"Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett."
2012. május 29., kedd
2012. május 28., hétfő
2012. május 27., vasárnap
2012. május 26., szombat
2012. május 25., péntek
"Mindig lesz egy ilyen ember az életedben. Nem számít, hogy hány kapcsolata volt, hogy hányszor nem válaszolt az üzeneteidre, hogy hányszor nem vett rólad tudomást , hogy hányszor tett úgy, mintha nem számítanál neki, hogy hányszor ültél a földön és sírtál miatta, vagy érezted úgy, hogy semmit sem érsz. Nem számít hányszor mondtad magadnak, hogy ő nem számít neked, de legbelül, mindig mikor írt neked, rád nézett, megölelt, vagy csak kimondta a nevedet, a falak, amiket magad köré építettél eltűntek és nem tehettél róla, de boldog voltál. Még ha nem is akartál az lenni."
2012. május 20., vasárnap
"Bocsásd meg nekem, hogy beszéltem, amikor hallgatnom kellett volna; mérges voltam, amikor türelmesnek kellett volna lennem; cselekedtem, amikor várnom kellett volna; féltem, amikor örülnöm kellett volna; veszekedtem, amikor bíztatnom kellett volna; bíráltam, amikor dicsérni kellett volna; nemet mondtam, amikor igent kellett volna, és igent mondtam, amikor nemet kellett volna."
2012. május 19., szombat
2012. május 17., csütörtök
"- Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés... a fulladás... És ő sem szeretett, csak kívánt téged. Mohón. Önzőn. Nem tudtatok egymással mit kezdeni. Persze nem is csoda... Tele vagy sok évszázados, gyógyulatlan sebekkel. Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes.
- Már nem így vagyok...
- De igen!... Sajnos igen! Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal. Nálad még egy futó szeretkezés sem szimpla örömtörténet, hanem élethalálkaland... Pokoljárás... Nem mered élvezni, félsz, hogy belehalsz... Jéggé fagyott tűz lángol benned."
"Az van, hogy átlátok rajtad. Látom, amit olyan kétségbeesetten próbálsz leplezni. Látom a magányt a szemeidben. Tudom, hogy szükséged van valakire, aki Téged akar... tényleg Téged, nemcsak valakit, akit beléd képzel, és nemcsak beéri veled. Hát én akarlak! Mindenestül! Szóval, légy bátor, és akarj te is!"
2012. május 16., szerda
"Tetszel.
Nem vagyok szerelmes. Tetszel, ennyi az egész.
A szemeddel akarom látni a világot, jobban akarlak ismerni, mint bárki... Tudni akarom, mi volt a jeled az oviban vagy, hogy melyik a legelső emléked, amire tisztán emlékszel. Gyerekből felnőtté akarok melletted válni, vagy valami olyasmivé. Ott akarok lenni, amikor boldog vagy és akkor is, amikor másnaposan az ágyat nyomod.
Nem, nem vagyok szerelmes beléd. Ahányszor ezt kimondtam, mindig minden elromlott körülöttem. Én nem vagyok szerelmes, csak tetszel, a hajad, a hangod, a szád... Ha a sors azt akarja, mi együtt leszünk.
Majd egyszer."
"Ez a bajom az emberekkel. Ha megérzem, hogy kezdenek eltávolodni tőlem, átnézek rajtuk. Nem teszek erőfeszítést, mert tudom, milyen idegesítő, amikor valaki lebzsel körülötted, de te nem szeretnéd. Félek, hogy én leszek az "az idegesítő személy". Helyette eltűnök és lerombolok mindent. Talán csak túlreagálom, de inkább leszek magányos, mint nem kívánt ember; de a végén ez a kettő ugyanaz."
2012. május 15., kedd
2012. május 14., hétfő
Sziasztok, SzASz olvasók! :)
Ismét egy különleges, személyes kéréssel állnék elétek. Biztos már említettem párszor, hogy nekem vannak különböző Facebook oldalaim... Nos, ezért írok megint.
Az első és legfontosabb oldalam, a hivatalos, ha lehet így nevezni, az leginkább hozzám kötődik, a regényeimhez és hamarosan megjelenő könyvemhez. Szeretném a Ti segítségeteket kérni egy lájkkal ahhoz, hogy minél több emberhez eljuthasson, hiszen meglehetősen nehéz dolga van van manapság egy kezdő írónak... Tudom, hogy rátok mindig számíthattam, ezért fordulok most is hozzátok bizalommal!
A második oldalam pedig ennek a blognak a Fb adaptációja, ahová az oldalról kerülnek fel idézetek, de az is szűrve. Lehet, hogy sokan nem tudják, de már hónapok óta üzemel az az oldal is, elég sokan szeretik. :) Ha ott is követtek, nagyon hálás leszek érte! :)
A közeljövőben is próbálok nektek találó, jó kis idézeteket hozni, mert ez továbbra is a szenvedélyem.
Nilla (Erika)
SZE
SZE
"A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. Így hiába ültem a babzsákfotelemben, a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg."
"Vágyakozva pillantottam utánad. Néztem, ahogy távolodsz. Még éreztem a három puszid nyomát az arcomon. Még éreztem az illatod. Azt hittem, hamarosan látjuk egymást, így elhessegettem minden vészjósló hangot a fejemben: Menj utána! Ugorj a nyakába! Csókold meg! Nincs több alkalom! Tedd meg! Ne engedd el! Menj utána... Most látod utoljára! Nem vettem tudomást róluk.
Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mosolyogva hagytam, hogy kisétálj az életemből. Ahogy hazafele tartottam, egyre jobban erősödött bennem a félelem. Újra és újra felidéztem minden együtt töltött pillanatot. Kellett egy kis idő, amíg feldolgoztam, hogy az volt az utolsó... hogy tényleg az volt az utolsó pillanat amikor láthattalak. Hogy többé nem láthatom azt a csillogó szempárt, azt a kisfiús mosolyt, hogy többé nem hallhatom a hangod... Az volt az utolsó lehetőség, hogy újraélesszem a szívem általad. És én hagytalak menni... hagytalak menni."
"Amikor még egész pici voltál, egy puszival jobbá tudtam tenni számodra a világot. Vagy egy kanálnyi orvossággal. Meg tudtam javítani olyasmit is, amin még a puszi sem segíthetett - ragasztóval és szalaggal, tűvel és cérnával, kapcsokkal és madzagokkal. A felnőttdolgok meghaladják a képességeimet. Azt kívánom, bárcsak lenne olyan varázserőm, amivel helyre tehetném az ilyesmit is. De nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok. Mindig itt leszek."
2012. május 9., szerda
2012. május 7., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)