"Ma csak egy srác vagyok, aki szerelmes abba a lányba, aki éppen most ment el, és aki sosem fog viszontszeretni."

"Úgy érzem, veled még az öregséget is elviselném."

"Annak, hogy túltegyem magam rajtad, nem az a módja, hogy összejövök valakivel, vagy ha úgy teszek, mintha nem is lettél volna. Mi ketten szerettük egymást, és aztán összetörted a szívem. Mindent megtettem, hogy ne kelljen szembenéznem ezzel a ténnyel. Egy nap meg fogok csókolni valakit. És ha megteszem, az magamért lesz."

"Igazából lehet, hogy még szereted, bár már nem úgy, de érzel valamit. Valamit, amit nem tudsz elvágni, hiába gondoltad, hogy majd jó lesz. Hogy menni fog. Nem. Ami lezáratlan, az az is marad. Senki sem fogja helyetted lezárni, megoldani, elbúcsúzni. Az élet túl rövid. Zárj le mindent, és semmit se vigyél magaddal tovább feleslegesen. Csak lehúz, és egyébként is: visszatér, leginkább akkor, amikor nem is várnád. Azt meg nem te választod meg, hogy épp jó időben teszi-e."

"Kedves, miért is játszom boszorkányos

ékes szavakkal, amikor szomorúbb

vagyok a fűznél, büszkébb a fenyőnél

és szőkébb a vasárnap délelőttnél.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Amikor ősszel, ha haloványan csillog

a napfény, egyszerű szavakkal hódolok

néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz

szeretheti a bágyadt folyót.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Színes miseruhát hoznak az alkonyok, hogy

imádkozzak hozzád egyszerű, szomorú

szavakkal, melyek néha bennem születnek

és nem marad utánuk semmi, de semmi, de semmi.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

 És az egyszerűbbnél, az egyszerűbbnél,

az egyszerűbbnél is egyszerűbb."

Radnóti Miklós: Az áhitat zsoltáraiból - részlet

"Azt hiszed, a mámor nem az én karomba fog dobni?... Nem fogsz feledni, csak ha én akarom. Sorsod hozzám van kötve."

Ady Endre

"Mint egy szivacs a tejet a piszkos padlóról, úgy törlöd föl kiömlött életemet."

"Bocsáss meg mindent magadnak! Hisz egyszer úgyis elévül. Semmi rossz nem tart örökké. Végül megszépül..."

"A szerelem olyan szemüveg, melyen át nézve a szörnyeteg is vonzónak tűnik."

"A csúnya nőnek sok barátnője, a szép nőnek - sok barátja van."

Ady Endre

"Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó,
a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország,
az országban egy város, a városban egy lakás,
a lakásban egy szoba, a szobában egy ember,
s az emberben egy világ."

"Ne nézzünk vissza ezek után már. Nem akarom, hogy az utolsó emlékem rólad csupán az árnyékod legyen."

"Ha az elválás ilyen iszonyú kín, jobb lett volna, ha sosem találkozunk."

"Beleszeretni valakibe olyan, mint tengervizet inni. Az első korty még üdítő, jólesik. De utána szomjas leszel. Minél többet iszol, annál jobban szomjazol, annál inkább sóvárogsz."

"Az anyukám tanította nekem ezt a trükköt: ha valamit újra és újra elismételgetsz, elveszti a jelentését. Azt mondta, az életünk is így működik. Túl sokat nézed a naplementét, és csak simán este hat óra lesz belőle. Újra és újra elköveted ugyanazt a hibát, és többet már nem is hívod hibának. Ha csak felkelsz, felkelsz, felkelsz, akkor egy nap elfelejted, hogy miért. Semmi sem örök."

"Ha bűn szeretni téged, akkor nem leszek jó."

"Nagyon akarok hiányozni."

Simon Márton

"A szív egy nyomdahibás naptár, ezt mondta."

Simon Márton

"Jobb, ha azt akarod, ami nincs, mint ha nem akarod, ami van."

"Köszönöm (...), hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol."

"A szeretleken nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy."

Simon Márton

"Ez nem vers, hogy csak úgy véget érjen."

Simon Márton

"Mintha egy kihalóban lévő nyelven beszélnénk, egyre kevesebb szó."

Simon Márton

"Mosolyokból élek, azokból, amiket kapok, kedvességből, amivel felém fordulnak, ölelésekből, (...) - amikbe néha belehalok, de viszem magammal."

"Ami két mondatnál hosszabb, az hazugság."

Simon Márton

"Felriadsz, és már nincs ott."

Simon Márton

"Látod, ez lett belőled is, szavak, pedig tényleg hiányzol."

Simon Márton

"Van vagy 3000 könyvem. Nem segít."

Simon Márton

"A minden az kevés."

Simon Márton

"Egyesek ugyanazért szeretik az embert, mint amiért mások gyűlölik."

"Kicsúszott alólam
a föld és az égbolt,
minden, mi te voltál,
mert te fényévekre
tőlem elhajoltál,
s nem maradt belőled
semmi más: a vágyam,
mit itt hagytál nekem
illatban, ágyban."

Székely Szabolcs

"Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj."

"Felesleges a csodaszép fiúkkal foglalkozni. Maradjanak meg barátnak, de többre nem érdemesek. Minek? Most őszintén. Szükséged van neked arra, hogy egész életedben attól rettegj, hogy mikor csapja le a kezedről valamelyik szőke kis barátnője? Nem. Így hát érdemes nyitott szemmel járni, és nem a külsőségeket előtérbe helyezni."

"Van az a fájdalom, ami nem megöl, hanem meggyógyít."

"Ne akard megmondani, hogy ki kell, hogy ki varázsolja majd el a szíved, mert aztán jön valaki, aki szöges ellentéte annak, amire eddig vágytál, és mégis megmutatja, hogy képes vagy érezni, megnyílni, és akarni. Akarni a boldogságot, az egyensúlyt, a másikat, valamit, ami talán eddig ilyen minőségben meg sem mutatkozhatott volna az életedben, ha épp nincs ő."

"Középiskola. Azzá teszi az embereket, amiről azt mondták, hogy sosem lennének."