik melletted... kócosan... gyűrötten... mégis Te vagy a legboldogabb... "

"Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni, a nagy hideg sötétben bátran lépegetni. Árnyékot nem látni, nem nézni hátra, csak menni, csak menni, bátran menni..."

"Felejteni fáj, az újra nyitni nem merek. A hétvégékre nem emlékszem... Hétköznap meg szenvedek."

"A büszkeség csodálatos dolog, amíg nem épül fal belőle."

„Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés.”

„Játszom most én is, amit játszottál. Nem kellesz akkor sem, ha változnál.”

"Ha mindenki elhagyott, és senki sem szeret már, Gyere el hozzám és én szépen füledbe súgom: NEKEM SEM KELLESZ MÁR."

"Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent."

"Mindegy mi a múlt, ha a most elhoz nekem.
Mindegy mi az út, hogyha végül itt vagy velem.
S mindegy mi a cél, hol a hely, amit érted adnék fel.
Most érzem, mit kértem, itt van közel."

"Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod, Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod. Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved, amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed. Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat, amikor várod, hogy odaadhasd önmagad. Amikor vágyod ölelését s csókjait, amikor vágyod hangját és szavait. Amikor néznéd mosolyát és két szemét, amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét. Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak, amikor nem bírod már türtőztetni magad. Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged, amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted. Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene, amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle. Amikor már aludnál és ébrednél is mellette, amikor már önmagaddal harcolsz ellene. Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész, amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz. Amikor világossá válik, hogy ez jó neked, amikor világossá válik, hogy megteszed. Akkor vedd tudomásul, hogy igenis SZERETED!"

"Barátoddá válni - ez a döntésem volt, de szerelembe esni veled - ez az irányításom nélkül zajlott."

"Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom."

"Idáig úgy voltam vele, hogy nem kellett volna hinnem az érzéseimben, de mostmár tudom: neki nem kellett volna hinnem."

"A legfájdalmasabb dolog: elkésni a szeretettel."

"Azt hiszem, az életem olyan mint egy elkoptatott közhely. "A lány, aki annyira szerelmes volt,
mégsem viszonozták..." Ez lennék én. De én nem akarok a hősnő lenni egy tragikus szerelmi
történetben! Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret, és akit viszont szeretnek..."

"Hogy én gyenge vagyok vállalom, de akkor Te gyáva,
hisz nem közlöd, hogy az ajtó régen zárva!"

Mért nem tudom elfogadni,hogy örökre vége,
miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?
Mért álmodom mindig, hogy velem van újra
Miért kell naponta gondolnom a múltra?
Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem?
Miért van,hogy feledni nem tudom ma sem?
Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos,
hisz ez köztünk szinte már mindennapos.
Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet?
Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret!"

"Kiállok a tomboló szélbe, széttárom a karom, és várok. Várok, hátha a szél felkap, és elvisz Téged a szívemből messzire..."

"Ha fegyver vagy, hadd legyek golyó a tárban. Ha eső vagy, leszek majd egy porszem a sárban."

„Ha fáradtan ébredsz, nekem ugyanannyira tetszel,
Nem a szépség szobra vagy, hanem egy igazi ember.”