"Kellene az életembe egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt."

"Nem leszek egy bábu, mit kedvedre mozgathatsz, már nem az a kislány vagyok, kit egy jó szóért megkaphatsz."

"Azért hívják ezt szerelembe esésnek, mert nem kell kényszerítened magad az esésre, csak megtörténik."

"Gyere még, édes, olyan vagy, mint egy krémes, szólj a mamádnak, hogy a hazautad kétes."

"Hé, Mr. Varázslat, mutasd meg újra ezt a trükköt! Hogy is változtattad át a szeretleket a nem akarlak többé látniba?"

"Nem elhagysz, hanem futsz. És amit nem tudok kitalálni, az az, hogy valami olyasmi felé futsz, amit akarsz, vagy valamitől elfutsz, mert félsz, hogy akarni fogod."

"Nem eshetsz szerelembe olyannal, akivel még nem nevettél együtt."

"Néha hallom, ahogy a csontjaim feszülnek az összes olyan élet súlya alatt, amiket nem éltem."

"Mindig, amikor rád gondolok, emlékeztetnem kell magamat, hogyha beszélni akartál volna velem, akkor tudtál volna."

"Soha senki nem fáradt még bele a szeretésbe. De sokan belefáradtak a várakozásba, a feltételezésekbe, a hallgatásba, a hazugságokba, a fájdalomba."

"Nem te vagy az, aki olyan emberhez ragaszkodik, aki már elhagyta."

"Neked üzenem ezeket a sorokat! Tudom, hogy megtalálsz bennük. És tudom, hogy megtalálod magadat is. És bízom benne, hogy megtaláljuk majd egymást..."

"Mikor azt mondod: nem tudom, hogy mit érzek irántad, hazudsz. Ezt jól tudom én is, és jól tudod te is. Mondd inkább azt, hogy nem érzel semmit, mert olyan nincs, hogy valaki ne tudja eldönteni az érzéseit. A képlet egyszerű: vagy érzel valamit vagy nem érzel semmit."

"Egyes emberek megtehetnék néha, hogy megkeresik magukban is a hibát, nemcsak másban."

"Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Ő az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét!"

"Mindenkiben rejtőzik valahol egy rendőr. Öljük meg!"

"A lányok igent mondanak azoknak a fiúknak, akik nemet mondanak."

"Ne légy értékes, mint a jade-kincs, légy egyszerű, mint a kavics."

"Vártalak. Tegnap még fontos volt, ma már tárgytalan. Józanul vigasztalom önmagam. Sírni már céltalan... vége lett! De azért reggel éppúgy ébredek... nem vették el tőlem a kék eget."

"Nem lehettem a szerelmed, hát leszek hazug barátod."

"Először azt hittem, hogy elfutok. Aztán úgy döntöttem, hogy melletted maradok. Örökre barátnak, szeretőnek, társnak. Csak neked: egy külön világnak."

"Csak néha éreznéd azt, amit én érzek. Csak néha keresnél, ha nem is kérlek. Csak néha törődnél velem, ahogy elvárom. Csak néha letörölnéd könnyeimet, ha látod..."

"Megbeszéltük, hogy még találkozunk, de nem beszéltünk meg konkrétumokat - nem mintha bármelyikünknek is rossz érzése támadt volna. Egyszerűen úgy éreztem és valószínűleg ő is, hogy mindent megbeszéltünk, illetve amit mégsem, azt is megértettük. Nekem elég volt tudni, hogy itt van, és valószínűleg neki is elég a tudat, hogy én itt vagyok. Néha az embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik van."

"Emlékszel, amikor azt mondtad, éljünk együtt boldogtalanul, hogy boldogok legyünk? Abból is tudhatod, mennyire szerettelek, hogy minden erőmmel azon voltam, hogy ezt megpróbáljam. De egy barátom fantasztikus helyre vitt el nemrég, úgy hívják Augusteum. Augustus császár építtette végső nyughelyének. Amikor a barbár törzsek betörtek Rómába, ezt is lerombolták. A nagy Augustus, Róma első igazi császára nem láthatta előre, hogy a világ legerősebb birodalmának fővárosát egy napon lerombolják. Ez az egyik legcsendesebb, legelhagyatottabb hely Rómában. Az évszázadok során a város terjeszkedett, körülvette. Olyan, mint egy értékes heg, mint egy fájdalmas szívdobbanás, amitől nem tudsz szabadulni. Mind azt akarjuk, hogy semmi se változzon, David, inkább élünk boldogtalanul, mert félünk a változástól, attól, hogy leromboljunk valamit. De amikor körülnéztem azon a helyen, és láttam, miken ment keresztül, láttam, hogy bár felégették, kifosztották és meggyalázták, képes volt újjáépülni, és ez bátorsággal tölt el. Talán az életem mégsem olyan kaotikus, csupán arra kell ügyelnem, hogy ne ragaszkodjak semmihez. A rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjáépüléshez. Itt, az örök városban, az Augusteumban sikerült megértenem, nyitottnak kell lenni a változásra. Jobbat érdemlünk annál, mintsem azért maradjunk együtt, mert félünk attól, mi lesz velünk, ha elválunk."

