2013. február 23., szombat

"Egy régi ismerős a buszra várva, mindig köszönt, most elfordítja a fejét. Zajos világ, mégsem hallok rólad, leszakad karom, de sajnos nem érlek el! Legfeljebb nem álmodok majd újra, legfeljebb nem álmodok majd többet veled. És ennyi kell csak, hogy elveszítselek..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése