"Most csak ülj le velem szemben kérlek. Régen nem láttam a szemed. Csak remélni tudom, hogy még meglátom magam benne. Ha elég hosszan engeded, és nem kapod el a pillantásod, akkor még ott vagyok. Látod, az enyémben ott vagy! Megengedem, hogy lásd magad az én szememmel. Nincs semmi szégyellni valónk, csak emberek vagyunk. Nem tökéletesek. A hibáim néha felerősödnek benned, és én viselem a tiéidet, hogy mutatni tudjam, és fejlődj, általam, és én általad. Végtelen körforgás, energiák, csiszolódás. De most csak legyél velem, igazán velem. Ok nélkül, egészen. Megérinteni a lelked. Megérintődni. Az Eggyé válás érzése. Ez hiányzott. Köszönöm."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése