"Gondolj rám, ha már nem leszek veled, gondolj arra mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk, s az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem, nem is sejtetted, mit jelentettél nekem. A legjobb barátomat... az egész életemet, a boldogságom, a végzetemet. Te voltál az, kire életemet bíztam volna, Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon, gondolj erre, ha már máshol leszek, s más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra, kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled, s arra mennyire szerettelek. Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk, s arra a napra mikor kimondtad: végeztünk."