Elmentél tőlem

Ígérem nem zavarlak többé, én most már végleg elmegyek
Egy lány félre áll utadból, nem lesz többé játékszered.
A szemed csillogásán látom: ezt vártad - azt hiszem -
Meg kellett volna tenni régen, de mindent legyőz a szerelem.
Gondolkoztam, mit tegyek, hová legyek nélküled?
Mi lesz az út, ha te nem leszel?
De mégis menj, ha menned kell, és ne gondolj arra soha többé,
Hogy könnyes szemmel búcsúztunk el.
Tudom már késő, elveszítettelek, nem jössz vissza sohasem
Arcod még most is látom, nem szóltál, csak elmentél csendesen.
Valaki titokban szeret téged, valaki boldog, ha szemedbe néz
Valaki szemében könny csorog, hidd el, ez a valaki én vagyok.
Miért van az, hogy azt szeretjük, aki hűtlen, aki mást szeret?
Miért van az, hogy fájó könnyet ejtünk, pedig tudjuk, hogy rajtunk csak nevet?
Elhatároztam, hogy elfelejtelek, s próbállak elfelejteni
De meglátlak és úgy érzem csak Te vagy az igazi.
Meg fogod látni, ha múlnak az évek, közöttünk minden véget ér.
De ha úgy akarod, elmegyek, kiölök szívemből minden régi álmot
S kívánok neked sok-sok boldogságot.
De ha múlnak az évek meg fogod látni: ki menni akar hagyni kell.
Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki sem néz,
Játszani közömbös embert most látom milyen nehéz.
Ha kérdeznéd tőlem: Mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék, s nem tudnék szólni hirtelen
Csak nagy sokára mondanám: Semmi-semmi csak egy múló szerelem.
Kacagva köszönnék én is, de hangom kissé remeg
Mosolygok az utca sarkáig, de azután szememhez nyúlok
S egy könnycseppet szétmorzsolok.
Ha most kérdeznéd tőlem: Mit jelentesz nekem?
Lehajtott fejjel az felelném: Semmit-semmit, csak az egész életemet.