"Talán nincs mindenkinek párja. Talán nincs mindenkinek Ő-je. Vagy épp soha nem lehet az övé. Akkor az attól még Ő-nek számít? Vagy csak az lehet Ő, akivel minden klappol és beteljesülhet az, aminek be kell?

Miért kell olyan közhelyekkel dobálózni, hogy "Megtalálod majd te is!", "Eljön majd a te párod is"? Mi van, ha nem?! Tegyem fel az életem, az álmaim egy közhelyre? Örökké reménykedjek valaki olyanban, várjak valakire, aki talán el sem jön soha? Reménykedni valamiben, ami talán nem is létezik... Feleslegesnek érzem. Mintha az, amire én vágynék, túl sok lenne, túl elérhetetlen. Vagy mindig elrontom valamivel. De ha ő az Ő... Akkor egyáltalán elronthatom-e? Hisz a Sors, az Élet és minden földi, illetve égi szentek nekem rendelték, hozzám küldték, akkor elrontható-e? Léteznek még egyáltalán Ő-k?

Én ilyen ember vagyok... Olvasok, írok róla, vágyom rá, de talán...Talán sosem jön el. Nincs mindenkinek párja... Nem juthat mindenkinek Ő."