"Egy régi ismerős a buszra várva, mindig köszönt, most elfordítja a fejét. Zajos világ, mégsem hallok rólad, leszakad karom, de sajnos nem érlek el! Legfeljebb nem álmodok majd újra, legfeljebb nem álmodok majd többet veled. És ennyi kell csak, hogy elveszítselek..."