"Tudom nincsen véletlen,

Hogy meg van írva a sorsunk,

Szóval te és én a jó időben,

A legjobb helyen voltunk.

Összeért a pillantásunk,

Elkezdődött a végzet.

Aztán testet öltött a meztelenség,

vagy csak álmodtam az egészet?

Szanaszét a francia ágy,

A ruhák lent a földön,

Ma éjjel tiéd lehet mindenem ha cserébe,

Téged kaplak kölcsön.

Így jó nekem,

Vedd el az eszem!

Olyan rövid az élet.

Nálam a szíved,

Az enyém a tied legyen,

Te is ugyan azt érzed.

Édes szó, gyilkos vágy,

De Ámor nyila ajándék,

És akkor jó ha mindkettőnknek,

Túl veszélyes ez a játék.

Így jó nekem,

Vedd el az eszem!

Olyan rövid az élet,

Nálam a szíved.

Az enyém a tied legyen,

Te is ugyan azt érzed.

Választ ne adj! Karmolj, harapj,

Hogy érezzem, ahogy széttépsz a vágytól,

Úgy nevess, csókolj szeress!

Nekem nem nem nem elég a szádból.

Nem elég! Nekem nem elég a szádból!

Egymás mellett egy ágyban,

Most ugyanarra gondolunk.

Hogy te és én megint jó időben,

A legjobb helyen vagyunk.

Így jó nekem,

Vedd el az eszem!

Olyan rövid az élet,

Nálam a szíved.

Az enyém a tied legyen,

Te is ugyan azt érzed.

Választ ne adj! Karmolj, harapj,

Hogy érezzem, ahogy széttépsz a vágytól,

Úgy nevess, csókolj szeress!

Nekem nem nem nem elég a szádból.

Úgy nevess, csókolj szeress!

Úgy nevess, csókolj szeress!

Nem elég a szádból!"

Road - Nem elég