"Feszít néha belülről egy fájdalombuborék, és nehezen múlik el, ha nekem egyedül kell elűznöm, hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék, és komolyan is veszem: látod ezért könnyezem."

"Érezlek abban a csókban ami sohasem csattant el..."

"Szerettelek, szeretlek, csak szavak szavak hátán, másnak trófea vagy, megszerezhetetlen bálvány. Másnak cél vagy, csak egy feladat, csak egy próba, másnak teszt vagy, csak egy szótag vagy a sorba."

"A holnap még várhat, most éljünk a mának. Bár nem látod őket, a hátadon szárnyak."

"Szóval, itt ez a fiú... mesélnem kellene róla neked. De utána te is beleszeretnél."

"Te hiányzol. A régi te. Az új szívás."

"Fáradtnak kéne lenned a sok dolog után, amiket az álmomban csináltunk."

"Hiányolni valakit az rossz, de tudni, hogy te nem hiányzol nekik, na az a szörnyű."

"A szememben a pillanat már régóta elégett, te voltál a pont, amikor egy életre elég lett minden olyan kalandból, aminek fáj a vége. Utólag mégis belátom, hogy azért megérte..."

"Fura dolog a búcsúzás: elronthatja a napot, akár az egész életet."

"Az élet végén megállva visszanézünk az elmúltakra, azt fogjuk mondani: sokat szenvedtem, sokat csalódtam - de szerettem."

"Hiányoznak a melléd fekvős, hozzád bújós pillanatok. Hiányzik ahogy nézel. Hiányzik, hogy hozzám érj, hogy magadhoz húzz, hogy kinevess. Hiányzik az ölelésed. Hiányzik a csókod. Hiányzik, ahogy a levgőt veszed. De leginkább az hiányzik, aki vagy, mikor mellettem vagy. És ami én vagyok, mikor melleted vagyok."

"Nem bírod tagadni, hisz látszik rajtad, szereted a jelened, de hiányzik a múltad!"

"Akkor tudod meg, milyen ember a másik valójában, amikor már nem szeret téged."

"Elisabeth Kübler-Ross szerint a kapcsolat gyászának öt fázisa követi egymást: a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió, a belenyugvás."

"Utálom, hogyha nem kezdeném el a beszélgetést, akkor nem is lenne."

"A féltékeny férfiak például éppúgy nyöszörögnek és hisztériáznak, mint a féltékeny nők."

"Fekszel a fűben, és eljön a szél. Megérint téged és halkan mesél. Valóság nincs, te nem létezel. Az élet csak álom, ne ébredj fel."

"Ne őrülj meg, amikor egy lány túl sokat törődik veled. Aggódj, amikor már nem teszi ezt többé."

"Láthatatlan vagyok számodra? Ez király! Mindig is akartam egy szupererőt!"

"Néha csak pár percet töltünk azzal, akit szeretünk, és ezer órát azzal, hogy gondolunk rá."

"Sosem fogja annyira ismerni a történeted, mint én. Majd jusson eszedbe."

"Ellopnak egy hellóval, utána megölnek egy viszláttal."

"Csak hallgatom a hangját és a nevetését, és a hangját annak, ahogy ő hallgat engem."

"Ez olyan, mint amikor azt akarom, hogy rám nézz, de minden alkalommal, amikor megteszed, elfordítom a fejem."

"Valószínűleg nem fogsz emlékezni arra a dolgozatra, amit elrontottál, de sosem fogod elfelejteni azt az embert, akivel előző este voltál, amikor eldöntötted, hogy nem fogsz tanulni."

"Vártam a srácra, akinek a szemében lepereg az életem, és én nyugodtan végignézhetem."

"Szeretlek: az emberiség legértékesebb szava, mégis ehhez fűződik a legtöbb hazugság is. Ha nem érzed, ha nem igaz, ne mondd ki. Ne ölj."

"Legközelebb újra megpróbálom... Ellopom a szívedet - s mint te az enyémet -, én is földhöz vágom!"

"Ha sok alkoholt iszol, alkoholista leszel. Ha sok Fantát, akkor fantasztikus?"

Konsztantyin Szimonov: VÁRJ REÁM

"Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!

Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jó barát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!

Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rám nevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott."

"- Szeretlek!

- Sajnálom, én úgy érzem, nem állok még készen arra, hogy kimondjam.

- Semmi baj. Csak hazudj, mint én!"

"Kiskorunkban a Barbie babával azt játszottuk el, amit mi magunk is át akartunk élni."

"Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?"

"Szeretlek:
- van, aki csak mondja.
- van, aki csak leírja.
- és van, aki csak érzi..."

