[…] Mint amikor csészéről csészére jár a víz, úgy töltögettük egymásba bánatunkat. Valahányszor elmondtam a történetemet, egy kicsit, egy apró fájdalomcseppet mindig elveszítettem belőle. Akkor ébredtem rá, hogy el akarom mondani a családom történetét. Mert a borzalom a Földön kézzelfogható és mindennapos. Olyan, mint a virág vagy mint a nap: visszafoghatatlan.”