A hiányom nyomán támadt űrt ezek az eltűnésem után fonódó – néha törékeny, néha drágán megfizetett, de legtöbbször csodálatos – rokoni szálak szőtték be; a sebszélek összehegedtek, a csont egybeforrt. És kezdtem úgy látni a dolgokat, hogy abba egy olyan világ is belefért, amelyikben már nem vagyok. Halálommal részévé váltam az eseményeknek, s a rokoni szálak szövedékében a távoli, beláthatatlan jövőben még ezer alakban megtestesülök.