"Kedves, miért is játszom boszorkányos

ékes szavakkal, amikor szomorúbb

vagyok a fűznél, büszkébb a fenyőnél

és szőkébb a vasárnap délelőttnél.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Amikor ősszel, ha haloványan csillog

a napfény, egyszerű szavakkal hódolok

néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz

szeretheti a bágyadt folyót.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Színes miseruhát hoznak az alkonyok, hogy

imádkozzak hozzád egyszerű, szomorú

szavakkal, melyek néha bennem születnek

és nem marad utánuk semmi, de semmi, de semmi.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

 És az egyszerűbbnél, az egyszerűbbnél,

az egyszerűbbnél is egyszerűbb."

Radnóti Miklós: Az áhitat zsoltáraiból - részlet