"Maguk alá temettek

A soha-meg-nem-történt

Igaz beszélgetések;

A semmi-felejtésként

Magamba döntött Cappy,

Amivel néha hittem,

Hogy vagyok még valaki;

Órák, mikor beszéltem,

De nem veled, csak neked;

A visszaeséseink

Egymásba, mivel menet

Közben megint és megint

Hagytam a helyes utat

Kitérni önmagából,

Mondván, hogy sosem mutat

Többet, mint te a mából.

Lélegzetet akartam

A kitáguló csendben,

Helyette leragadtam

A könnyeken ridegen

Átütő valóságnál;

A szemeidben rejlő-

Kavargó megbánásnál;

A sorozatos belső

Vívódásaid mellett,

Pedig sosem volt kérdés,

Valójában ki kellett…

És itt maradt az érzés,

Hogy álmokat hazudtál,

Megkötöttél magadban,

És elengedni nem tudtál,

Hiába akartam."

Komlóssy Eszter Tekla – Foszlányok
forrás: antibeautycum