"Tudod csak annyiban van igazam, hogy tényleg más volt régen... Hogy más voltál te... És tudod, miért? Azért, mert én hittelek régen másnak... Vak voltam... És bár elkezdtem látni, még sem nyitottam ki a szemem... Nem akartam felébredni... Semmi sem volt elég erős ahhoz, hogy felkeltsen. Aludtam volna tovább. És aludnék most is... Tudod én aludni akartam! Tudtam, hogyha egyszer felébredek, fájni fog... És ezt akartam elkerülni... De ezek mellett csak magamat okolhatam. Hiszen megmondták... Ez a világ nem olyan, amilyennek hittem. Tündérmese... Herceg... Hamupipőke... Ez nem mese. A herceg nem a jó testvért választja. De mi van, ha nem a testvér a hibás... És ha a herceg, valójában nem herceg?
Olyan nagy dolgokban gondolkodtam... Hatalmasnak hittem mindent. De a végén semmi sem számított... a végén más nyerte meg a meccset. Másé lett a győzelem. S szívem megbukott... Az eszem nevet rajta... S megérdemelted, mondja..."