"Azt, mi engem hozzád köt,

én nem érzem, csak felfogom.

Megpróbáltam másképp, de

tényleg hidd el, nem tudom.

Az idő lesz, mi szétmorzsol,

mint sziklákat a szél.

Ez a dal, mikor mi hallgatunk,

úgy is örökre beszél.

Némán akarok állni,

ha már ezt elmondtam Neked,

megsüketülni gyorsan,

ne halljam, mit tettem Veled.

Megvakulnék inkább,

ne lássam könnyben a szemed,

végül meghalnék, hogy

visszaadjam újra az életed.

Tudom, a múltat jobbnak látod,

és talán szebbnek a holnapot,

valami mélyen legbelül,

itt bennem mégis elfogyott.

Az idő lesz, mi szétmorzsol,

mint sziklákat a szél,

ez a dal, mikor mi hallgatunk,

majd örökre beszél.

Némán akarok állni,

ha már ezt elmondtam Neked,

megsüketülni gyorsan,

ne halljam, mit tettem Veled.

Megvakulnék inkább,

ne lássam könnyben a szemed,

végül meghalnék, hogy

visszaadjam újra az életed.

Én némán akarok állni,

ha már ezt elmondtam Neked,

megsüketülni gyorsan,

ne halljam, mit tettem Veled.

Megvakulnék inkább,

ne lássam könnyben a szemed,

végül meghalnék, hogy

visszaadjam újra az életed."

Baricz Gergő - Némán állni