"Vajon képes vagy-e észrevenni, hogy a másik megváltozott? Hogy már semmi sem olyan, mint régen? Azt szeretni, aki melletted van, és nem azt a valakit, aki régen volt? Úgy gondolom ez az egyik legnagyobb kihívás. Jelen lenni a pillanatban, odafigyelni a másikra, nem elvarázsolódni, és tudni, hogy mikor nincs már helyed mellette.
Talán ezt rontják el a legtöbben: ragaszkodnak valakihez, aki már rég nem az a valaki, akibe beleszerettek."
Pedig...vannak kimondatlan szavak.
VálaszTörlésAz egyik pillanatban úgy érzed, tied a világ...mert szereted és Ő melletted van, érzed fontos vagy neki. Aztán eljő a holnap és teljesen megváltozik minden. Szavak nélkül,hirtelen és te nem tudod miért van ez így.....eltűnik életedből.
Igen, teljesen egyetértek, sajnos vannak kimondatlan szavak. Rengeteg kimondatlan szó van. És rengeteg fájdalom is miatta.
VálaszTörlésDe nem tudunk mit tenni vele, ha a "hiba nem a mi készülékünkben van"... Elfogadni kell. Talán. Én sem tudom.
Elfogadni, nem egyszerű...beletörődni sem...csak muszáj.A kényszer mit ilyenkor szül.
VálaszTörlésNehéz folyamat,de igen talán azokra a csodákra kell gondolnunk, amit ajándékba kaptunk, a pillanatokat, miket megéltünk s ne ringassuk magunkat édes álmokba...mint mondják, a borús felhők felett ragyog a nap. Alkossunk..verseket, regényeket, művészi festményeket..mit érez az ember...talán ilyenkor is tollat ragadhatunk és abból merítsünk erőt, mit adhattunk..Mikor szerelmes a szív s igazán..boldogság.Másokat megörvendeztetni műveinkkel pedig
maga a megnyugvás...
Köszönöm,s örömmel jövök hozzátok, máskor is...Kedves Nilla...akár saját versel is..:)