"Inkább eszem egy kockányi mennyízű csokoládét, mint egész életemben könnyízű csokoládén éljek."

Spirit Bliss

"Én már elterveztem mindent, egy életre elég a dolgunk, ígérem, nem lesz sok időnk egyedül lenni - úgy már voltunk."

"You say you hate me, I just love you more! You don't want me, I just want you more..."

"Csak bámultam a képed... Olyan kurva nagy ez a végtelen! Miért vagyok az egyetlen a Földön, aki veled együtt lenni képtelen?"

"Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben!"

"Kicsit hamiskás a dallam, de nekem pont ettől tetszik, visszagondolok, hogy milyen, mikor mellettem fekszik."

"Úgy nevess, csókolj, szeress, nekem nem, nem, nem elég a szádból!"

"Csak emeld fel a fejed és mosolyogj, nézd süt a nap, nem múlt el semmi, nem ért véget semmi, énekelj és nevess rá, mondd el, milyen szép volt a nyár."

"Valahogy nem érzem, hogy ennél jobb lehet, valahogy nem érzem, hogy fogom két kezed, valahogy nem látom, hogy mellettem lennél, tegnap még azt hittem, mindent megtennél..."

“But I'm not here to save you. I' m the main character of my life.”

"Mint testnek a víz, olyan a léleknek a cél."

"Én is csak mosolygok már, én is nevetek ezen, hogy mit is művel velünk ez a buta szerelem."

"Miért hord mindig minden férfi maszkot? A pillanat miért mindig elszalasztott? Miért vágja minden férfi át a nőket, és miért várjuk mégis újra vissza őket? Ha visszajön, aztán újra lelép, ha az összes utolsó, gyáva, szemét, miért rezegteti meg úgy a szívünket, mint üvegben a málnazselét? Miért kérdezzük, miután tovatűntek: látlak-e még? Látlak-e még?"

"Még az ördög is sírhat, ha körbenéz a pokolban, és rájön, hogy egyedül van ott."

"Ha elbukunk, hát vállalom. Írjuk majd fel az én számlámra, hogy volt egy éjjel, mikor mertelek csókolni. Aztán majd eltitkoljuk, hogy volt egy hajnal, mikor meg sem mertem melletted mozdulni. És arról is majd csak nagyon soká mesélünk, hogy öleltél."

"Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi."

"A szeretet tragédiája, hogy semmit se szerethetsz jobban annál, ami hiányzik."

"Tudom, hogy gyakran bosszankodsz miattam. Akármit csinálok vagy mondok, feldühít. Nem tudom, miért van ez így, hiszen annyira igyekszem a kedvedre tenni; de mégis hiszem, hogy valami igazit jelentek neked. Az ember nem dühös olyanokra, akik nem számítanak."

"Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek."

"Tudod, nem volt olyan pillanat, amikor kevésbé kellettél volna, kevésbé akartalak volna vagy kevésbé szerettelek volna. Csupán olyan volt, hogy kevésbé mutattam ki."

"Tudom, hogy nehéz valaki olyat találni, mint te, de remélem, valaki olyat is nehéz találni, mint én."

"Mosolyog, utána elfordul. És arról ábrándozol, hogy lehet, ebben a mosolyban benne volt minden, amit ő képtelen kimondani."

"Az, hogy nem lehetünk együtt, nem azt jelenti, hogy nem szeretlek."

"Szeretem a csokit, a ropit, a meggyet, az epret... De ne aggódj, téged sem feledlek!"

"Bárcsak olyan lenne a szerelem, mint a röplabda! Amikor azt mondom: enyém, mindenki hátralép."

"Ne legyél ajtókilincs, amit mindenki megfogdos, legyél kaszinó, ahol csak a szerencsések nyerik el a Jackpotot."

"Azt mondják, az vagy, amit megeszel. Érdekes, én nem emlékszem, hogy valaha is szexistennőt reggeliztem volna."

"Kimutatni az érzéseket: fontos. Olyan ez, mint amikor azt mondom valakinek, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos nekem, de nem ölelem át."

"Egy angyali tekintettel sok mindent el lehet intézni, de egy ördögi mosollyal még többet."

"Megismertelek, kiismertelek, félreismertelek."

"A válaszom egyszerű: jól vagyok. Ám közben szívem szüntelen suttogja: minden elmúlt pillanat, minden fájdalom és csalódás ellenére, most is épp úgy, épp annyira..."

"Mi az élet? Őrület. Mi az élet? Hangulat. Látszat, árnyék, kábulat. Legfőbb jói: semmiségek; mert álom az teljes élet, holmi álom álma csak."

"Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmeidet. Egy pont ahol kiborulsz. Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülhetsz. Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont..."

"Van, aki ok nélkül sír, van, aki okkal sem."

"Majd szólj rám, ha véletlen találkozunk egy másik életben."

"Nem tudok már nem gondolni rád."

"Aki ott marad, neki jobban fáj."