Szeretnélek aludni látni,
lezárt szemed, csendes éjjeled.
Álmaidban a mosolyod csodálni,
érezni talán ott vagyok veled.

Nézném arcod, őrizném álmod,
és örülnék annak, hogy ott lehetek,
ha látnám álmodban a rossz utat járod
óvatosan megfognám kezed.

S a mosoly arcodon újra virágzik,
minden bánat sebesen tovaszáll.
Éreznéd, hogy nincs ki hiányzik,
az édes álmok otthona vár.

Reggel, lassan, hogyha felébredsz
nem látsz, én már nem vagyok ott.
Az éjszakából semmit sem értesz:
itt járt egy csillag, és rád ragyogott.